Ha nem is teljesen tradicionális, de narancslekvár

A legfontosabb téli gyümölcs- és vitaminforrásunk a narancs és a citrusfélék, melyek természetes C-vitaminja hatásosabb, mint a tablettákban adagolt. Szent-Györgyi Albert szerint azért, mert a citrusfélékben bioflavonoidokkal együtt fordul elő, és ezek jelenlétében tartósabban, fokozottabban hat. Ezek a mikrotápanyagok értékes antioxidánsok is egyben, melyek bizonyos védelmet nyújtanak a degeneratív betegségek, így a rák és a szívbetegségekkel szemben.
 
 


 
A narancs a többi citrusfélével együtt a legkitűnőbb C-vitamin források egyike, egyetlen átlagos méretű gyümölcs a felnőttek számára ajánlott napi mennyiség (60-65 mg) mintegy kétszeresét tartalmazza. Bár ez a vitamin önmagában is bizonyítottan vírus- és baktériumellenes szer, legfontosabb hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki.
Mérsékelten nagy mennyisségben (legfeljebb 200 mg) növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok, az immuglobulinok és a vírusfertőzés valamint a rákbetegség leküzdésében fontos szerepet játszó interferon szintjét a vérben. A megfázások időtartamának csökkentése és a tüneteteinek enyhítése mellett a C-vitamin más fertőzések esetén is hasznosnak bizonyult, amit az is alátámaszt, hogy fertőzések hatására a szervezetben a vitamin szintje gyorsan csökken.
 
A C-vitamin antioxidáns hatását, melynek a szabadgyökök közömbösítésében van szerepe, a kutatók régóta ismerik, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy a narancs héjának van a legerősebb ilyen irányú aktivitása, megelőzve a többi citrusfélét is. A gerezdeket elválasztó, és a héj alatt levő hártyák bioflavonoidjai túl azon, hogy önmagukban is fontos antioxidánsnak számítanak, fokozzák a C-vitamin hatását, gátolják lebomlását, s a vitaminnal együttműködve erősítik a hajszálerek falát.
Ez az antioxidáns vitamin különösen hatékony az LDL-koleszterin oxidációjának megakadályozásában, ami azért fontos, mert a szabad gyökök oxidálta koleszterin különösen árt az érfalnak. Széles körű felmérések igazolják, hogy a C-vitamint rendszeresen és bőven fogyasztóknak kisebb az esélyük a szívinfarktusra. A narancs külső burkát sok helyen gombaölő viasszal kezelik, ezért mielőtt a héját fogyasztanánk, agyümölcsöket egyenként folyóvízben mossuk meg.
 
A narancs antioxidánsai mérséklik a szabad gyökök káros hatásait, ezáltal segíthetnek bizonyos rákbetegségek megelőzésében. Megfelelő mennyiségű C-vitamin jelenlétében a gyomorban nem képződnek rákkeltő nitrozaminok. Holland és svéd kutatók tanulmányai arról számolnak be, hogy a citrusfélék rendszeres és bőséges fogyasztása mellett kisebb a gyomorrák kialakulásának esélye.
Más felmérések szerint a megfelelő mennyiségű C-vitamin fogyasztása a méhnyak-, a mell- és a tüdőrák kialakulásának valószínűségét is csökkenti. A citrusgyümölcsök leve jelentősen megnöveli még egy olyan enzim (GSHS-transzferáz) működését is, amely mérsékli az erősen rákkeltő anyagok hatásait.
 
A narancs táplálkozástani szempontból hasznos részei közé sorolható a gyümölcs gerezdjeit elválasztó és a héj alatt található hártya, amely vízben oldható rostot, pektint tartalmaz. A pektin gátolja a zsírok és a koleszterin felszívódását, ezáltal csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint közvetett úton a májban történő koleszterinképződést, így az érelmeszesedésen kívül az epekőképződés megelőzésében, illetve diétás kezelésében is fontos szerepe van. Fontos hatása még a vastagbélben a rákkeltő anyagok megkötése, s ezáltal távozásuk felgyorsítása.
A narancs tehát akkor a legegészségesebb, ha nemcsak kifacsart levét, hanem a kevésbé ízletes hártyával sőt a héjával együtt magát a gyümölcsöt fogyasztjuk. A C-vitamin mellett kétféle B-vitamint, tiamint és folsavat is tartalmaz.
 
A narancsok Kínából származnak, de Nagy Sándor hódító hadjáratai során már az ókori görögök is találkozhattak korabeli fanyar változataival. Évszázadokkal később jutott el Európába, ahol az első időkben igazi ritkaságnak számított, csak kivételes ajándékként lepték meg egymást vele az előkelők – a Mediciek címerpajzsát öt narancs díszíti. Az első édes változatok a 17. században jutottak el Indiából Európába. Igen hamar népszerűek lettek, a színházakban frissítőként osztogatták.
 
