Talán még Erasztnak is ízlene…

Nem mintha a címben említett urat el akarnám kápráztatni, márcsak azért sem lenne könnyű dolgom, mert színtiszta fikció.

Apropó fikció. Annak idején az egyetemen, még a nulladik évben, éppen arra vártam, hogy elkezdődjön egy előadás, amikor felkaptam a fejem egy hátam mögött elhangzott mondatra: „Én nem olvasok fikciókat, csak szakirodalmat!” Hátranéztem, hogy vajon ki ez az elmegyenge, de legalábbis felfuvalkodott kis p.cs. Egy olyan srác volt, akivel aztán a biblioterápiás (irodalomterápiás) képzésen találkoztam újra, ahol aztán nagyon jó viszonyba kerültünk – mondjuk, az egész társaság szuper volt. Na most, a hároméves képzésen elég sok fikciót volt kénytelen olvasni, kérdeztem is tőle, hogy akkor ez most hogy van. Ő vihogott a legjobban, hogy milyen egy hülye volt.

Ma reggel azzal kezdtem, hogy kisikamikáltam a fürdőszobát, aztán jutalmul kiültem a teraszra a napsütésre olvasni. Most Borisz Akunyin van soron, pontosabban az Akhilleusz halála című regénye. Így, a harmadik Akunyin-regény olvasása során kezdek tényleg én is Erasztománná válni, Eraszt Fandorinban, az állandó főszereplőben valóban van annyi muníció, amivel leveszi az embert a lábáról. Elegáns, úri, nagyvonalú, brilliáns elme, érzékeny, van érzéke a luxushoz – szerintem az oroszoknak általában van –, japomán (ahogy én is) és teljességgel megközelíthetetlen.

Sajnos nem sokáig tartott a mai felhőtlen nap, nemcsak a szó szoros értelemében, ugyanis szegény S. elég rossz hírrel érkezett. Kénytelen voltam csinálni valami boldogsághormon elválasztást segítő sütikét.
CSOKOLÁDÉS REPEDT COOKIE
  • 170 g csokoládé
  • 100 g vaj
  • ½ csésze cukor
  • 2 tojás
  • 1 tk vaníliapaszta
  • 1 ½ csésze liszt
  • 2 ek kakaópor
  • ¾ tk sütőpor
  • ¼ tk só
  • porcukor a hempergetéshez

A csokoládét a vajjal egy kis edényben összeolvasztottam, majd félretettem kicsit hűlni. A tojásokat a cukorral nagyon habosra kevertem elektromos habverővel, beleraktam a vaníliapasztát és a langyosra hűlt csokoládékrémet, egy kicsit tovább vertem a habverővel, de már csak félgőzzel.
A lisztet elkevertem a sütőporral, a kakaóval és a sóval, majd a csokis krémhez adtam. Alaposan összekevertem. A masszát 1 ½ órára a hűtőbe raktam dermedni.
A sütőt 185 °C-ra előmelegítettem, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztából kis golyókat formáltam, kicsit ellapogattam, meghempergettem a kisebb tálba szórt porcukorban, és a tepsire raktam őket nem túl közel egymáshoz. 12 perc alatt készre sütöttem. Amikor letelik a 12 perc, még nagyon puhácskák az igen látványos cookie-k, de ahogy hűlnek, a szélük megszilárdul, és lehet tálra rakosgatni őket.
Nagyon-nagyon finom ez a süti, a széle ropogós, a közepe lágy, az aljára meg rákaramellizálódik a porcukor, mindezzel együtt egyáltalán nem édes. Ja, és nem utolsó sorban nagyon fotogén darab.
A receptet a Canelle et Vanilla blogon találtam. Azon receptek közé tartozik ezen a blogon, amelyet különösebb frusztráltság nélkül is elkezd az ember.
Advertisements
Posted in Uncategorised

4 thoughts on “Talán még Erasztnak is ízlene…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s