Mini GBT maxi ajándékokkal

Tegnap ellátogatott hozzám Napmátka. Már régóta terveztük, hogy eljön, de a munkája eddig lekötötte az idejét. Ezek szerint tényleg mindennek megvan a maga értelme, mert egészen kellemes idő volt tegnap, kint tudtunk ülni a teraszon, és nagyon jókat beszélgettünk. Rengeteg dologról volt szó, még többről nem, remélem, legközelebb lesz alkalmunk azokat is jól megbeszélni. Meg azt is remélem, hogy legközelebb majd tudunk valamit együtt is főzni.

Közben kicsit sütiztünk meg fügét ettünk. Szerintem azért is mostanra sikerült összehozni a találkozót, mert a füge most érik, és azt meg tudom, hogy Napmátka nagyon szereti a fügét, majd a következő lakhelyükön szeretne megpróbálkozni az ültetésével is. És így – miután szerencsére hazafelé kapott fuvart is – annyi fügét vihetett, amennyit szeretett volna.
Egy nagy kosárnyi ajándékkal érkezett. Nem volt egyszerű neki idáig cipelni a több kilónyi diót, az általa készített balzsamecetkrémet, egy sós „trüffelt” – amelynek a receptjét remélhetően majd felteszi a blogjára, mert valami isteni, és egy koktélos könyvet, amelyben már csak egy gyors átlapozás után is felfedeztem olyanokat, amelyeket egészen biztosan meg fogunk kóstolni. Szerencsére S. is szereti a koktélokat, nem kell egyedül megiszogatnom őket. Bár az is igaz, hogy annak is megvan a maga bája, amikor az ember kever magának egy jó italt és egyedül leül elfogyasztani egy film megnézése vagy egy könyv olvasása közben. Egy jó zene meghallgatásáról nem is beszélve.
A balzsamecetkrémnek különösen örülök, mert mióta olvastam nála az elkészítési módot, azóta izgatja a fantáziámat. Arról nem is beszélve, hogy pont pár nappal ezelőtt voltunk bevásárolni, és az ecetes meg olajos polcon természetesen ott figyelt a balzsamecetkrém. Kicsit elgyengültem, hogy leveszem a polcról, de aztán megerősítettem a lelkem, mert eszembe jutott, hogy minek venni, amikor csinálni is tudnék. De így legalább tudni fogom, hogy milyennek kell lennie, ha majd egyszer nekiállok. Tegnap óta egyébként receptek sokasága kavarog a fejemben, hogy mihez is szeretném majd használni.

Már fényképezés közben elkezdtem alaposan megkóstolni a lenmagba hempergetett kis golyókat. Elárulom, a gép kikapcsolása után nem álltam meg annál az egynél, amelynek a hiánya jól látszik a fotón.
Posted in Uncategorised

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s