Anyák napi grillparti

Ma akármit csináltunk, mindennek „anyák napi” volt a neve, elvégre Anyák napja van.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Angliában az 1600-as években a kereszténység elterjedésével az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a Húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek és a a napot az édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét.

Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban, Julia Ward Howe segítségével.

Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1828-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.

Anna M. Jarvis, aki Amerikában szorgalmazta 1907-ben, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák az anyák napját, elhunyt édesanyja emlékére, addig munkálkodott, míg nem vette észre, hogy az ünnepre mennyire rátelepedtek a virágkereskedők, az üdvözlőlap gyártók és egyéb más ajándékkereskedők. Igazából élete végén odáig jutott, hogy bánta, ha nevét összefüggésbe hozták ezzel az ünneppel.

Egyébként a célját 1914-ben elérte, azaz Wilson elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította, ettől az időtől fogva terjedt el Európában is.

Kíváncsi lennék, hogy akkor is volt-e olyan fanyalgás az ünneppel kapcsolatban, mint manapság a Bálint-nap miatt. Pont a Bálint-napról szokták azt mondani, hogy olyan amerikai, meg csak az üzlet stb.

Mondjuk, én nem nagyon szeretem az ilyen kinevezett napokat és ünnepeléskényszert, de ha az Anyák napja rendben van, akkor szerintem a Bálint-nap is.

Persze mindazzal együtt is, amit én tartok erről az ünnepről, természetesen szívesen anyukám kedvében járok és szívesen ajándékozom meg vagy készítek neki süteményt. Viszont ezt az év többi napján is szívesen teszem.

Így aztán ma az anyák napi grillpartihoz anyák napi süti is járt. Kétféle húst sütöttünk, különböző pácolásokkal és egyszerű salátával tálaltuk.

A tarját kb. 1 cm vastagra szeleteltem, kiklopfoltam kissé és a következő pácba raktam 2 napra: olívaolaj, fokhagyma, kakukkfű, rozmaring, oregánó, só, bors, chili. Pirosra grilleztük a grillrácson.

A csirkemellet csíkokra vágtam, majd 1 pohár joghurt, medvehagyma, 1 ek citromlé, só, bors, citromfű, menta és kevés olívaolaj keverékében hagytam állni 1 órát, a csirkének bőven elég ennyi. Az így pácolt csirkemellnek elég oldalanként 4-5 perc grillezés, mert akkor nagyon finom puha marad, de át is sül a hús.

A süti egészen biztosan köszönő viszonyban sincs a fent említett hagyományos sütivel – amelynek mibenlétéről egyébként gőzöm sincs –, de szerintem megállta a helyét.

ÁFONYÁS-JOGHURTOS SÜTEMÉNY

A piskótához:

• 6 tojás
• ¾ csésze + 2 ek cukor
• 1 ek rum
• ⅔ csésze süteményliszt

A krémhez:

• 300 ml tejszín
• 350 ml joghurt
• 3 ek porcukor
• 2 tasak Bourbon vaníliás cukor
• 300 g kékáfonya
• 3 ek zselatinpor

A piskótához 3 tojást és a másik háromnak a sárgáját nagyon habosra vertem a ¾ csésze cukorral és a rummal. Sűrű krémnek kell lennie. A 3 tojásfehérjét félig felvertem, majd hozzáadtam a 2 ek cukrot és fényes-keményre vertem.

A tojásos krémbe szitáltam a lisztet, alaposan elkevertem, hozzáadtam a fehérjehab ¼-ét, fellazítottam vele a masszát, majd következett a többi hab, amit már óvatosan forgattam bele a tésztába.

Egy tepsibe sütőpapírt raktam, hogy a szélein túllógjon, belesimítottam a tésztát, és 230 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 10 percig. A teljes kihűlés után könnyen leszedhető a papírról.

A krémhez a joghurtot elkevertem a porcukorral és a zselatinnal. A tejszínt a vaníliás cukorral félkemény habbá vertem, már tartsa meg a formáját, de ne legyen túl kemény. Belekevertem a joghurtba, aztán következett az áfonya is. Én mirelitet használtam, ami segített lehűteni a krémet és hamarabb kezdett kenhető állagú lenni, amikor már meg lehetett tölteni vele a piskótát. Amit egyszerűen megfeleztem, az alsó lapra kentem a krém felét, ráraktam a másik piskótadarabot, erre jött a krém másik fele. 2 órát állt a hűtőben.

A sütihez Palachinka adta az ötletet.

Na, de ez a poszt sem maradhat kertezés nélkül. Volt a nappalinkban egy hatalmas cserép egy elég fura növénnyel, valami kutyatej féle volt. Mióta megvettük, azóta ez a növény gyakorlatilag nem csinált semmit. Nem nőtt, nem száradt el, szóval semmit, csak porosodott. Kitaláltam, hogy ez így nem maradhat, a cserép fagyálló, tök jól mutatna a teraszon egy valamilyen virágzó növénnyel. Viszont, ha föld van benne – olyan 60-70 liternyi simán elfér benne – azt ember így meg nem mozdítja – emlékszem, amikor megvettük, S. is nyögött nagyokat, mire beerőlködte a kocsiba, pedig aztán ő igazán nagyon erős és akkor természetesen üres volt.

Tehát a növénynek is télállónak kell lennie, plusz legyen színpompás.

Aztán volt egy hasonló méretű üres kaspó is lent a teraszon, ugye abba is kellett valamit már tenni, mert hogy milyen szomorú látvány üresen.

Így aztán tegnapelőtt kiürítettem a nappaliban levő cserepet – 8-9 vödörnyi földet szedtem ki belőle, még szerencse, hogy a kerítés mellé ki lehetett szórni, különben megtöltötte volna a kukát, amit csak szerdánként ürítenek ki. Ja, aztán, amikor a növényt szedtem ki, kiderült, hogy ennek a szerencsétlennek szinte semmi gyökérzete nem volt, szóval nem csoda, hogy nem fejlődött semmit. Ahhoz képest viszont jól bírta 2 évig, mert nem látszott betegnek.

Tegnap meg elmentünk megint kertészetekbe, hogy megfelelő növényt találjunk. Addig variáltunk, míg hazaállítottunk két jó nagy rododendronnal. Még csak bimbósak szinte, de ha kinyílnak a virágok, nagyon impozánsak lesznek.

Persze nemcsak ezek kerültek haza, de azokról majd később számolok be.