Málnás Pavlova

Nincs új a nap alatt, még mindig egy piros gyümölcsös Pavlovával adózhatunk legegyszerűbben a látványnak a legkisebb energia ráfordítással. A szomszédom kertje meg ontja a málnát. Egyenesen következett ez:

Persze a receptet olvasván egyesek biztosan a szívükhöz kapnak a cukor mennyiségén, sőt egyáltalán a jelenlétén. Fájdalom, a Pavlova egy ilyen műfaj.
És ha már a cukornál tartunk, van egy nagyon egyszerű megoldás arra, hogy elolvadjon az összes és a sütés közben ne folyjon ki az alapból. Simán gőzre kell állítani a tálat a tojásfehérjével és a cukorral, addig kell kevergetni, amíg ha “belecsípünk” a folyadékba, az ujjaink között már nem érzünk cukorszemcsét. Ezért is érdemes finom szemcséjű kristálycukrot használni.
Persze itt felmerül a problema, hogy akkor most mi lesz azzal, hogy a hideg fehérjét lehet jól felverni… Szerencsére a cucc nem érzékeny az ide-oda tempreálásra, vissza lehet tenni a hűtőbe, de elárulom, tökre nem érdekli a tojásfehérjét, hogy hideg-e vagy langyos, felverődik az rendesen.

MÁLNÁS PAVLOVA

300 g tojásfehérje
1 csipet só
450 g finom szemcséjű kristálycukor
1 3/4 tk fehérborecet
1 3/4 tk keményítő
350 ml tejszín
500-600 g málna
apró bazsalikom- vagy citromfűlevelek

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra. Egy tepsire sütőpapírt teszünk, egy 20-22 cm-es kört rajzolunk, megfordítjuk a papírt.
Ahogy említettem, a tojásfehérjét a sóval és a cukorral meleg víz felett addig kevergetjük egy habverővel, amíg a cukor teljesen elolvad benne.
Ezután robotgéppel addig verjükagas fokozaton, míg fényes, kemény hab lesz belőle. Rácsorgatjuk az ecetet, rászitáljuk a keményítőt és a robotgéppel alacsony fokozaton összekeverjük.
A hab kb. 3/4-ét a rajzolt körbe simítjuk. A maradékból pedig habzsákba töltve kis halmokat nyomunk.
A sütő hőmérsékletét mérsékeljük 120 °C-ra, betoljuk a tepsit és 80 percig sütjük a Pavlovát. Ezután a sütőben hagyjuk teljes kihűlésig, érdemes este csinálni.
A tejszínt habbá verjük, az alapra kenjük, kirakjuk a málnával és a kis habcsúcsokkal meg a levelekkel. Finoman meghinthetjük porcukorral is.

Advertisements

Nisu, avagy finn kardamomos-kávés kalács

Gondolom, egyetérthetünk, hogy a skandinávok nagyon tudnak péksüteményt csinálni. Ezért sem haboztam, amikor rátaláltam egy finn kardamomos-kávés kalács, a nisu receptjére, ami tulajdonképpen nagyon hasonlít a pullára, de a nisu esetében eszpresszóval kell megkenni a sütés előtt a tésztát. Alapvetően annyira ízes kalácsról van szó, hogy nem is szokták megkenni se vajjal, se semmiféle lekvárral vagy dzsemmel, magában is megállja a helyét. Meg egyébként is meglehetősen gazdag tészta, nem kell még tetézni.

Persze – ahogy nálam lenni szokott – annyira simán nem mennek a dolgok. Tulajdonképpen csak meg akartam felezni a receptet, hogy ne három jól megtermett kalács legyen a végeredmény, de addig variáltam, míg a vaj mennyiségét jól elnéztem. Így az egyébként kb. 6-7 órás projekt kétnaposra sikerült.
Egyébként meg nem mintha hárítani akarnám a felelősséget, és hát nyilván nem történt tragédia, simán elfogyott a három kalács, de ez van, ha hülye mértékegységeket használnak, ráadásul összekutyulva, mert vagy metric vagy imperial, nem össze-vissza. Egészen biztos vagyok benne, hogy a mindenkori finn nagyik, akiktől ez a recept eredetileg származik, nem cupoztak meg ilyesmi.
Különben is, aki süt, annak legyen mérlege.

