Amikor az eperszezon az utolsókat rúgja…

…mindenképpen kell csinálni valami habos-krémes epres desszertet.

Úgy látszik, már tendencia lett, hogy többet is posztolok egy nap. Pedig időm több nem lett, inkább csak rájöttem az ízére a dolognak, azt hiszem. Meg mostanában tényleg sokat vagyok napközben egyedül, ilyenkor sokkal jobban be tudom osztani, mikor mit csináljak. Nem állnak elő nekem ötletekkel. Mondjuk, azt sosem viseltem jól, ha beosztották az időmet. Ez ugyan nem programkészítési ügy, de pl. most az agyamra megy, hogy anyám képtelen csöndesen kinyitni és bezárni a nappalijuk ajtaját. Ilyenkor szoktunk „ó, borzalom” pillantással összenézni S.-sel. Azt egyébként egy kivételes tehetségnek tartom, hogy valaki hangosan tudjon KINYITNI egy szobaajtót. Itt ülök a dolgozóban, ami pont szemben van a lépcsővel, magamra zárhatnám az ajtót, de azt meg nem nagyon bírom, egy idő után nem kapok levegőt, pedig nincs klausztrofóbiám. Erre az ajtócsapkodósdira azért vagyok szerintem különösen érzékeny, mert 1½ éves koromig anyu fura – na jó, nevezzük a nevén: elképesztően hülye – nővérééknél laktunk (a többi nővére és bátyja teljesen normális). Aki a kedves férjével folyton veszekedett, ajtót csapkodott. Meg egyébként mindent csapkodott, ami a keze ügyébe került. Nagyjából, mondjuk, olyan problémája volt, amitől neki mindenképp csapkodnia kellett, hogy elég korán járt dolgozni, de csak 6 órát. Meg a munkaköre sem volt kimerítő. Tehát elment 6-ra, megjegyzem, folyton elkésett. Aztán 12-kor letette a lantot, hazatért és lefeküdt aludni, merthogy ő milyen fáradt. Este 8-kor feleszmélkedett, és rájött, hogy mennyi az idő, majd felhúzta magát rajta. És akkor következtek a megjegyzések plusz mindenféle edénycsapkodások, hogy ő aztán soha nem tud egy rohadt műsort megnézni a tévében, mert neki főznie kell. Amit úgy magunk között tényleg jobb lett volna hanyagolnia. Ja, azt még nem is mondtam, hogy mindehhez volt két meglehetősen kiskorú gyermeke. Akiket anyámék láttak el, míg anyuci „kialudta” magát.
Anyu mesélte, hogy néha az volt az érzése, ki fogok esni a kiságyból alvás vagy csak úgy levés közben, annyira össze tudtam rázkódni az ijedségtől a hirtelen hangokra.
Egyébként anyám ezen nővére, ha az ember éppen nagyon a humoránál van, tök szórakoztató tud lenni. Konkrétan vinnyogni szoktam a röhögéstől, amikor előadja valami régebbi vagy újabb kalandját. Egyéb esetekben az az ember érzése, hogy gyilkolászás esetén simán felmentenék a bíróságon, ha meghallják, miért követte el a tettet.
Délután már éreztem a hidegfrontot, ilyenkor olyan vagyok, mintha ketaminnal szedáltak volna le. Mindenestre próbáltam úgy csinálni, mint aki magánál van, és képes egy egyszerű epres desszertet összedobni.

EPRES-JOGHURTOS DESSZERT

  • 15 db babapiskóta
  • 400 g joghurt
  • 400 ml tejszín
  • 1 tasak Bourbon vaníliás cukor
  • 1 tasak zselatin
  • 150 ml akácszirup
  • 4 ek whisky
  • 6 ek cukor
  • 600 g eper
A babapiskóták felét egy nagyobb tál aljára tördeltem, a feldarabolt eper felét rászórtam, és meglocsoltam 2 ek whiskyvel.
A krémhez – ami egy tejszínes-joghurtos krém klasszik – összekevertem a joghurttal a cukrot és a vaníliás cukrot, beleöntöttem az akácszirupot is.
A zselatint elkevertem 4 ek hideg vízzel, hagytam állni pár percig, majd a tűzre tettem felolvasztani. Amikor felolvadt, a joghurtos keverékből hozzáadtam 2 ek-nyit, elkevertem – így nem lesz a desszertkrém zselatinbogyós – majd a joghurthoz adtam.
A tejszínt félkeményre vertem habverővel és a joghurthoz kevertem. Ennek a krémnek a felével beborítottam a babapiskótás-whiskys epret. Még egy réteg következett, aztán 2 óra állás a hűtőben. Aztán a kóstolás. A többiek szerint máskor is hidegfront előtt készítsek desszertet.
Posted in Uncategorised

8 thoughts on “Amikor az eperszezon az utolsókat rúgja…

  1. napmátka

    Ne ijesztgess! Tényleg vége az eperszezonnak? Még nem is tetszik az ára!!De komolyan: ez a kis whisky kifejezetten jót tehetett a desszerttel, s eszembe jutott, hogy nekem is van még egy kevés (maradt a múltkori Baileys után…)Lehet, hogy rábeszéltél?!:)

