Ebben a jó időben már egy normális cím se jut eszembe…

Az utóbbi időben nem sokat tartózkodtam a konyhában, viszont annál többet a kertben. Ez a jó idő meghozza a kedvem mindig az ilyesmihez, azonnal rámjön a kertészetekbe mászkálás is, természetesen. Nekem nem szabad kertészet, konyhás bolt és írószerbolt (kár, hogy nem lehet mártogatós tollal blogot írni) közelébe menni… Ja, és a könyvesboltok, azok is veszélyesek.

Elég sokat kellett dolgozni kint, ültettem pár új növényt. Az erkélyre is be kellett szerezni jó párat, mert egy-két ládából valamiért kihaltak a növények. Egyszerű muskátlikat vettem, de abból jó sokat és többfélét, volt mit ültetgetni, el is ment vele egy nap. Érdekes, hogy ugyanúgy kiszárad a kezem a kertészkedéstől még kesztyűben is, főleg a körömágy, mint amikor lovagolni jártunk S.-sel. Akkor is hiába kenegettem a nap végén a kezem, csak akkor jött rendbe, amikor hazajöttünk a pl. 8-10 napos bakonyi lovastúrák után. Kellett pár nap. De nem bántam egyáltalán, mert a lovak körül lenni és a lovaglás iszonyat jó dolog. A kertben és az istálló környékén nem zavar egyedül, ha koszos vagyok. Volt olyan, hogy nagy éjszakai eső után mentünk ki kocsival az erdőbe hajtani, csak a fogunk volt fehér, úgy felverte a sarat a lovak patája.
S. továbbra is jár lovagolni rendszeresen legalább kétszer egy héten – rendőrlovakat treníroz, ő képes felkelni 4 után nem sokkal, nekem az maga a rettenet. Ha nem lenne nehéz igazán jó lovardát találni – a jó lovarda nemcsak a jó lovakból és jó tartásukból áll, hanem az odajáró népek „minőségéből” is, meg mondjuk, azt sem bánnám, ha nemcsak a lehúzásra mennének a legtöbben – én is beiktatnám, most már van rá időm napközben is. Itt a közelben van egy lovarda, de ott meg nemezsapis a tulaj, azt kihagynám…
Rendbe szedtem a kis kertet is. Megtaláltam az elvileg tönkrement medvehagymát is, igaz, nem reprezentálja túl magát.
Az őszirózsa próbálta elnyomni, amit apu ősszel ráültetett véletlenül, de most kíméletlenül kiszedtem a környékéről, úgyis terjed, mint a veszedelem.
Egy új szerzemény a kis kertbe, Azalea japonica.


Szépen lesz a fügefán is termés.

Így aztán nem nagyon jutott idő nagyobb főzésekre, leginkább salátákon éltem, persze nem felejtkezvén el a többiekről, akiknek kissé izmosabb kaja kell, de ezek mind olyanok voltak, amiket az ember nem rak fel egy blogba, hacsak nem főzőiskolát akar nyitni – csirkepaprikás, túrós tészta, krumplis tészta stb.

Na, a saláták mellé nekem jutott karamellkrém is.
Sajnos vettem egy üveggel. Sajnos fel is bontottam.

És a legnagyobb sajnálatomra el is fogyott. Csak úgy kanállal…
Na jó, nem egyszerre.
Azért közben megkezdtem a készülődést az ünnepekre is, ez főleg Pepper doki által közzétett Bailey’s elkészítését jelentette. S. szerint jobb, mint az igazi, de persze szerinte, amit én csinálok, mindig jobb, mint az „igazi”. Már ezért megérte. De valóban nagyon finom.

Ma egy kicsit jobban megerőltettem magam, megfőztem a sonkát – a saját pácolásúból egy jókora darabot, a tojásokat a sonka levében, és egy kalácsot is sütöttem. Egyszer egy barátnőmtől kaptam a receptet, szerintem ez a világ legegyszerűbb kalácsa, kalácsban faék egyszerűségű és elronthatatlan. Könnyű és foszlós lesz.
HÚSVÉTI KALÁCS
  • 500 g liszt
  • 1 tasak szárított élesztő
  • 1 csipet só
  • 3 ek cukor
  • 1 tasak vaníliás cukor (nem vanilincukor)
  • 250 ml tejszín
  • 2 tojás
  • 1 tojásfehérje
  • 1 marék mazsola
A kenéshez:
  • 1 tojássárgája
  • 1 ek tejszín
A lisztet kelesztőtálba szitáltam, hozzáraktam a sót, az élesztőt, a cukrot és a vaníliás cukrot, alaposan összekevertem. Beleütöttem a tojásokat, és a fehérjét, majd a felmelegített tejszínt is beleöntöttem és beleszórtam a mazsolát is. Addig dagasztottam, míg a tészta elvált a kezemtől. Pici lisztet szórtam a tetejére és letakarva egy jó 1 órát hagytam kelni meleg helyen.
Ezután alaposan megdögönyöztem a tésztát, kettéosztottam ⅓-⅔ arányban. Mindkét darabból hármas fonatot készítettem. Értelemszerűen lesz egy nagyobb és egy kisebb fonat. A nagyobbra fektettem a kisebbet, sütőpapírral bélelt tepsire raktam. A tojássárga és tejszín keverékével alaposan megkentem és langyos helyen hagytam pihenni további ½ órát. Közben előmelegítettem a sütőt 190 °C-ra. Mielőtt beraktam sülni, újra megkentem. 40 perc sütés után ilyen lett:
Posted in Uncategorised

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s