Az történt, hogy a teljes mennyiségű vajat raktam hozzá az egyébként fele mennyiségű többi hozzávalóhoz, kicsit gyanús volt ugyan a tészta állaga dagasztás után, de hát szépen összeállt. Aztán elraktam kelni, majd egy jó félóra múlva ránéztem, de meg se moccant. Bevillant az a nyúvadt vaj azonnal.
Tej persze nem volt már itthon és nem voltam hajlandó elmenni érte sehova, úgyhogy beraktam az egész cuccot úgy, ahogy volt a hűtőbe, mondom, majd másnap.
Beszereztem a tejet, megcsináltam a plusz tésztát vaj nélkül és összedagasztottam. Onnantól kezdve vége volt az unortodoxiának, minden úgy történt, ahogy a finn nagyik nagykönyvében meg volt írva. Szóval ezt a lépést nyugodtan ki lehet hagyni, bár kezdem azt gondolni, hogy valami új fúziós cuccként kellene bevezetni a finn-magyar barátságra hivatkozva, elvégre van itt valami rokonság is, nyelvileg vagy mi, hiába próbálják tagadni manapság jónéhányan.

Alább a leírásban a hagyományos nisu receptjét és elkészítési módját olvashatja a kedves látogató.

KARDAMOMOS-KÁVÉS KALÁCS

50 g élesztő
310 ml tej
1-2 tk kardamommag
4 db tojás
1/2 tk só
300 g cukor
225 g vaj
1200-1300 g liszt
eszpresszó
dekorcukor

A kardamomot mozsárban megtörjük, a felvert tojásokhoz adjuk a sóval együtt.
A tejet meglangyosítjuk, simára keverjük benne az élesztőt.
A nagyon puha vajat kissé kikeverjük, hozzáadjuk a cukrot és simára dolgozzuk, majd apránként hozzáadagoljuk a tojást és az élesztős tejet, simára keverjük.
Ezután a lisztet keverjük hozzá adagonként – nem baj, ha dagasztógéppel dolgozunk, de nehogy azt higgyük, hogy megússzuk a kézzel való dagasztást.
Amikor a tészta nagyjából összeállt, lisztezett felületre borítjuk és elkezdjük dagasztani, aztán dagasztjuk legalább 10 percig, ahogy egyébként azt úgy szokás, ugye. Olyan legyen a tészta – idézem –, mint a kisbaba popsija. Gömbölyűre formázzuk és kiolajozott tálba tesszük folpackkal a tetején, 2 órát kelesztjük.
A kelesztési idő lejárta után ököllel finoman lenyomjuk a tésztát, kivesszük a tálból, óvatosan átgyúrjuk és három egyenlő részre osztjuk.
Mindegyik darabból hármas fonással kalácsot formázunk és kivajazott kenyérformába tesszük, konyharuhával letakarjuk, újabb 2 órára félretesszük kelni.
Közben a sütőt 185 °C-ra előmelegítjük, csinálunk egy jó erős eszpresszót, amivel gazdagon megkenjük a kalácsokat és dekorcukorral meg is szórjuk.
Betoljuk a sütőbe 35-40 percre, készre sütjük. Nyilván sötétebb lesz kissé, mint az akár vajjal, akár tojással megkent tészták, de ez senkit nem ijesszen meg, nem lesz égett íze.
Ha készen vannak, kivesszük a kalácsokat a sütőből, hagyjuk kicsit állni a formákban, majd rácsra tesszük és még melegen újra megkenjük a kávéval, a cukorból is lehet rá szórni még.

Megjegyzés: érdekes módon az első kelesztés alkalmával nem nőtt akkorára a tészta, ahogy vártam. Aztán a formázás után pontosan olyan mértékben kelt meg, ahogy gondoltam.

Málnás csokoládétorta

Itt a málnaszezon, legalábbis a szomszédunknál már bőven érik. Szerencsére annyit nem ad, hogy lekvárt kelljen belőle csinálni – a múlt héten az eper egy időre elég volt. Viszont süti kell, és hát tegnap este már nem volt kedvem a pavlova alapjával vesződni, úgyhogy ez lett a vége.

MÁLNÁS CSOKOLÁDÉTORTA

70 g liszt
20 g kakaó
3 db tojás
90 g cukor
20 g étcsokoládé (70%)
20 olaj
30 g tej