 


Már többször is csináltam az egyik abszolút kedvenc szakácsnőm, Delia Smith narancslekvárját, de most nem vágytam arra, hogy két napig ezzel foglalkozzam. Egyébként is, miután nálunk nem lehet sevillai narancsot (keserű narancs) beszerezni, a végeredmény sosem volt olyan, mint amit vártam és tapasztaltam az angol narancslekvárokkal szerzett élményeim alapján.
Hosszas keresgélés után végül visszatértem az alapokhoz, azaz Deliához, és találtam is nála egy másik receptet, amelyet sikerült az én adottságaimhoz – miszerint narancsfelhozatal – alakítani. Ez a cukormennyiség felére való csökkentését jelentette.
A végeredmény teljesen meggyőző: finom, tiszta, átlátszó, kesernyés-édes-savanykás, megfelelően zselés is. Legközelebb kicsit alakítani fogok a metóduson, azt hiszem, kevesebb vízzel kezdem, hogy ne kelljen annyit forralgatni, mire eléri a kívánt állagot.
Mindenesetre ennek a receptnek is csak akkor érdemes nekiállni, ha van rá egy napunk és nem sietünk sehova.
 
NARANCSLEKVÁR
  • 1,8 kg narancs*
  • 2 db citrom
  • 2 kg cukor
  • 1 vaníliarúd
*A narancsból 9 db kellett, abban a hálós fajtában pont 200 g-os mindegyik.
 
Egy fazékba kimértem 4 és ½ liter vizet. A fazékra egy szűrőbe muszlint raktam. 
A narancsot és a citromot alaposan megmostam forró víz alatt, hogy eltávolítsam róluk az esetleges viaszbevonatot. Mindegyiket félbe vágtam, és kicsavartam a levüket. A levet beleöntöttem a vízbe, a visszamaradt rostokat, magot belekaparásztam a szűrőbe. A héjakat négybe vágtam és mindegyikből kiszedtem a kissé vastagabb, gerezdeket elválasztó rostokat. Ezek is mentek a szűrőbe. Alaposan kinyomkodtam, és a muszlin segítségével kis batyut kötöttem, melyet belelógattam a fazékba. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a rostokban található nagy mennyiségű pektin kioldódik majd a hosszú főzési idő alatt, ez eredményezi a kissé kocsonyás állagát a kész lekvárnak.
A héjakat a lehető legvékonyabbra metéltem. Közben eszembe jutott Margit nagyanyám, ahogy a metélttésztát vágta elképesztő gyorsasággal teljesen egyformán vékonyra. Mit mondjak, nem sikerül megközelítenem. A gyorsaságát.
A felvágott héjak a fazékba kerültek. Lassú forralással főztem addig, míg a narancshéj teljesen megpuhult, ez kb. 2 órát vett igénybe.
 
 

 
Őszintén szólva én nem tököltem a Delia által említett cukoradjusztálással, hogy berakja a sütőbe 10 percre felmelegíteni, hogy minél hamarabbb elolvadjon majd a forró narancsos keverékben. Simán beleszórtam a fazékba – szinte azonnal elolvadt néhány kavarintás után, felforraltam kissé nagyobb lángon mint eddig.
A cukor hozzáadás előtt a batyut kivéve két kistányér között – ezzel a módszerrel nem kell várni, hogy kihűljön és nincs szükség nagy erőre sem – alaposan kinyomtam, minden csepp pektinre szükség van.
Aztán következett időröl időre az eredeti receptben leírt „kistányér-teszt”, azaz kistányér a hűtőbe, 10 percenként kevés szotty csöpögtetése rá, kistányér hűtőbe vissza 5 percre, kivesz, kisujjal ellenőriz, hogy mennyire alvadt meg a lekvár. Elárulom, semennyire. Ugyanis ezt kb. 2 óra forralás után érdemes nézegetni. Meg is untam az ötödik után, aztán érzésre belőttem ezt a 2 órát, elég is volt.
A végén nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vanília rulez, egy vaníliarudat felhasítottam, kikapartam a belsejét és a lekvárhoz adtam.
Kisebb üvegekbe kanalaztam, lezártam. 
Szerencsére lekvárfőzéskor mindig van egy olyan kis üveggel, amely nem lesz tele, annak neki lehet állni hamar.
 


3 thoughts on “Ha nem is teljesen tradicionális, de narancslekvár

  1. Gabah

    Isteni lett! Igaz, kicsit lehetett volna keményebb is, de az íze fantasztikus! (Végül 5 órán keresztül főztem…)Kb. fél órával a vége előtt kettéosztottam, és az egyik felébe a vanília mellé még kókuszreszeléket zúdítottam. Azt hiszem, nem fog sokáig tartani ;-)Közönöm még egyszer a receptet!

  2. Makka

    Nagyon örülök, hogy jól sikerült és ennyire ízlik!Ezt a kókuszos megoldást szerintem majd én is kipróbálom. Néha még azon is gondolkodtam, milyen lenne, ha raknék bele kakaóport…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s