Kultposzt

Be kell vallanom, alkotói válságban vagyok, nem időhiány miatt nem írok a blogra, hanem mert ötlet nélkül voltam mostanság a gasztronómia terén. Is.

Kapóra jött Napmátkától a kérdés, hogy írjam le az általam éppen olvasott könyv 161. oldalán levő 5. mondatot.

Nem egyszerű, mert egyszerre több vasat is tartok a tűzben, őszintén szólva megnéztem az összes placcon levő könyv 161. oldalán az 5. mondatot. És azt választottam ki, amelynek magában is találtam valami értelmét.
Műsoron van Jane Austen két regénye, A Kalstrom titka és A mansfieldi kastély, Charlotte Brontë-tól a Villet, aztán Salman Rushdie A mór utolsó sóhaját kezdtem el most, Spirótól A fogság valahogy állandóan jelen van egy ideje. (Nem tudom, miért, de évek óta nem olvastam végig, mindig visszatérek és olvasok belőle egy keveset, pedig kifejezetten szeretem a jó vastag könyveket, nem lehet olyan hamar a végükre érni, plusz ez a könyv le is köt. Van még egy regény, amivel majdnem így vagyok, Musiltól A tulajdonságok nélküli ember, azt folyton újrakezdem, és ugyanazon a ponton hagyom abba, pedig nagyon jó szerintem olvasni azt is. Van egy film is, aminek mindig ugyanazon pontján alszom el, David Lynch Kék bársonya. Sosem láttam még végig.) És Umberto Ecótól A Foucault-inga újra előkerült.
Nem tudom, olvassa-e az illető a blogot, akinek annak idején kölcsönadtam a Foucault-ingát. Remélem, soha nem talál még egy balekot, akitől könyvet kérhet kölcsön, mert amilyen állapotban ezt nekem visszadta, az egyszerűen botrányos.
A választásom mégis – a már fent említett ok miatt – a Hagakuréra esett.
„Ennélfogva a Busidó a halál mindennapi gyakorlása.”
Jamamoto Cunetomo: Hagakure – A szamurájok kódexe
Nem kezdek a „Levelek alatt” méltatásába, sokkal jobb összefoglalókat és ismertetőket lehet bárhol olvasni, mint amilyet én valaha is rittyentenék.
Márcsak azért sem, mert megint filmet szeretnék ajánlani, mindjárt többet is, megint lesz köztük sorozat. Ugyanis az alkotói válság arra mindenképpen jó volt, hogy felleljek – szerintem – jó filmeket és végig is nézzek két nap alatt egy 3 és egy 13 részből álló egyenként legalább 1½ órás epizódból álló sorozatot, plusz még egy pár apróságot.
Plusz rá kellett jönnöm és fel is hívnám mindenki figyelmét arra, hogy a szúnyog NEM MENŐ. Innen üzenném a Teremtőnek vagy az evolúciónak – játsszák le egymás között –, hogy nem normális ilyen lényt alkotni, mint a szúnyog. Ma éjjel összecsipkedte egy (vagy több) vérszomjas állat mindkét kezemet, aminek az lett a következménye egyfelől, hogy fájt, csípett és viszketett, másfelől, hogy a szúnyogcsípésre való, az ágyam mellett tartott kis olajos fiolából sikerült szinte az összes nagyon mentolos olajat szétlocsolni magamon. Eléggé tisztította… Ez olyan éjjel 2 környékén történt, még reggel is bizsergett a kezem, plusz belekentem a szemembe is a cuccot, mert persze reggel álmosan tökre elfelejtkeztem eme éjszakai malőrről.
Ahogy kitisztult a szemem – röpke másfél óra – megnéztem a The Boat that Rocked című filmet. Akkor meg néha a röhögéstől sírtam. Szerintem iszonyú vicces film, és játszik benne az egyik kedvenc angol színészem, Bill Nighy. Bill Nighy nagyon arisztokratikus jelenség és elképesztő öniróniája is van. Bár láttam már olyan filmben is, amelyben maga volt a megtestesült sérülékenység. Nem, nem szerencsétlenség, hanem a mély fájdalom maga. Játszott a State of Play című eredetileg angol 6 részes filmben a főszerkesztő szerepében, amit most sikerült megint remake-elni Amerikában (ezeknek nincs saját ötletük?), főszerepben Russel Crowe-val. Szerintem dögunalom. Nagyon ritkán kapcsolok ki filmet, de ezt sikerült 13 perc után.
Kenneth Branagh-gal vezetnék át a következő filmre. Ebben a hajós/zenésben egy igazi hülyét alakít, a felesége tanítanivalóan nyárspolgár és valami kegyetlen rút. Az ember kezdi érteni Kenneth-et a filmben. Persze közben meg tudom, hogy zsák a foltját… Persze 1966-ban mit várjunk egy olyan minisztertől, aki felesküdött a pop- és rockzene üldözésére. Pl. ezt is:
Szóval Kenneth Branagh játssza az eredetileg svéd regénysorozat bizonyos történeteiből készült angol 3 részes filmben Kurt Wallandert, a legendásan operarajongó kisvárosi rendőrnyomozót Ystadból.
Szerencsére sikerült fellelnem a legújabb 13 részes svéd sorozatot is, nagyjából mindegyik epizódhoz találtam is angol feliratot, merthogy a svéd nyelv sem a sajátom. Azért szerencsére, mert ugyan Kenneth Branagh a saját bevallása szerint nem nézte meg egyik svéd változatot sem, ugyanis a saját Wallanderjét akarta megalkotni – teljesen érthető módon –, de sajnos túl szentimentálisra vette. Azzal együtt a film nézhető, emlékezni is lehet rá, nemcsak egy kis könnyű nyári. Ráadásul nagyon szépen fényképezett.
A svéd sorozat viszont szerintem sokkal érdekesebb, sokkal érdekesebbek benne az emberi viszonyok is, a nyomozó és lánya közötti, a nyomozó és a beosztottjai közötti szintén. A főszerepet játszó Krister Henriksson szintén érzelmes, de véletlenül sem szentimentális figurát alakít. Ystad gyönyörű hely, kedvem lenne odaköltözni, egyébként is mostanában vonzanak valahogy ezek az északi országok. Mármint élés szempontjából. Annak ellenére is odaköltöznék, hogy a történetekből azt kehet kivenni, Ystad a svéd kriminalisztika orvosi lova, minden beteg bűntény előfordult már. Meg persze, ha keverném a fikciót a valósággal, az már diagnózis után kiáltana.
A színészek emberszabásúak, nem műlények, nem típusok, ahogy ezt sajnos hollivúdban megszokhattuk.
És nem utolsó sorban érdekes a svéd nyelvet hallgatni, egy-két szót még a németemmel is képes voltam kivenni.
Wallanderről, a sorozat(ok)ról itt bővebben.
Posted in Uncategorised

4 thoughts on “Kultposzt

  1. Sajtkukac

    A filmekkel :-)Épp nemrég láttam egy svéd filmet, persze felirattal. Az elején – megszokásból – próbáltam nem a feliratra koncentrálni (mint az angolul beszélő filmeknél) aztán néhány mondat után leesett, hogy ezt anélkül nem fogom érteni :-)N

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s