Hálás poszt

Renátától érkezett a körkérdés, hogy áruljam el, miért is vagyok hálás pillanatnyilag vagy úgy általában. A hálával kapcsolatban nekem mindig vannak kétségeim, ugye az ember sokszor felteszi a kérdést, hogy az, ami éppen van, sőt mi több, örömet okoz, honnan is származik. Kinek vagy minek köszönhető. Amit én magam érek el vagy oldok meg, akkor hogy is van ez a hála-dolog? Vagyok annyira öntudatos, hogy pár ügy megoldását azért magamnak tulajdonítsam. Amikor nyilvánvaló a segítség, természetesen egyértelmű a hála érzése.

Egyébként nekem az elégedettség, uram bocsá’ a boldogság érzésével párosul leginkább.
Nem tudom, hány szempontból kell hálásnak lenni, egyelőre ennyi dolog jut eszembe:
  • amikor valaki úgy segít, hogy gőze nincs, ki vagyok
  • amikor nem „a maga módján” szeret valaki, hanem az én módomon
  • amikor igazi önzetlenséggel találkozom, nem kell, hogy rám irányuljon
  • amikor a fentiekre képes vagyok magam is
A tegnapi nap egyébként egy ideig a morfondír jegyében telt, egyfelől ez a kérdés volt a tárgy, másfelől, hogy mit kéne ebédre csinálni.
Nem vágytam semmi főttre, kifejezetten valami kenyereset szerettem volna kivételesen. Aztán eszembe jutott, hogy annak ideján az egyik VKF-re terveztem valamit, amit akkor nem valósítottam meg elfelejtés okán. Ebből kifolyólag volt a mélyhűtőben puhára főtt fehér bab. Csak ki kellett olvasztani.
FEHÉR BAB KENŐKE
  • 2½ csésze főtt fehér bab
  • ¼ csésze extra szűz olívaolaj
  • 1 tk füstölt őrölt csípős paprika
  • 1 tk őrölt kömény
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 lime leve
  • bors
  • 2 ek aprított snidling és petrezselyem vegyesen
  • 3 lestyánlevél (nem több!)
Só nem kellett, mert a babot annak idején sós vízben főztem meg.
Mindent robotgépbe tettem és simára törtem. Egy tálba raktam, megszórtam a tetejét még kevés füstölt paprikával és locsoltam rá olívaolajat is. Sokmagos kenyérre kenve paradicsommal ettem.
Aztán az ebéd után eszembe jutott még egy cucc, amiért soha nem múlón hálás vagyok. A zöldalma. Az tud segíteni elmúlasztanai a gyomorfájást, amit az utóbbi időben sajnálatos módon a hüvelyesek okoznak, pedig nagyon szeretem az ezekből készült ételeket.
Posted in Uncategorised

3 thoughts on “Hálás poszt

  1. napmátka

    Megint meglepődtem a zöldalmán, pedig tudom, hogy már egyszer korábban is…Nagyon klassz ez a kenőke, a bab még a hüvelyesek között is külön kedvenc nálam. Megjegyzem, hogy legközelebb csináljak valami hasonlót.Hála: tetszik, hogy mindenki máshonnan közelít, sok szempont felmerül így.

  2. Makka

    Lehet, hogy bármilyen másféle alma is megtette volna tegnap, már tényleg nagyon kínomban ettem meg, egyáltalán nem voltam éhes.Most egyébként azért van itthon zöld is, mert a Sparban kaptam 2 kilós csomagban 300 forintért.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s