Egy vacsora, amely jutalmat érdemelt

Tegnap anyu hazaállított egy óriási csokor medvehagymával, ugyanis ő még nem evett és kérte, hogy rittyentsek valamit belőle. Amióta együtt lakunk, nem csináltam medvehagymás ételt, nem járok annyit piacra, sajnos itt nincs olyan jó piac, amit elvártam volna egy ekkora helytől. Tavaly ugyan vettem egy tövet, el is ültettem várván, hogy majd jól elterjed, de nem nagyon jött be a számításom.

Az jutott eszembe, hogy a medvehagyma tipikusan az a hozzávaló, amelytől ihletet lehet nyerni, és ami köré fel lehet építeni heti menüsorokat is akár. Márcsak azért is, mert ez a csokor, amelyet anyu hozott, tényleg óriási volt.
Kimentem a kertbe fényképezni, hátha megszáll az ihlet tényleg, és sikerül vacsorára valami a szüleim által is ehető medvehagymás cuccot kitalálnom és előállítanom. Igazából nem konzervatívak az ételekkel kapcsolatban, de kevésbé viselik az erősebben fűszerezett fogásokat, mint mi. Apu pl. kifejezetten utálja a csípőset.
Ahogy csellengtem a kertben és fényképezgettem, a kerti fűszerek segítettek is kiötleni a vacsorát.
Pl. a borsikafű.

A tárkony.

És a snidling. A snidlinget azért választottam, mert a medvehagyma ugyan átható fokhagymaillatú, de az íze jóval enyhébb, szerintem a sima hagyma túlzottan dominált volna mellette.

A fukszia meg csak úgy szép volt.

A tulipánokat az utolsó pillanatban kaptam el, pár nap és elhullajtják a szirmukat.

Nemsokára lesz cseresznye.

És füge is.

Bár az egy kicsit még odébb van.
Vacsorára quiche-t készítettem. Ritkán jut eszembe valami franciásat csinálni, nem rajongok enyhén szólva a francia konyháért, bár a vidéki, egyszerű ételek ott is remekek, ezt el kell ismerni. Ez a quiche is rém egyszerű, szerintem egészen könnyű étel ahhoz képest, mi minden volt benne. És nem utolsó sorban sikerült megnyerni anyuékat a medvehagymának, meglepő módon apukámat kiváltképp.
TÚRÓS-CUKKINIS QUICHE KERTI FŰSZEREKKEL (4-6 személyre)
A tésztához:
  • 225 g liszt
  • 100 g vaj
  • ½ tk só
  • 4 ek jéghideg víz
A töltelékhez:
  • 3 közepes cukkini
  • 1 marék medvehagyma
  • 250 g túró
  • 1 kisebb csokor snidling
  • 3-4 ág borsikafű
  • 1 ág tárkony
  • só, bors
  • 1 csipet frissen reszelt szerecsendió
  • 4 db tojás
  • 200 ml tejszín
  • 100 g sajt (ementálit és medvehagymásat használtam vegyesen)

A cukkiniket durvára reszeltem és egy kevés sóval összekeverve egy szűrőbe raktam, hogy kicsepegjen a leve.
A tésztához a nagyon hideg vajat felkockázva a liszttel együtt robotgépbe raktam, addig nyomogattam a gombját, míg morzsásra keverte. Ekkor hozzáadtam a sót és kanalanként a vizet – nem biztos, hogy ennyi víz kell a tésztába, ezért csak kanalanként szabad adagolni. A robotgép nem állítja össze a tésztát, de arra jó, hogy a kézmelegtől nem olvadozik időnek előtte a vaj.
Kiszedtem a morzsás állagú tésztát egy tálba, összegyúrtam. Ennek is az a titka, mint a muffinnak, nem szabad túlzottan kidolgozni, azaz sokáig gyúrni a tésztát, nem baj, ha maradnak benne kisebb lisztes, fehér foltok.
A tálba tettem a gömböccé formált tésztát – elég keménynek kell lennie – és ½ órára a hűtőbe raktam.
A ½ óra letelte után enyhén lisztezett felületen nagyjából kör alakúra nyújtottam a tésztát – nem kell aggódni, úgysem fog sikerülni szabályosra. Belecsúsztattam a kerek formába, és a kilógó részeket levágva kiegészítettem ott, ahol kissé hiányos volt. Megszurkáltam villával, tettem rá sütőpapírt, és mivel nem volt itthon se bab, se kerámiagyöngy a vaksütéshez, egy fémtálat raktam rá.
230 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 10 percet.
Közben elkészítettem a tölteléket. A cukkinit alaposan kinyomkodtam. A medvehagymát finom csíkokra vágtam, a fűszereket felaprítottam. Ezeket összekevertem a túróval, sóztam és borsoztam, belereszeltem a szerecsendiót.
A tojásokat felvertem a tejszínnel, és a túrós keverékhez adtam. Majd az egészet a sütőből kivett tésztaalapba öntöttem. A tetejét megszórtam a durvára reszelt sajttal és 195 °C-on 45 percig sütöttem.

Annyira ízlett mindenkinek, hogy holnap megkapom a régen áhított bordó selyemakácot jutalmul és köszönetképpen. Juhé!
Posted in Uncategorised

3 thoughts on “Egy vacsora, amely jutalmat érdemelt

  1. napmátka

    Minden finom, ami benne van – az én ízlésem szerint. Nagyon szeretem a tésztákat zöldséggel, túróval, sajttal sütve, a tejszínes-szerecsendiós dolgok is kedvenceim. S akkor a cukkinit még nem is mondtam.Ezek szerint még van medvehagyma, azt hittem, már nincs (csak mert nálam elfogyott:-)Ugye bemutatod majd a jutalomnövényt?

  2. Makka

    Napmátka, mindenképp bemutatom majd. Egyelőre mégsem vettük meg, mert mint kiderült számomra, a selyemakácok nem hajtanak, majd csak később. Most úgy néznek ki, mint egy bot egy adag földben, így kicsit várni kell, mert azért nem árt tudni és látni, mit veszünk. Nem egy olcsó növény.:) Az a szokása, hogy az ágvégek visszafagynak, le kell őket metszeni tavasszal. Viszont amíg nem látok szép hajtásokat, addig nem lehet tudni, hogy meddig fagytak el. Egy botot meg nem szívesen hoznánk haza.:)Szerintem a medvehagyma az utolsókat rúgja, mert ebben a csokorban is már egészen nagy virágbimbók voltak. És úgy tudom, a virágzáskor már nem nagyon szabad enni. De el tudom képzelni, hogy a rendes piacokon még azért lehet kapni.Ízlésszindróma, köszönöm.:)) Amíg a Móricz Zsigmond kötérnél laktam egy kis utcában, nekem az erkélyen is volt mindig egy rakat fűszer, sőt paradicsom is. Mondjuk, az kétségtelen, hogy azért ott nem voltak ennyire szépek és élettel teliek, mint itt a kertben.:))Apám tápozza őket!!! Hiába mondom neki, hogy ezek gyakorlatilag gyomok és tök igénytelenek, egy mezőgazdásszal nem lehet vitatkozni.:)))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s