A sziruphoz:
20 g cukor
50 g víz

A krémhez:
80 g étcsokoládé (70%)
10 g cukor
250 g tejszín

málna
reszelt csoki

A sütőt előmelegítjük 170 °C-ra, egy 18 cm-es kerek tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral.
A csokit az olajjal meleg vízfürdőben felolvasztjuk, simára keverjük.
A forró vízre állítjuk a keverőedényt, amiben a tojásokat és a cukrot habverővel elkevertük, majd addig kevergetjük, míg eléri a 40 °C-ot. Ezután elektromos habverővel addig verjük, míg teljesen kivilágosodik és nagyon habos lesz, legalább 6-7 perc.
Belecsorgatjuk a tejet, összeforgatjuk spatulával. Ezután beleszitáljuk a lisztet és a kakaót, óvatosan, hogy nagyjából megőrizzük a térfogatát, spatulával összeforgatjuk. A masszából kb. 1 ek-nyival elkeverjük az olvasztott csokoládét, aztán ezt is a masszába forgatjuk.
Az előkészített formába öntjük és 25-30 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből, meglazítjuk a szélét és rácsra borítjuk, lehúzzuk az aljáról a sütőpapírt, hagyjuk teljesen kihűlni, aztán három lapra vágjuk.
A krémhez a csokit apróra vágjuk, vízfürdőben felolvasztjuk, majd apránként hozzákeverjük a tejszínt, hozzáadjuk a cukrot is. A tálat jeges vízbe állítva habosra verjük habverővel. A sziruphoz a hozzávalókat 20-25 mp alatt a mikróban felmelegítjük és elkeverjük a cukrot.
A krémmel és a málnával megtöltjük a tortát, közben a lapokat meglocsoljuk a sziruppal, a tetejét is kirakjuk bőven málnával, reszelünk rá a csokiból.

Mézbogyós kókuszpite

Ebben az áprilisban kezdődött nyárban, ha felmerül a desszert kérdés, mindig valami színpompás süti lebeg a lelki szemeim előtt. Miután a nyúvadt rigók lezabálják az összes még csak érőben levő epret, kénytelen voltam a szinte elhanyagolható mennyiségű első mézbogyó terméshez folyamodni. Nem kell tonnákat vizionálni, nagyjából kisebb maréknyit tudtam szedni a két bokorról. De legalább már elkezdetk teremni, yey! Volt három évük felkészülni.
A krémhez való kesudiót jobb persze, ha előző este beáztatjuk, de kinek jut ez eszébe. Ha elég erős blenderünk van, simán elég neki fél óra is. És ha bírja a robotgépünk az 5 percnél tovább tartó használatot, a kókuszreszelékből is csináljatunk vajat, az is nagyon jól működik sütialapnak.

IMG_2049

MÉZBOGYÓS KÓKUSZPITE (2 db 12 cm-es formához)

Az alaphoz:
1 csésze kókuszreszelék
1 ek kókuszolaj – olvasztva
2 ek mézbogyó-püré
1 tk juharszirup

A töltelékhez:
1/2 csésze kesudió
3/4 csésze sűrű kókusztej
4 tk kókuszolaj – olvasztva
2 tk juharszirup

áfonya, rózsaszirmok a tetejére

Két 12 cm-es piteformát kibélelünk folpackkal. A kesudiót vízbe áztatjuk.
A kókuszreszeléket robotgépbe tesszük és addig aprítjuk, míg elkezd összetapadni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd az előkészített formákba osztva lenyomkodjuk egyenletesen, az oldalára is jusson. Betesszük a hűtőbe dermedni, míg elkészítjük a krémet.
A kesudiót leszűrjük, leöblítjük, majd a többi cuccal együtt blenderben simára turmixoljuk. A pite alapba öntjük, aztán betesszük a hűtőbe, de ha gyors eredményt szeretnénk, a mélyhűtőbe rakjuk.
Ha a krém nagyjából megszilárdult, kivesszük és virágokkal meg áfonyával díszitjük.
A virágnak nem kell valamilyen különleges dolognak lennie, lehet vadrózsa, ibolya, árvácska, nyári orgona (ebből is lehet szörpöt készíteni például) vagy akár levendula és kakukkfűvirág is.

Karácsonyi mézeskalács torta

KARÁCSONYI MÉZESKALÁCS TORTA

A tortához:
6 db tojás
1 csipet só
150 g lágy nádcukor
1 1/2 tk fahéj
1/4 tk szegfűszeg
1/4 tk szegfűbors
1/8 tk szerecsendió
50 g (tápióka)keményítő

A krémhez:
500 g mascarpone
1 tk fahéj
1/8 tk szegfűszeg
1/8 tk szegfűbors
4-5 ek gyömbérszirup
3 ek méz
200 ml tejszín

A tetejére:
csokoládéforgács
arany színű szórócukor

 

christmashoney2

 