  2. napmátka

    A bevezetődről: bizonyára az érintetteknek nem lehetett kellemes, kívülről nézve (olvasva) viszont igen mulattató!(Egyébként, ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, akkor nem érzi jól magát, még ha más szemével nézve nem is tűnik óriásnak a problémája. Sőt, lehet, hogy nem is az az igazi problémája, ami miatt épp veszekszik…De csak hangosan gondolkodtam…)

  3. Makka

    A végén rászoksz az "alkoholizálásra" az édességek terén.:)Attól nem tartok, hogy ez a nagynéném valaha is a net és a blogom közelébe kerül, mert annak ellenére, hogy ő annak idején mindig a tévénézést reklamálta, soha életében nem volt képes megnézni egy műsort vagy elolvasni egy újságot. Meg azért nagyjából tisztában van vele, hogy mi a véleményem róla, legalábbis soha nem titkoltam.Igazából anyu is kész van tőle, csak néha igazán meg tudja sajnálni, merthogy "olyan szerencsétlen". Szerintem meg az az ember nem szerencsétlen, aki ostoba féltékenységből összeugraszt két embert – anyu és az ő lánya. A lányának volt valami nagy gondja, olyan, amit én sem tudhattam (sejtésem volt, de nem kutakodtam), anyuval beszélte meg, erre a kedves nagynéném addig áskálódott – konkrétan azt hazudta, hogy anyu elárulta az unokatesóm – míg rossz lett a viszony kettejük között. Az ilyen embert nem a szerencsétlen szóval illetném, hanem valami egész mással. Szerintem megfosztani valakit a maga választotta segítő embertől kifejezetten gonoszság. Az is igaz, hogy az unkatesómat sem nagyon értem ebben az ügyben, mert soha életében nem számíthatott az anyjára, elég durva esetek is voltak. A nagynéném felidegelte magát valamin és fogta az unokatesóm, aki akkor olyan 2-3 éves lehetett, majd kilógatta az 5. emeleti erkélyról, hogy akkor ő most kidobná a gyereket. Szóval az, hogy elképesztően hülye, nagyon enyhe kifejezés. Szerintem vannak dolgok, amiket nem szabad elfelejteni vagy megbocsátani sem. Nem vagyok bosszúálló típus meg semmi ilyesmi, de azért vannak határok. Mindeközben nem lehet őt elmebajosnak nevezni vagy diagnosztizálni sem. Úgy látszik, minden családba kell egy idióta.:))

  4. Makka

    Ja, eperszezon. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha nagyon hirtelen érett volna be az eper, ami nem csoda. Rengeteg volt mindenütt, szerintem most egy kis szünet lesz. De szokott lenni még nyár közepe felé is vagy én nem emlékszem jól?

  5. napmátka

    Még a virtuális könyvek témájában akartam írni:Pár éve keresgéltem a neten ilyen pod (print-on-demand) oldalakat.Az volt a vágyam, hogy legalább európait találjak (esetleg kifejezetten brit székhelyűt), mert onnan a postaköltség nem lenne annyira vészes, mint Amerikából. De nem sikerült. Én a Lulu-t (lulu.com)használtam végül, a kézműves dolgaimról csináltam egy olyan bemutatkozó kiadványt, meg néhány képes naptárt a barátoknak. Itt is az volt a gond, hogy a postázás volt húzós, így csak egyszer rendeltem.Amúgy a kinyomtatott változat jó minőségű papírra került, összességében szép. Apróbb gondjaim voltak vele, de biztos ezért részben én vagyok okolható, vagyis, hogy nem értek a kiadványszerkesztéshez. Ugyanis a színek természetesen nem lettek teljesen azonosak a monitoron látottakkal, és néhány képnek a széle egy kicsit le van vágva.Tényleg jó lenne egy ilyen magyar oldal, de az kevés, hogy valaki megcsinálja. Hiszen kell mögé egy profi nyomda is.

  6. Makka

    Ezt a Lulut mindjárt megnézem.Én úgy gondoltam, szerzek hozzá nyomdát is. Sőt én a végén odáig jutottam, hogy egy ilyen virtuális könyvkiadót kéne csinálni, rendelésre lehetne kinyomtattatni a könyveket, nem kell hozzá raktár meg bolt. Azt pl. tudom, hogy a Parti Nagy Lajos nagyon odavan az ilyen dolgokért, csak egy nevesebb írót kéne megszerezni, és akkor lehet, hogy be is indulna. De egyedül nem tudok belevágni, mert pl. nem értek a könyvkiadáshoz meg nem értek egy ilyen oldal létrehozásához sem.:))A receptes programomban (MacGourmet DeLuxe) van lehetőség szakácskönyvet csinálni, de ahhoz is kellene akkor nyomda külön, és egyet tutira nem csinálnak, főleg nem képekkel és bizonyos minőségben.Innen a Tastebookról lehet, hogy majd megrendelek egyet, ha meglesz a 100 recept, csak azért, hogy lássam, hogy néz ki.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s