7

Szepyke bedobott egy hetest. Mármint hogy áruljak el magamról hét dolgot.

1. Unatkoztam az iskolában.
Végtelenül. A gimnáziumban már odáig fajult a helyzet, hogy fizikailag voltam rosszul, ha unatkozni kellett, vagy ha olyan óra volt az első, ami ilyen szempontból viselhetelen volt, simán csak később mentem be.
Elsőben – mármint általánosban – sosem voltam képes felfogni, minek valamit 70-szer megcsinálni, ha előszörre is értem. Ezért aztán kitaláltam egy módszert, amivel ki lehetett tölteni az időt, ha bármi kérdésem felmerült, sosem tettem fel a kezem – olyan méltóságon alulinak is éreztem – hanem megvártam, míg a válasz megérkezett. Erre ugyan néha elég sokáig kellett várni, akár napokat is, ahogy haladtunk tovább az adott témában, de abban biztos lehettem, hogy megérkezik. Szóval megtanultam várakozni, máig nem idegesít, ha sorban kell várnom, vagy ha dugó van és araszolok a kocsival. Olyan nincs, hogy ne legyen vége.
Az ismétlés ilyetén erőltetésével annyira leszoktattak róla, hogy semmit nem voltam hajlandó gyakorlatilag kétszer megcsinálni sokáig. Manapság is direkt oda kell figyelnem erre. Annak idején azt gondoltam, ami nem megy elsőre, azt minek erőltetni. Valahol már említettem, hogy zongoráztam. 7 évesen (hogy hű legyek a heteshez) kezdtem el, a gyakorlás mint olyan, ebben is a halálom volt. KisMakka leült a pianínójához a szobájában, jobb kézzel, majd bal kézzel, aztán összejátssza, ennyi. Mit kell ezen annyit vekengeni? Ez igen könnyen ment, és ebből kiindulva azt gondoltam, mindennel el lehet járni így, ami megy elsőre, az ok. Tehát a lehető legtöbb dolgot elsőre kell megjegyezni, megcsinálni, megtanulni – nincs több lehetőség – fejlesztettem tovább az igen veszélyes módszert.
Különben lehet, hogy ma is zongoráznék, ha tovább bírtam volna a büdi szolfézstantónéni szagát. Mondjuk, maga a szolfézs is maga volt a halál, lásd unalom. A zongorázás vicces volt, kivéve, amikor pl. négykezest kellett játszani egy másik kislánnyal a Zeneakadémián valami hülye koncerten (a kislányt a Kocsis úgy jellemezte, hogy „nekem tehetséges gyerek kell, nem szorgalmas”, amikor voltunk nála meghallgatáson), amiért ráadásul anyu puccba vágott és különben is úgy éreztem, nem lehet a kiscsaj mellett elférni, mert annyira hajladozik. Ma sem bírom ezt a manírt a zongoristáknál. Lehet torna nélkül is jól zenélni. Na, meg azt is elpróbáltuk, hogy kimegyünk a színpadra, meghajolunk stb. Lehaltam.
Aztán ott volt, hogy menjek a konzervatóriumba, merthogy „100 évben egyszer születik egy ilyen gyerek” – a zongoratanárnőm rém lelkes volt miattam. Mi van??? Ezek be akarnak engem konzervezni? Jó, 8 évesen kicsit ijesztő volt, hogy be akarják zárni valami ismeretlen helyre az embert.
Tehát, mivel untam a szolfézst és büdi is volt, egyszer csak, pár év után közöltem a zongoratanárnőmmel meg mindenkivel, hogy akkor én itt ezt a zongoradolgot most abbahagynám. Kitört a parasztgyalázat, az anyám és a zongoratanárnő zokogott, az apám kiabált, hogy fejezzük be a veszekedést, mert nem tud rajzolni a vizsgáira. De hajthatatlan voltam.
2. Nem szeretek versenyezni
Utálom a versenyzést, versengést, de főleg azt, amikor versenyeztetnek.
Így nem lett belőlem híres jégtáncos. Sem.
Egyik télen kitaláltam, hogy ki kéne próbálni a korcsolyázást, olyan 10 éves lehettem. Anyu kivitt a Ligetbe, szereztünk valakit, aki valamennyi pénzért megtanított korcsolyázni 1 óra alatt. Aztán közölte, hogy szerinte járjak edzésre. Mondtuk, jó. Bevitt a jég közepére, ahol akkor még elkerítve volt egy kisebb pálya. Bemutatott egy bácsinak minket. Onnantól korcsolyaedzésre jártam. A bácsi – ahogy később kiderült, az Engiék első edzője volt – szerzett nekem párt is, este 10-kor kezdődött a páros edzés, mert csak akkor volt hely a Millenárison. A srác akkor 17 volt, én 11. Tehát leginkább csak vihogtunk. Aztán jött a bűvös szó, menjünk versenyezni. Azonnal közöltem, hogy szó nem lehet róla. A következő jeges idényben nem szóltak, mikor kezdődnek a jégen az edzések.
3. Amire nincs amnesztia: a buta és egyben szorgalmas emberek