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két 18 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a sóval nem túl kemény habbá verjük, aztán hozzáadunk 2 ek cukrot – amit a 150 g-ból veszünk el –, majd kemény habbá verjük.
A tojássárgákat a maradék cukorral habos-krémesre keverjük, beleszitáljuk a keményítőt és a fűszereket, simára keverjük.
Hozzáadunk a fehérjehabból, simára dolgozzuk, majd a krémet a maradék habra csorgatjuk, széles spatulával óvatosan beleforgatjuk. A masszát a két előkészített tortaformában egyenlően elosztjuk, betoljuk a sütőbe 25 percre.
Ha megsült kivesszük, a tortalapok szélét spatulával meglazítjuk, hogy ne essen be a közepe hűlés közben, így egyenletesebb lapokat kapunk.
Amikor kihűltek, úgy vágjuk el, hogy három egyforma vastagságú lapot kapjunk, azaz 2/3-1/3 arányban. A két vékonyabbat egymásra fektetjük, úgy használjuk fel.
A krémhez a mascarponét megpuhítjuk, hozzákeverjük a fűszereket, a gyömbérszirupot és a mézet, majd a habbá vert tejszínt.
A krémmel megtöltjük a három lapot, a torta oldalát is bevonjuk vele, majd a tetejére szórjuk a csokoládéforgácsot és a szórócukrot, ebből az oldalára is jusson.

Very girly cake

Mert mit készít az ember a legjobb barátnőjének a születésnapjára, aki egyáltalán nem a habos-babos fajta?
VERY GIRLY CAKE-et. Nyilván.
Nagyon-nagyon rózsás, nagyon rózsaszín, nagyon csokis tortát. Nyilván.

Persze azért próbáltam nem elmenni végtelenített cukimukiba.

Plusz, miután a blogolás már nem ugyanaz, mint régebben, illetve gyakorlatilag már szó nincs blogolásról, így azóta sem foglalkoztam a fényképezéssel. Azóta sincs berendezett stúdió csodás világítással se a konyhában, se sehol. Nincs millió deszka, drapéria, háttéranyag, miegymás felhalmozva. Amitől csak és kizárólag természetes fényben fényépezem a cuccokat. A teraszon. Télen, nyáron, bármikor. És emiatt elég sokszor kell küzdeni az elemekkel. Na, hát olyan is a végeredmény. A tegnapi orkánban nagyjából ez, de hozzá kell azt is tennem, hogy a színek sosem olyan szépek, mint egy félig borús napon, a kontúrok sosem olyan élesek, mint amikor éppen megy le a nap. Mármint utómunkák nélkül értve, ugye. Merthogy az sincs.

girly1

És persze szó nem volt arról, hogy megvágjuk a tortát, majd újabb csini fényképeket kattintgassunk. Totál lepucérította volna szegényt a szél. Hogy elvigye a csokit meg az eszméletlen illatú kis rózsabimbókat? Legyen mindennek határa.

Csak azért mondom ezeket, mert nem arról van szó, hogy teljesen béna lennék vagy mentegetőznék, csak nem rakok ebbe energiát, van ennél sokkal, de sokkal érdekesebb téma, ami mindig is érdekelt, még jóval a blogolás előtt, és talán, ha abba rakok annyi energiát, mint amennyi a jó fotók elkészítésének megtanulására kellene, akkor százszor inkább az, és talán egyszer eljutok egy olyan szintre vele, amire mindig is akartam. És ugye az sem árt, sőt kifejezetten fontos, hogy a kedves olvasó tudja, hol áll a szerző bizonyos ügyekkel kapcsolatban. Mit lehet várni. Kábé ezt, amit láttok.

SZÜLETÉSNAPI RÓZSÁS TORTA

A tortához:
6 db tojás
150 g cukor
50 g kakaópor
1 csipet só

A krémhez:
500 g mascarpone
150 g ribiszkezselé
4 ek rózsaszirup
200 ml tejszín

Az összeálíításhoz és a díszítéshez:
2 ek rózsalekvár
2 tk rózsavíz
étcsoki forgács
szárított rózsabimbók

