…és hajtanak csak úgy ki a földből. Páran meg új hajtásokat hoznak. Ezek nem tudják, hogy tél van? Meg hogy undormány idő? Szépek akarnak lenni, nincs kecmec. Mindenesetre engem nagyon jó érzéssel töltenek el, mintha tudnák ők is, hogy valami nagyon újba kezdtem, aminek minden támogatásra szüksége van. De főleg nekem. Mindegy, ezt is egy jelnek veszem, ami azt jelenti, hajrá!
Pl. a hóvirág. Teljesen elölről kezdi.
Aztán van olyan, amelyik egész télen zöldellt. Egyáltalán nem tudtam, hogy örökzöld lenne. Szerintem nem is, csak álcázza magát.
Az álcázós a háttérben van, ez a kicsi meg itt elöl teljes extázisban hajt.
Az álcázós így néz ki nyáron alkonyatkor, azaz a különbség csak a plusz virág állapot.
A borsikafű is úgy döntött, hogy tavasz van.
Ez meg még színezi is.
Lisa Ekdahl elsőre ártatlannak tűnő hangja jutott eszembe ma.
Lisa Ekdahl – Now or Never
Igazából ezt akartam volna tőle, de le van tiltva a beágyazás vagy mi.
Makkakonyha 
Nálunk is gyanúsan elkezdtek csipogni a madarak! :))
Lisa Ekdahl nagyon jó! :-)Nálunk nem tudom, mi hajtana, mert a kutyánk sikeresen elsivatagosította a kertet az elmúlt hónapokban. Kiváltképp imádja lerágni a rózsákat. Ki érti ezt? :-)))Egyébként szemmel láthatóan világosabb van reggelente, amikor megérkezem a dolgozóba, pedig az még nagyon korán van. És pedig még csak január!
Hát, sajnos itt madarak nem olyan sokan vannak, szerintem sok a kóbor macska, tegnap este is hallottam, ahogy a szomszéd kutyával nagy csatában volt az egyik. Plusz jár-kel görénycsalád is, azok sem tesznek jót a madárpopulációnak. Persze vannak azért madarak – cinke, harkály (ezeket én is felismerem:-D), de csak a “magaslatiak” az óriási fenyőkön. Olyan 3-4 méter felett lehet őket látni.
Zaira: Nem is tudtam, hogy választanotok kell a kert és a rosszcsont kutya között. De remélem, azért nem.:)Ha nem enne rózsát, kölcsönkérném a kóbor macskák megrendszabályozására. Úgy korzóznak keresztül a kerten, mintha ez lenne nekik a Champs-Élysées. Ez még hagyján lenne, de lopnak. A múltkor megevett az egyik egy szál májashurkát, amit éjszakára kiraktunk a konyhaablak párkányára alaposan becsomagolva, mert nem akartam összeszagosítani a hűtőt. És ráadásul a kis szemét otthagyta az utolsó falatot, biztos nagyobb volt a szeme, mint a szája.