Ennél félelmetesebb és veszélyesbb párosítás nincs is a világon szerintem. Az olyanok is idetartoznak, akik nem látnak az ostobaságuktól és az arroganciájuktól, mert azt gondolják, van egy valaha megtanult szakmájuk, és annak vélt magasából bármit meg tudnak magyarázni vagy cáfolni. Van, akit a tudás korlátoz és korlátolttá tesz. Persze mindez nem akadályoz meg abban, hogy vitába szálljak az ilyenekkel. Illetve nem is vita ez, szimpla kérdések feltevése csupán. Színtiszta időpocsékolás, de akkor sem lehet hagyni csak úgy mindent.
Tapasztalatom szerint a legtöbb ilyen ember ráadásul még bosszúálló is. Lehetne azt mondani, hogy szánalmas és nem kell velük foglalkozni, de sajnos a szorgalmasságukból adódóan mindenütt ott vannak és tevékenykednek.
4. Szeretem az ékszereket
Annyira, hogy még ötvösnek is hajlandó lettem volna lenni, elmentem a Pénzverdébe felvételizni is. Nem vettek fel, ami nem volt tragédia számomra, azért azzal tisztában vagyok, hogy az ilyen irányú kreativitásom véges. Csak szerettem volna az anyag közelében lenni.
Az ékszerek nekem a gyűrű-karkötő-fülbevaló hármasát jelentik – és semmi szintetikus. Mást nem nagyon hordok, és ezeket sem feltétlenül egyszerre. A nyakamon nem viselek el semmit, se garbót, se láncot. Sálat igen, de csak nagyon nagy hidegben.
Szeretnék valamit, amiben a brillt és a fekete gyémántot kombinálták.
5. Egy dolog, amiben biztosan jó vagyok
A szándékok felismerése. Ja, meg abban is, hogy első látásra elég sok dolgot le tudok írni emberekről. Ezzel sokat játszottunk egy barátommal. Az akkori munkahelyén rengeteg ember dolgozott – szálloda. És elég sokat bejártam hozzá, lévén, hogy S. is ott dolgozott, a barátom főnöke volt. Azzal szórakoztunk, hogy beültem az irodába, jöttek-mentek a népek, és a barátom néha rámutatott valakire, hogy akkor mit gondolok róla. Sokszor azt is megmondtam, milyen kocsija van az illetőnek. A barátom állandóan kész volt, hogy áruljam el, hogy csinálom, de tényleg nem tudom. Valószínűleg azért van ez nekem, mert 1-től 7 éves koromig rengeteget voltam kórházban – akkor még nem laktak bent a szülők – és egyedül kellett „helytállnom” a világban. Az állandó monitorozása a környezetemnek létszükségletté vált és így maradtam. Pl. idegen helyen nem tudok sokáig csukott szemmel létezni, ha vannak idegenek is körülöttem – régebben a kozmetikusnál azonnal elkezdett csípni a szempillafesték, de ott, ahol nem is érte a bőrömet.
A szándékok felismerése meg nagyon hasznos a mindennapi életben, pl. a közlekedésben. Az emberek nagyon figyelmetlenek, de ezzel a módszerrel már elég sok balesetet elkerültem. Szerintem pontosan lehet tudni, hogy ha valaki be fog vágni az ember elé jelzés nélkül.
Van egy sorozat, Lie to me a címe, Tim Roth a főszereplő. Krimiszerű, a hazugsággal foglalkoznak, kiszűrik a hazugokat illetve a hazugságokat. Elég jó a sorozat abból a szempontból, hogy bemutatja a mikrogesztusokat, arckifejezéseket, amelyekből következtetni lehet (tudományos alap Paul Ekman). Egyébként nap mint nap megtesszük tudattalanul, viszont szinte tökéletesen dekódolunk, a nonverbális jelzéseket sokkal régebb óta használjuk, mint a verbálisakat. Az egy másik kérdés, mennyire vagyunk hajlandók tudomást is venni ezekről a jelzésekről, sokszor a kényelem hajtja az embereket, meg nem jó leleplezni egy szerettünket esetleg.
6. Nagyon szeretek lakberendezni
Már többször megtörtént, hogy beléptem egy-egy barátom történetesen új lakásába és azonnal elkezdtem magyarázni, mit hova kéne áthelyezni. A legjobb az egészben, hogy megcsinálják. De ami még jobb, hogy nagyon szeretik az új helyzetet.
Nem olyan régen költöztünk ide, ebbe az új házba, de ha tehetném, már átvariálnék mindent. Legfőképpen a konyhát, természetesen. De a legjobb lenne ezt a házat eladni és újat építeni. Pl. ilyet.
7. Ha nem mondhatom meg, amit gondolok, elkezd szorítani a torkom. Egyszer még pánikrohamot is kaptam egy ilyen helyzet miatt. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok.
Nagyon tudom utálni azt a valakit vagy valamit, aki vagy ami megakadályoz adott esetben.
És a hét ember, akit szeretnék játékba hívni: Napmátka, Gabah, Vegavarázs, Hanczur, Renata, Csupi, Ízlésszindróma.
Posted in Uncategorised

