Megint egy kis sárgabarack filmekkel könnyítve

Tegnap apu megint hozott egy kis sárgabarackot, most már finom érettek, tökéletesek dzsemnek.

Az az igazság, hogy ez az egész befőzés kezd kissé mizériává válni, mert soha nincs elég üveg itthon, folyton úgy kezdem, hogy előbb elmegyek valamelyik közeli közértbe és dzsemes üvegekre vadászom. Ami nem könnyű feladat, mert ha van, akkor (szerintem) pofátlanul drága, de leginkább nincs. Ma két helyről sikerült összeszednem két különféle üveget, 6-6 darabot.
Anyura jellemző egyébként inkább, hogy fogja és visz kóstolót, de aztán persze a legritkább esetekben gondolnak rá, hogy az üveget esetleg vissza kéne adni. Ilyenkor meg nem tudja elképzelni, hogy „hova tűnt az a rengeteg üveg”.
A múltkor találtam egy céget, akiknél tök szép formájú, viszont nagyon egyszerű befőttes és dzsemes üvegeket lehet kapni, de az érdeklődésemre, hogy mi mennyi és hogyan lehet hozzájutni, raklapnyi cuccokról kaptam tájékoztatást, ami egyszerre több ezer darabot jelentene, nem mertem visszaírni, hogy nekem egy alkalommal maximum 10-15 darab kéne, mondjuk, háromszor egy évben.
A beszerző körút után még ellenőriztem a fügefát, mert elkezdett érni a füge. Nagyon jó termés lesz az idén, sok és nagy gyümölcs van. Egyelőre kb. 15 darabot lehetett leszedni, de a következő napokban egyre több érik majd meg teljesen.
Ezekből holnap torta lesz.
Különben fügét szedni igazi szívás, mert a leveleinek a széle finoman és láthatatlanul megkarcolja a bőrt, ebben a melegben nem nehéz megizzadni, attól kezdve viszont csíp és viszket. Ma is elhatároztam, mint már annyiszor, hogy legközelebb csakis hosszúujjúban… A vakarózás persze csak ront a helyzeten, de ezt tényleg nem lehet megállni.
Próbáltam elfoglalni magam és a kezem a barackok mosásával és magozásával a dzsemhez.
SÁRGABARACKDZSEM
  • 3 kg sárgabarack
  • 1,2 kg cukor
  • 2 tasak Dzsemfix 3:1
  • 3 tasak Bourbon vaníliás cukor
  • 100 ml whisky
A barackokat a mosás és magozás után egy nagyobb fazékba raktam, rászórtam a cukrot és a vaníliás cukorral elkevert Dzsemfixet, összekevertem. Ahogy melegedett és már kis levet is eresztett, mixerrel darabosra törtem, majd hirtelen felforraltam. 2 perc forralás után levettem a tűzről, beleöntöttem a whiskyt, elkevertem, és már töltöttem is a vadiúj kimosott üvegekbe.
A befőzések és a meleg könnyebb elviseléséhez két filmet is ajánlanék azoknak, akiket érdekel.
Valamelyik nap rábukkantam egy filmsorozatra, The No. 1 Ladies’ Detective Agency a címe (eredetileg Alexander McCall Smith regénye). BBC-gyártmány ez is. Anthony Minghella rendezte, kifejezetten bájos film, ha lehet ilyet mondani egy Botswanában játszódó történetre, amiből szépen lassan megtudhatjuk a szereplők életének bizonyos eseményeit. Igazi fájdalmas történetek, de nagyon finoman és teljesen természetesen hozzák a néző tudomására. Nincs benne az a görcsölés és főleg fogcsikorgatás, hogy tudjuk, kit mi ért, de feláll és megy tovább az élet rögös útján. Szóval egyáltalán nem olyan közhelyes, mint az előző mondat. Az élet természetes részeként láthatjuk a fájdalmat és a veszteségeket.
A főszereplő, Precious Ramotswe – Jill Scott – Botswana egyetlen női magándetektívje tényleg igazi hölgy, valóban fine lady. Róla megtudhatjuk, hogy gyönyörű gyerekkora volt, az édesapja mindent megadott neki anyagilag is – a papa halála után 180 marhát örököl – viszont a nagyon tehetséges trombitaművész exférje kiverte belőle a gyereküket. Ezt így, ilyen egyszerűen, nem kertelve. Mma Ramotswe fájdalma örök. Azt is ilyen egyszerűen tálalja a film, hogy mekkora probléma az AIDS, tizedeli az ország lakosságát.
Mma Ramotswe bölcs asszony, és ezt a bölcsességét arra használja, hogy boldoggá tegye a környezetében élőket.
Jill Scott nem korunk nyugati szépségideálja, finoman szólva. Meglehetősen kerekded nő, aki igazi eleganciával és előkelően vonul végig a színen, még krokodilt is elegánsan belez. Persze a filmbeli környezetben ezzel a testtel igazán könnyű ez, Afrika bizonyos vidékein kifejezetten szépnek tartják a kövér nőket. Hozzá kell tenni, hogy Jill Scott arca kifejezetten szép, a bőréről nem is beszélve. A figurában nem mellesleg lefegyverző tartás is van.
Ahogy a tragédiák tálalása finom, úgy a film humora és a szerelmi szál is az. Nagyon jókat nevettem például, amikor megláttam, hogy a detektívügynökség közvetlen szomszédságában található szépségszalon neve a The Last Chance Hair Saloon. Mihez képest utolsó lehetőség?
A másik film korántsem ilyen. Életrajzi film egy francia gengszterről, akit közellenséggé nyilvánítottak a maga idejében. Mondjuk, értem. Jacques Mesrine-ről van szó. Végül a rendőrség nemes egyszerűséggel kiirtja a pasit az akkori francia legfelső politikai körök teljes egyetértésével. Vincent Cassel játssza a főszerepet, aki mellesleg az egyik kedvenc férfiszínészem. Valamiért állandóan olyan szerepei vannak, amelyek teljesen idióta hajszerkezeteket kívánnak meg. Bár ilyesmit néha szerep nélkül is képes produkálni.
Posted in Uncategorised

