Folytatódnak a narancsos napok

Vannak kifejezetten férfias ételek, és szerintem ilyen a májpástétom is. Nem a májkrém, arról mindig az jut eszembe, hogy egészen biztosan valami gyíkalkatrészeket dolgoznak fel és gyömöszölnek azokba a kis bádogdobozokba. Nem, a pástétom, azaz a paté. Kávé, konyak és szivar dukál utána.
A. W. Thompson Narancsos kacsamájpástétoma alapján csináltam ma egyet. Elég népszerű volt, de mint az majd a képek alapján kiderül, győzött a mértéktelen konzervativizmus az elfogyasztás módját illetően, pedig én apróra vágott snidlinggel és pár szem áfonyával akartam tálalni. Se kávé, se konyak, se szivar nem került a képbe…
 
(Én nem tudom, mi baja a Bloggernek, de alig lehet mostanában képeket feltölteni, a szerver valahogy folyton válaszképtelen, de amit a legjobban sérelmezek, hogy az annak idején nagy nehezen megoldott faviconom nem látszik a címben már jó egy hete. Állítólag van valami rejtett frame, jelentsen ez akármit – még mindig nem vagyok egy honlapépítő-mester – és csak az eredeti blogger favicon van. Pedig minden ugyanúgy van a html-kódban, mint eddig, amikor még látszott a sajátom. Illetve egy fenét, mert a blogger favicon nem látszik a html-kódban, ellenben a forrásban igen. Ehh.)
 
 
NARANCSOS KACSAMÁJPÁSTÉTOM (8-12 személyre)
  • 450 g pecsenyekacsamáj
  • 200 g vaj
  • 6 szelet bacon
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek friss kakukkfűlevélke
  • 2 kk borsfűlevél
  • 2 tk narancslé
  • 2 tk reszelt narancshéj
  • 4 ek konyak
  • só, frissen őrölt bors
A májat megtisztítom az esetleges hártyáktól, nem túl kis darabokra vágom. A bacont vékony csíkokra, a hagymát, a fokhagymát és a borsikafüvet finomra aprítom.
A serpenyőben egy kis vajra dobom a felcsíkozott bacont, megpirítom. Elképesztő finom illata van így. Rádobom a hagymát, megpárolom. Aztán jön a máj és a zöldfűszerek. 4-5 percig pirítom, hogy a májdarabok külseje pirult legyen, de a belsejük még rózsaszín. Ezután rárakom a narancshéjat és a levet, hagyom kissé elpárologni. Ráöntöm a konyakot, alaposan megborsozom, és most már csak annyit sütöm, hogy a konyakkal összerottyantsam. Azután sózom, amikor levettem a tűzről.
 
 


 
Robotgépbe teszem a maradék vajjal (nem szoktam egyszerre beletenni az összes vajat, mert nem mindig ugyanannyi kell, függ a máj zsírosságától), és simára dolgozom.
Ha nem használjuk fel egyszerre az egészet – amire azért elég nagy esély van, mert laktató nagyon –, akkor olvasztott vajat öntök a tetejére, miután a tárolóedénybe raktam, vigyázva, hogy az alján se legyenek levegőbuborékok. De egyébként jól bírja a fagyasztást, kis adagokban érdemes eltenni.
 

Íme a már emlegetett konzervatív fogyasztási megoldás, mire kimentem a teraszra, hogy vágjak pár szál snidlinget és a kamrából a hűtőből előhoztam az áfonyát, így nézett ki a cucc. 


Nesze neked erős paprika, ha már kiejtettem a számon, hogy férfias étel…
 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s