17 thoughts on “7

  1. Renata

    Akkor vallanom kell? :)7. látom jól működik a torokcsakrád. :)nekem ezzel a kimondással vannak gondjaim, általában erőteljesebb egyéniségek vannak a környezetemben és dühhel, veszekedéssel reagálnak.Ez meg rám nézve (is) romboló hatású, így inkább nem szólok. Egyébként is rájön, amire kell, ha akar. Meghagyom neki az önfejlődés lehetőségét.

  2. szepyke

    Hát, Te sem az az unatkozós "fajta" vagy.:DD Szeretem az ékszereket én is. Erről írtam már magamnál, hogy néha karácsonyfaként vonulok, és a lakberendezésről csak annyit, hogy elvégeztem egy iskolát még akkor amikor csak egy ilyen volt, kb 15 éve… :DD

  3. Makka

    Igen, Renáta, vallanod kell.:))Nem, Szepyke, valóban nem vagyok hajlandó unatkozni.:)) Nem is értem az olyanokat, akik azt képesek mondani, hogy unatkoznak. Ezt az életen át tanulást én is elég jól megvalósítom, akármilyen ötletem van, mi érdekel, azonnal utánanézek, milyen tanfolyamot találok: kertész, lakberendező, újabban honlapkészítő… Sajnos a legtöbbször egyértelműen tök színvonaltalan, ámde baromi drága cuccok, marad az autodidakta mód, de az meg elég lassú. Sebaj, ami igazán érdekel, azt úgyis megtanulom.:)

  4. Renata

    Az unatkozósdi rám sem igaz. Inkább azt kell felmérnem, hogy mi nem fér bele a napomba…Igen, igazad van az autodidakta dolgokkal kapcsolatban, ugyanezt gondolom én is. Lassabban lehet így haladni, de a meghirdetett tanfolyamok, iskolák nem adnak annyit, mint amennyit elvárna az ember. Csak sok esetben papír-központú ez a világ. Mondjuk nekem nem sok van.