9 thoughts on “Megint egy kis sárgabarack filmekkel könnyítve

  1. szepyke

    Sárgabarack fele készen van, viszont el akartam mesélni, hogy ma kb egy órán keresztül nem tudtam megnyitni az oldalad. Lehet, hogy nálam volt valami gáz, de a többi oldal ment. Csak gondoltam, hogy szólok!

  2. Makka

    Szepyke, nem tudom, mi lehetett, én ilyesmit nem tapasztaltam.Azért a sárgabarckkal könnyebb elbánni, mint a meggyel meg társaival, ugye?:)

  3. Makka

    Napmátka, a detektíves filmbe teljesen beleszerettem, azt nagyon ajánlom. Egyébként nemes egyszerűséggel leszedtem a netről felirattal együtt, másképp nem nagyon lehet hozzájutni.Egyébként nagyon remélem, hogy Alexander McCall Smith regényeit mihamarabb kiadják majd nálunk is, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk ezek után. Talán az Ulpius felébred kisvártatva.A másikat csak Vincent Cassel miatt néztem meg, de nem csalódtam, jó film volt.

  4. napmátka

    Érdekes, hogy a sztori alapján engem sokkal inkább a második film fogott meg, kicsit utána keresgéltem a főhősnek (Mesrine)…Az őt alakító színészről sem sokat tudtam, de ahogy belenézek a filmjeibe (meg az egyéb fotókba) sehol nem látok idióta hajszerkezetet…:)

  5. Makka

    Engem a detektíves filmnek a hangulata fogott meg nagyon. Nagyon szórakoztató film.Az kétségtelen, hogy a francia filmnek a témája nagyon érdekes.Nem tudom, de Vincent Cassel ebben a filmben a 60-as és 70-es évek divatjának megfelelve szerintem igazán hülyén nézett ki, de simán lehet, hogy csak én gondolom így.:))Egyébként van egy film, a Farkasok szövetsége, amit még nagyon szeretek, abban is játszik, meglehetősen gonosz és zakkant figura. Az egy kosztümös film, de megtörtént esetet dolgoz fel.Sok erőszakos szerepet játszott már. A Visszafordíthatatlan című filmet sem olyan könnyű megnézni. Ebben pl. nem béna a haja.:))Különben ez a pasi is attól érdekes (számomra), hogy van benne valami diabolikus. Szeretem az ilyen karakteres embereket.

  6. Makka

    Elfelejtettem. Az Eastern promises című filmben is elég furán néz ki és itt egy másik kép, ez szerep nélkül, hááát, nem tudom…:))http://www.vh1.com/sitewide/flipbooks/img/movies/people/c/cassel_vincent/1545248_10.jpg

  7. napmátka

    A diabolikus figura teljesen átjön a képeken anélkül, hogy láttam volna az általad említett filmeket. A kifejezetten okos-gonosz szerepek jól állhatnak neki.Az általad belinkelt képen tényleg fura, de főleg azért, mert az összes többi képen (amit láttam) egész másnak tűnt, és úgy látszott, hogy alapvetően inkább egy kissé hullámos a haja, mintsem göndör. Ez nem tűnik természetesnek. Meg valahogy mintha világosabb is lenne itt a haja, mintha eltünne a jellegzetesen francia külső…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s