A Blogger monnyon le!

Ma végképp betelt a pohár a Blogger miatt. Már megint úgy variáltak valamit, azaz cseréltek a főoldalon és mindenhol máshol is betűtípust, hogy nem ellenőrizték minden platformon, hogy fog kinézni. Vagy a kódolást állították át talán. A Firefoxon és a Flockon kis kockák vannak a félkövér betűk helyett, a Safari 4-en meg valami rettenetes krikszkrakszok, azok is egymásra csúszva. Az angol nyelvű blogom egy kupleráj lett emiatt.

Gyakorlatilag vakon csinálom a dolgokat, na jó, mondjuk, már nagyjából tudom, mi hol van. Egyébiránt a blogon a szövegben tegnap óta az „ő” és „ű” betűk sem működnek. Ezek is, ha jól látom, kizárólag Timesban hajlandóak megjelenni, mindegy, milyen betűt szeretne használni a blogoló a blogján. Természetesen csak a megadott készleten belül, mert nem ám, hogy csak úgy válogatunk!
Egyszerűen nem fogom fel, hogy miért nem lehet valamit rendesen, mindenki megelégedésére megcsinálni. Azért az a mostani nem egy olyan rettentő nagy változtatás, amit plusz két perces ellenőrzéssel ne lehetne elvégezni. Igaz, akkor nem kellene bosszankodnia senkinek, túl szép lenne a világ, annyi boldogságtól aztán már tényleg hányingert lehet kapni.
Már régóta tervezem, hogy elköltözöm a WordPressre, csak meg kell várnom, míg Gisele bővíti a WordPressen használható template-jeinek repertoárját. Nem tudom, ez mikor fog bekövetkezni, sajnos. Nincs képem írni se neki, hogy esetleg gyorsítsa fel a dolgot, mert év végéig Svédországba költözik Argentínából – nem kis vállalkozás, amellett meg rengeteg munkája van. Addig is majd időről időre dühöngök egy jót, valószínűleg. Nem baj, van időm felfedezni a WordPress rejtelmeit, mert az sem egyszerű eset, de ha egyszer megérti az ember, akkor megy, mint a karikacsapás.
Ma az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy végre rájöjjek, mi lett itten péntek este óta – pénteken még minden tökéletesen nézett ki. Amikor végképp meguntam az egészet, levonultam a konyhába, egyfelől kikapcsolódni, másfelől attól, hogy a gépet piszkálgatom, nem lesz ebéd, ugye.
A múltkori grissininél kitaláltam már, hogy legközelebb pestót fogok a tésztába keverni, a legközelebb ma volt. Amíg a grissini tésztája kelt, készítettem egy zellerkrémlevest is. Azt gondoltam, hogy jól illenek majd egymáshoz, a zellerkrémleves veronai (gőzöm nincs, vajon miért, még akkor tanultam valahonnan, amikor az internetnek se híre se hamva nem volt, legalábbis számomra, így a forrásra már egyáltalán nem emlékszem – nem gondoltam, hogy majd valaha nekem ilyesmire lesz szükségem, főleg nem receptek kapcsán), a grissini is alapvetően olasz cucc. A pestóról nem is beszélve.
VERONAI ZELLERKRÉMLEVES PESTÓS GRISSINIVEL
A grissinihez:
  • 500 g finomliszt
  • 1 tasak szárított élesztő
  • 175 ml házi pesto (volt benne parmezán is)
  • 2 ek só
  • frissen őrölt bors
  • 1 tk cukor
  • 300 ml tej
A zellerkrémleveshez:
  • 1 nagy zellergumó
  • 1 szál sárgarépa
  • 1 kis fej hagyma
  • ½ ek vaj
  • kb. 1 l zöldségalaplé
  • só, frissen őrölt bors
  • 200 ml tejszín
  • 2 ek reszelt parmezán
A grissinihez a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és a pestót. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem az élesztőt, a sót és az őrölt borsot, majd a pestós-tejes keveréket is. Tésztává dagasztottam és letakarva hagytam 1 órát kelni langyos helyen.
Amíg a tészta kelt, elkészítettem a levest.
A zellert megtisztítottam, apró kockákra vágtam, a sárgarépát is felaprítottam. Egy fazékban felforrósítottam a vajat, megpároltam rajta a megtisztított és finomra vágott hagymát, majd a zöldségeket is. Felöntöttem a zöldségalaplével, és fedő alatt addig főztem közepes hőmérsékleten, míg a zöldségek teljesen meg nem puhultak. Beleöntöttem a tejszínt, beleszórtam a parmezánt (azért csak ennyi kell bele, mert ebben az esetben a sajt fűszerként működik), és simára turmixoltam.
A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra, és sütőpapírral béleltem ki két tepsit.
A grissini tésztáját a duplára növés után alaposan átgyúrtam lisztezett deszkán, majd egy vastagabb hurkává sodortam. Egyenlő részekre vágtam, azokat hosszúra és vékonyra sodortam. A tepsire raktam a vékony, hosszú tésztacsíkokat, megkentem a tetejüket egy kis tejjel és 20 perc alatt pirosra sütöttem. Még langyosak voltak, amikor az asztalra kerültek a leves mellé.
Posted in Uncategorised

4 thoughts on “A Blogger monnyon le!

  1. csupor

    Nálam teljesen jól olvasható és szép minden. Fura.Azért a “félkövérséghez” nem kell nyomdásznak vagy korrektornak lenni, szerintem. :-)))

  2. Makka

    Valószínűleg a Safari 4 miatt. A bétaság.:) Megnéztem a másik gépen, ott egy régebbi op.rendszer van régebbi Safarival, ott okés. Viszont a Firefoxon ott is ugyanolyan.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s