  5. napmátka

    Én mindenesetre nagyon jól szórakoztam az írásodon (olykor más kárára is.)Hozzászólni valóm meg annyi lenne, ami kitenné a bejegyzésed hosszát, így visszafogom magam…Az unatkozáshoz túl rövid az élet!Renáta első hozzászólásához pedig csak annyit tennék hozzá, hogy őszintén csodálom, amiért képes hinni bizonyos emberek önfejlődésében…:)

  6. napmátka

    Az utolsó mondatom így elég rossz színben tüntet fel, ezért muszáj egy kicsit fényezni rajta:Szóval én nem mindig tudok hinni ebben az önfejlődéses dologban, viszont igyekszem elfogadni az embereket olyannak, amilyenek. Ha mégsem megy, akkor meg minél ritkábban találkozni velük…

  7. Makka

    Napmátka, ne fogd vissza magad, az internet végtelen, elbírja a hosszabb hozzászólásokat is.:) Egyébként én is inkább elkerülöm a teljesen reménytelen embereket.Ugyan ne viccelj, vendégeket nem vegzálok.:))Ti áztatok már meg az erkélyajtótól két méterre? Nekem most sikerült bőrig áznom, ugyanis kiraktam a ruhát száradni, de jött a vihar meg a jégeső – diónyi nagyok voltak. Kiszaladtam, hogy behozom, de pont jó irányból fújt a szél, nem esett rá az eső meg a jég a ruhákra, ott álltam mellette és azt fontolgattam, mennyire nagyot kell ugranom, hogy beérjek a szobába, és hogy tök kínos, ha pukli lesz a fejemen a jégtől. A morfondírozásnak az lett a vége, hogy a szél megfordult és kb. 10 másodperc alatt teljesen bőrig áztam, a ruha jóval vizesebb, mint amikor kiraktam. Plusz beesett a szobába is az eső, egy csomót kellett törölgetni.

  8. Renata

    Napmátka!Sok esetben előbb vagy utóbb fog…mármint fejlődni, változni, mert történnek olyan dolgok, amikor kénytelen lesz. Viszont van, aki nem fog.Sokszor az a baj, hogy nem ismerik fel az ok-okozatot. Vagy hogy hibásak lehetnek valamiben. Hadd ne mondjak példát. Sokszor csak pislogok, mikor megokolják, hogy miért nem csinálnak x vagy y dolgot, mert nincs idejük stb. ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanák: lusta vagyok.Meg hát mindig a másik a hibás.Ilyenkor úgy vagyok vele, hogy nem érdemes szólnom, mert két külön nyelvet beszélünk.Ja és megírtam az én pontjaimat, rendesen izzott a billentyűzet így kora reggel.🙂

  9. Hanczur

    Szia!Pár dologban kísértetiesen hasonló módon működöm, ezért nehéz lesz csokorba szednem a nem mondhatomel senkinek-mindenkinek titkaimat.Mekk-látjuk.Ezt a lapot meg elmentem, mert borzasztó nehezen töltődött le.üdv.TH.

  10. Makka

    Igen, Hanczur, mert én szeretem teleaggatni mindenféle kütyükkel a blog két oldalát nem gondolván arra, hogy vannak olyan helyek, ahol nem igazán könnyű ez a netezés egyelőre.:)Az RSS nálad hogy működik? Azzal esetleg könnyebb dolgod lehet.

  11. duende

    "Reggel kávézás a teraszon, este szivarfüst ugyanott. Közben jó ételek, kertészkedés, jó filmek és könyvek. Is. Az ideális elképzelés ez, a valóságot meg ehhez közelítjük."Detto. :)Jó volt olvasni. Nem is tudom, eddig hogyan nem gyöttem el hozzád.

  12. Makka

    Duende, örülök, hogy most idetaláltál, Isten hozott!:))A szivarfüstöt a párom szolgáltatja, amikor megörvendeztetem egy-két jó darabbal.:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s