Fügeprojekt

Állítólag háborúztak is miatta…
 
Az egyiptomi, a babilóniai, a görög és a római történeteknek se szeri, se száma: Urukugina sumér király a füge termésének gyógyító hatásáról számol be 2900 évvel időszámításunk előtt. Karthagóban jobb füge termett, mint a Római birodalomban… biztos, hogy ezért háborúztak? Romulust és Remust egy fügefa alatt szoptatta a farkasanya.

Az eperfélék népes családjába tartozó, ázsiai eredetű, szubtrópusi fügefa (Ficus carica), egyike a legősibb kultúrnövényünknek. Közeli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve a Ficusból ered, akárcsak az angol „fig” és a német „Fiege”.
Az egyiptomiak számára nélkülözhetetlen volt és igen magas szintre fejlesztették a fügetermesztés kultuszát. Első példányait a görög kereskedők hozták Európába. A füge termesztését és fogyasztását a görögök valamint a rómaiak fejlesztették tökélyre. 700 évvel időszámításunk előtt Párosz szigetén már termesztették, később pedig Sikaján és Attika szigete vált a fügetermesztés 2 fő kiemelkedő központjává. Népszerűségére jellemző, hogy Athén városának címerében is megörökítették. A rómaiak Pilus idejében már 29 féle fügét ismertek. Amellett, hogy az egyik legfőbb csemegéjüknek számított, ebben az időben igen nagyra becsülték a zöld füge áldásos, hashajtó hatását (na ja, azok a lakomák…). Gyomrukat zöld, keléseiket pedig aszalt fügével ápolgatták. Ez a sokoldalú gyümölcs később népszerű népbosszantási eszköz lett. A fügét mutató alak az ókori szobrászokat is megihlette. A görögöknél és a rómaiaknál az altest kimutatását helyettesítő fügemutatás, a rossz szellemek elűzésének vagy a szerencsétlenség elhárításának kedvelt módszere volt. A magyar népszokásokban fügemutatással elkerülhető a szemmelverés.
 
A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is.
De hűvösebb klímájú vidékeken is előfordult. Sussexben Sir Thomas Beckett II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben 6 fügebokrot ültetett, és ezek a mai napig is teremnek.
Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzők eltérően ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén került el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor csak a fügegyümölcsöt hozták be a kereskedők, de termelésével nem foglalkoztak az itteniek. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal ültették be.
 
Itthon sokfelé termelik: Buda-vidéken, Szentendrén, Tihanyban, Badacsonyban, Pécsen, Esztergomban, de még Szabolcs megyében is. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak, ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. Ezek a gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. Aszalásra a szmirnai típusú bokrok gyümölcse alkalmas, ez a típus a déli országokban honos. A szmirnai típus virágja megporzásra szorul, egy kis rovar, a fügedarázs végzi, amely rovar nem vészelné át a telet pl. nálunk.
 
A fügét könnyű termeszteni, mert elég igénytelen növény, alig van kártevője, csupán fagyérzékeny, a tartósan −15 °C-ot csak takarással vészeli át. Fontos, hogy a ház vagy a kőfal déli oldalára ültessük.
Talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban – mint vendégnövénynek – mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, a trágyát és a gyomtalanítást is. Tartós szárazságban öntözni kell, mert gyümölcsei különben aprók maradnak, sőt lerúgja őket.
Az első termés az előző évben keletkező „virágokból” lesz. Áttelelve a hajtásokon apró fügéknek látszanak majd tavasszal, ahogy a levelek is fejlődnek. Az első termés július végén szüretelhető. Napfényes, hosszú ősz esetén a második termés is beérik, a szőlővel egyidőben szedhető. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tejnedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízű, és mint fentebb írtam, hashajtó hatású. A félig érett gyümölcsöt nem szabad leszedni, mert leszedve nem érik tovább.
A termő vidékeken rengeteg módját ismerik a füge felhasználásának, természetesen főleg csemegéket csinálnak belőle, ha nem azonnal, ahogy én, a fáról leszedve, frissen, hagyva, hogy a kezemen végigcsurogjon az édes lé, befalják. Aszalják, pálinkát, likőrt készítenek belőle. Sőt az olaszok megszárítva porrá őrlik és kávét csinálnak az őrleményből.
 
Én ma dzsemet csináltam.
 
A gyümölcsöt reggel leszedtem a fáról.
FÜGEDZSEM

5 kg füge
1,25 kg cukor
4 zacskó Dr. Oetker 3:1 dzsemfix
4 zacskó citromsav
2 ek vaníliaesszencia
100 ml fügepálinka vagy nagyon jó minőségű rum
300 ml víz
 

Hideg víz alatt megmostam és levágtam a szárvégeket.
Feldaraboltam.
Jó nagy fazékba tettem. A cukrot elkevertem a dzsemfixszel és a citromsavval, majd a gyümölcshöz adtam, alaposan elkevertem. Hozzáöntöttem a vaníliaesszenciát és a vizet, hirtelen felforraltam. Állandóan kevergetni kell, különben leég. Pár percig forraltam, közben elturmixoltam a nagyobb darabokat. Levettem a tűzről, belezuttyintottam a rumot (a fügepálinka kifőzése még várat magára), alaposan elkevertem. Sterilizált dzsemes üvegekbe töltöttem.
A bejegyzés megírásában nagy segítségemre volt Bálint gazda cikke.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s