Visszavonhatatlanul tavasz van

Szombaton és ma délelőtt is kimentem a kertbe kicsit szétnézni, mi nő, mi nem. Hogy állnak a fűszernövények – nőnek, mint amit húznak – mi történt a fürtöshangámmal meg a cranberryvel. A fürtöshangáról azt hittem, teljesen megadta magát. Ugyanis mindenütt azt olvastam, hogy nem hullajtja el a levelét, viszont késő ősztől egész télen át szép bordók a levelei, nyáron pedig élénk zöldek és sárgásak. Ez valóban így volt, nyáron zöld és sárgás, ősszel bordóra váltott. Aztán egyszer csak elszáradt, ledobta a leveleit, ősszel tetszhalott lett ezek szerint, merthogy most nagy örömömre tele van kis élénk színű rügyekkel. A cranberryről nincsenek örömteli híreim, úgy tűnik, vége szegénynek. A medvehagyma sem hallat magáról, sajnos, meggyőződésem, hogy apu a kert őszi átalakításánál kiszedte a földből a gumóját. De szerinte nem, mindegy, majd meglátom. Bár szerintem már kéne neki mutatkozni.

Fürtöshanga
A tulipánok már az utolsó nagy hó előtt is kibújtak, most így néznek ki. Azt hiszem, van közöttük nárcisz és jácint is, azokat nem én ültettem, ezért vagyok kissé bizonytalan.

Bent is volt mit fényképezni, kihajtott az egyik avokádómag a négyből, szombat óta háromszor akkora lett.


Egy kerti lakóra mindenesetre már bejelentettem az igényemet, mindenben szeretem a bordós-pirosasat, gyümölcsökben és növényekben. Egy japán juhart már kaptam múlt évben, most egy bordó selyemakácra (Albizia julibrissin Summer Chocolate) fáj a fogam, de nagyon.

De láttam már ilyen színű bodzát is, gyönyörű finom rózsaszín a virágja, és bordó levelű mogyorót is. A legközelebbi kertemben biztosan lesz mindegyikből, a piros bogyós gyümölcsök összes fajtáról nem is beszélve.
Miközben kint mászkáltam a kertben, azon morfondíroztam, mit kéne főzni, rémlett egy nagyon ígéretes tavaszváró paradicsomos bableves, amit Napmátkánál fedeztem fel. Szét kellett néznem a kamrában, mivel nagyon ritkán főzök babot, így szárazbab nem nagyon fordul elő nálunk csak úgy. Azon gondolkodtam, hogy semmi gond, ha nincs bab, csicseriborsó van dögivel, azzal fogom csinálni. De aztán találtam egy fél zacskó bio óriás fehérbabot, azzal készült. Kár, hogy a múltkor nem maradt a teljes kiőrlésű lisztből készült tésztából, színben sokkal jobban mutatott volna a fehér bab mellett a levesben.
PARADICSOMOS BABLEVES
  • 300 g óriás fehérbab, egy éjszakára beáztatva
  • 4 gerezd fokhagyma, finomra vágva
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 bazsalikomos paradicsom konzerv
  • 1 kis csokor bazsalikom, felaprítva
  • 1-2 csipet fahéj
  • 1 kk füstölt őrölt paprika
  • 1 tk őrölt paprika
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 zöldségleveskocka
  • 2 marék tészta, külön főzve
  • 1 kis csokor petrezselyem, felaprítva

A beáztatott babot ráraktam az olajon megfuttatott fokhagymára, alaposan átkevertem. Lehúztam a fazekat a tűzről és belekevertem a fűszerpaprikákat, a fahéjat és a tűzre visszatéve felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt főztem közepes lángon, míg a bab félig megpuhult. Ezután hozzáadtam a leveskockát, a felaprított paradicsomot a konzervből, sóztam, borsoztam, beleraktam a bazsalikomot és még egy kis vizet, mert az előző adagot eléggé elfőtte. Fedő alatt addig főztem, míg a bab teljesen megpuhult. Ez a fehér bab elég sok főzési időt igényel, majdnem dupla annyit, mint a normál méretű babok. A végén a petrezselymet is belekevertem.
A külön megfőzött tésztával forrón tálaltam.
Nagyon jó kis egytál étel, én elég sűrűre főztem, nem volt rajta túl sok lé.
Posted in Uncategorised

2 thoughts on “Visszavonhatatlanul tavasz van

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s