„Hagyományos” vs. „újdonság”

Az utóbbi időben jól lemaradtam a posztolással. Pedig a konyhai üzem nem állt le.

A szombat a hagyományok jegyében telt. Anyu mondja mindig, hogy amit ő főz, az hagyományos, amit meg én, az újdonság. Tehát szombaton beálltam a sorba, az anyu által készített halászlé mellé „tésztát” csináltam. A nagypapám hívta mindig így a süteményt, főleg azokat, amelyek valami tartalmasabb leves mellé készültek.
A „tészta” egy kelt tésztából készült csiga volt, egyszer már csináltam ezt, akkor mindenki odavolt érte, főleg S. Mielőtt összeköltöztünk volna, soha nem evett kardamomos dolgot, el volt tőle bűvölve teljesen. Valahogy bele akartam a tésztába applikálni az akácszirupot, de rosszul kezdtem a dologhoz, ugyanis a felmelegített tejbe öntöttem, azt viszont összrántotta a benne levő citromlé miatt. Így aztán azt a fura állagú dolgot kiöntöttem, és maradtam az alapreceptnél, amit Nemisbékánál találtam egyszer. Utólag persze ki bírtam találni, hogy nem kellett volna összeöntözgetni a tejet meg a szirupot, hanem félig-meddig összegyúrni a tésztát a tejjel, aztán mehetett volna bele a szirup, de akkor promt csak arra tudtam gondolni, hogy ez szirupozás sem volt egy nyerő ötlet. De azért nem egy igazi konyhai katasztrófa szerencsére.
KARDAMOMOS-FAHÉJAS CSIGA
A tésztához:
  • 600 g liszt
  • 1 db tojás
  • 125 g vaj
  • 100 g porcukor
  • 1 tasak szárított élesztő
  • 250 ml tej
  • 1 kk só
  • 2 kk őrölt kardamom
A töltelékhez és a szóráshoz:
  • 2 ek őrölt fahéj
  • 6 ek porcukor
  • olvasztott vaj megkenni a lapokat
  • porcukor a szóráshoz

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam az élesztőt, a sót, a cukrot és a mozsárban frissen megtört kardamomot. A tejet felmelegítettem, és a lisztes kupac közepébe készített mélyedésbe öntöttem, majd beleütöttem a tojást is. Addig dagasztottam, míg szép fényes, rugalmas lett a tészta és elvált a kezemtől. (Ha valakinek ugyanúgy ínhüvelygyulladása van, mint nekem, nem ajánlom a dagasztást… Pedig, ha lehet ilyet mondani, a kelt tészta tök szexis cucc. Azért így belegondolva, mostanában annyi nyavalyám van, hogy kezd igazán unalmassá válni.)
A tésztát letakarva a duplájára kelesztettem.
Ezután 4 részre osztottam, mindegyiket egyenként közel szabályos téglalappá nyújtottam, megkentem az olvasztott vajjal – nem sajnálva az anyagot – és megszórtam a porcukorral elkevert fahéjjal. Majd a téglalapokat szorosan feltekertem a hosszanti oldalukon kezdve, aztán kis trapézokat vágtam, szélesebb részükkel ültetettem a sütőpapírral bélelt tepsire. A tetejüket is megkentem az olvasztott vajjal, aztán félreraktam pihenni a csigákat 20 percre, közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra.
20 perc alatt szép aranyszínűre sültek, még melegen megszórtam porcukorral. Eszméletlen finom illata volt, ahogy körülültük az asztalt a teraszon.

Posted in Uncategorised

10 thoughts on “„Hagyományos” vs. „újdonság”

  1. napmátka

    Szia!Ez tényleg újdonság nekem!Persze szeretem a kelt tésztákat, a fahéjas csigát is, de kardamommal még tényleg nem csináltam, legfeljebb csak a mézes sütiket.Az is nagyon tetszik, hogy trapézformára vágtad, és nem fektetted el a csigákat a sütéshez, ahogy általában szoktuk.Nagyon mutatós, s persze meg is kóstolnám!Hogy a kelt tészta “szexis cucc” még sosem jutott eszembe, pedig viszonylag gyakran csinálom. De majd elgondolkodom rajta…és annyit azért ne dolgozz meg ne főzz, hogy ínhüvelygyulladást kapj, no meg egyéb nyavalyákat!:-)(Én igyekszem eltitkolni a sajátjaimat… mert azok is unalmasak – a környezetemnek biztos.)(Ja, és nálunk is tésztának minősültek mindig is a leves után másodiknak készített süteményfélék. Már csak azért is, mert többnyire tésztanapon készültek…)