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két 18 cm-es kerek formát kibélelünk sütőpapírral.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval habbá verjük.
A sárgáját a cukorral habosra keverjük, beleszitáljuk a kakaót és simára dolgozzuk. A fehérjehab kb. 1/3-ával fellazítjuk, majd a többit óvatosan beleforgatjuk és elosztjuk a két formába egyenlően.
Betoljuk a sütőbe, sütjük 20-25 percig, majd kivesszük és hagyjuk teljesen kihűlni.
A krémhez a mascarponét elkeverjük a ribiszkezselével és a rózsasziruppal, a tejszínt habbá verjük és a krémbe forgatjuk.
A tortalapokat kivesszük a formából, lehúzzuk róluk a sütőpapírt, az egyiket tálra tesszük. Megkenjük a rózsalekvár és rózsavíz keverékével, majd a krémmel. Rátesszük a másik lapot, lekvár, krém. (Egyébként ezek a lapok nem lesznek szabályosak soha, soha nem kaptok olyan végeredményt, mint amilyeneket általában láttok az ételfotókon. Persze lehet farigcsálni, de szerintem nem érdemes elfecsérelni se a csokis jóságot, se az időt.)
A maradék krémmel bevonjuk a tortát, a tetejét megszórjuk a csokoládével és szárított rózsabimbókkal.

girly2

Fűszeres szilvatorta

Szerintem nem olyan sokan vannak tisztában azzal, hogy nem a nyáron, hanem az ilyenkor érő szilvából lehet igazi jó lekvárt főzni. Nagyanyám is mindig ebben az időszakban készítette, már hidegek voltak a hajnalok, amikor nekikezdett.

A lekvárfőzés tőlem igen távol áll, nincs türelmem órákig kavargatni a forró, puffogó cuccot, ellenben sütit bármikor sütök. No, meg ez az 1 kg kései szilva másra nem is elég, amit sikerült találni.

Nigel Slaternél szerintem kevesen főznek és sütnek egyszerűbben és elegánsabban. Lehet az az étel vagy sütemény, amit készít, akármilyen rusztikus, viszont mindig elegáns, nincs jobb szó rá. És különben is egy végtelenül kedves ember.

Sajnos ez a szilvatorta sem az én találmányom, azért sajnos, mert szeretnék én is olyan elegánsan és egyszerűen főzni meg sütni, ahogy Nigel Slater teszi. Persze van még egy-két dolog, amit szeretnék úgy csinálni, ahogy bizonyos emberek, de ez van, legalább – ha máshoz nem is – de ahhoz van teheségem, hogy meglássam, kivel érdemes összehasonlítani magam.

Szóval én igazából vakon bízom Nigel Slaterben, így ez egy igazi copycat recept egy tavaly szeptemberi Guardianből, nem változtattam rajta semmit.

A rózsa a torta tetején a Teavivre-től van, és nem elég, hogy gyönyörű és cuki színe van, de illatos és nyugtató tea készíthető belőle.

Sejthetitek, milyen illata van a kész sütinek a rózsával és a fahéjas-kardamomos mázzal a tetején.

 

FŰSZERES SZILVATORTA

200 g vaj
75 g nádcukor
75 g világos nyers cukor
4 db tojás
100 g mogyoró
150 g teljes kiőrlésű liszt
1 tk sütőpor
1/2 tk fahéj
1 csipet só
500 g szilva

A tetejére:
150 g porcukor
3 tk citromlé
1/2 tk fahéj
6 db kardamom
2 tk szezámmag
2 tk mák
2 tk szárított rózsaszirom

 

szilvatorta

 

A sütőt előmelegítjük 160 °C-ra, egy 22-23 cm-es kerek tortaformát kikenünk vajjal.
A mogyorót, ha nem tisztítva vesszük, szárazon óvatosan megpirítjuk és ledörzsöljük a héja nagyját, nem kell aggódni, úgysem jön le az egész róla. Majd finomra őröljük.
A szilvát félbevágjuk és kimagozzuk.
A puha vajat a cukrokkal habosra verjük, a tojásokat összekeverjük és folyamatosan, miközben megy a habverő, belecsurgatjuk a vajas krémbe.
A lisztet, a mogyorót, a fahéjat, a sütőport és a sót elkeverjük, majd a krémhez adjuk, simára dolgozzuk. A masszát a formába simítjuk, a tetejét kirakjuk a szilvával.
Betoljuk a sütőbe kb. 60 percre, ellenőrizzük tűvel.
Ha készen van, kivesszük, hagyjuk a formában pihenni 20 percet.
Amíg a sütemény hűl, megpirítjuk szárazon a szezámmagot és a mákot meg elkészítjük a fűszeres cukormázat: a porcukrot összekeverjük a citromlével és annyi vízzel – kb. 2 ek –, hogy sűrűn folyó mázat kapjunk. Belekeverjük a fahéjat és a közben a kardamomhüvelyből kiszedett és mozsárban finomra tört magokat.
A torta szélét meglazítjuk egy spatulával, tortatálra tesszük, rácsorgatjuk a cukormázat, megszórjuk a szezámmaggal és a mákkal meg a rózsaszirommal.