  2. Makka

    Szia!Ezt a szexist azt hiszem, úgy értettem, hogy jó benne tapicskolni és egyszer csak valami egészen más állaga lesz, még az illata is megváltozik attól, ha az ember elég ideig gyötri.Ezt az ínhüvelygyulladást sajnos az utolsó, legkevésbé sem ergonomikus munkahelyemen szedtem össze, egész álló nap csak kattingatással lehetett használni minden programot, mintha nem létezne a billentyűzet. Azért kíváncsi lennék, ha a kedves programkészítőnek kéne úgy dolgoznia egész nap… Szóval sajnos ez már csak így van, minden kisebb megerőltetéstől előjön, elég egy fűvágás. Mostanában egészen elviselhető, csak néhány mozdulatot nem szeret a kezem.A környezet nem baj, ha tudja, nem mindent viselsz jól vagy olyan könnyen, mint ahogy az látszik.Különben tök érdekes, mert hamarabb jegyzem meg a blogban, ha valami nem stimmel, mint itthon. Én is ugyanazt csinálom, mint te.:)) Érdekes ez a tésztanap nálatok. Én elég kevés időt töltöttem a nagyszüleimmel, csak kicsi koromban voltam az apai nagymamámnál pár nyáron. Elég kevés ilyesfajta emlékem van hozzád képest. Ahogy olvastam a blogodban, te elég sok időt tölthettél a nagymamáddal. Inkább csak anyu és apu elmeséléseiből vannak információim.Nálatok volt tejleves? Édesen, pici sóval felforralva és belefőzve cérnametélt?

  3. napmátka

    Amikor lebontották 74-ben azt a többlakásos kertesházat, ahol szüleimmel, nagynéném családjával, nagymamámékkal és még egy ismerős családdal laktunk, elég közel utaltak ki bérlakásokat nekünk egy lakótelepen. Így testvéremmel és két unokatestvéremmel együtt mindig a Nagyiéknál voltunk hétköznap, míg a szüleink dolgoztak. Nagyi főzött ránk. Ez nagyjából addig tartott, amíg középiskolás lettem. De tejleves nem volt. Nem ismerem, csak hallomásból. Te egyszer feltehetnéd a blogra!

  4. napmátka

    Még a munkahelyhez akartam hozzátenni: tavaly áprilisig én is egy irodában (is) dolgoztam, javarészt a billentyűzetet verve.Nem volt nagy élvezet, s persze most sokkal több időm van, meg értelmesebb is a munkám, amit itthon végzek, de azért nem mondom, hogy nem jönne jól az a fizetés mostanában a háztartásnak. Ha sikerül a költözés – akkor meg egy egészen új életmódra kell átállnunk.

  5. Makka

    A fizetés nekem is nagyon jól jönne, viszont én most egy elég jó úton haladok, hogy kisvártatva akár annak a többszörösét is tudjam keresni, mint eddig. És ráadásul nagyon tetszik ez a mostani tevékenység, már csak azért is, mert rengeteget tudok hozzá és belőle tanulni és tudom használni legalább egy részét annak, amit tanultam eddig. És nem utolsó sorban azért, mert nem kell hozzá feltétlenül elmászkálni itthonról. Legalábbis nem minden nap. Semmi lélekölés nincs benne szerencsére.A költözésteknek nagyon drukkolok!

  6. Judith

    Szia Makka!Szeretnem megkoszonni ezt a receptet! Most vettem ki a sutobol, termeszsetesen meg melegen megkostoltam, rendkivul finom lett!A vajjal egy kicsit gondban voltam, hogy a tesztahoz olvasztva adjam-e, vegulis igy tettem. A tojassal es tejjel egyutt adtam a tesztahoz.Koszonom meg egyszer! Hamarosan posztolni fogom!udv,jade

  7. Makka

    Kedves Jade!Igazad van, kihagytam a leírásból a vajat, pedig mindig átolvasom, mielőtt közzé teszem a recepteket, hogy ilyen malőrök ne forduljanak elő.Én is a meleg tejbe kevertem a vajat, felolvasztottam, és úgy adtam a tésztához.Örülök, hogy ízlett, és várom a posztodat, mert mindig nagyon jól néznek ki az általad készített ételek.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s