Mindenszentek

A hagyomány szerint november elseje mindenszentek napja, amikor a szentekről, a mártírokról és a paradicsomban üdvözültekről emlékezik meg a nyugati keresztény világ, míg november másodika a halottak napja, amikor az elhunytakról, illetve a hagyomány szerint mindazon halottakról emlékezünk meg, akik még nem üdvözültek a mennyországban. Az ünnepet a nyugati keresztény egyházban 609-től (más források szerint 610-től) május 13-án, illetve Pünkösd utáni első vasárnap tartották. Ezt a dátumot tette át III. Gergely pápa (731-741) november elsejére, hogy az ünnep egybeessen az aratás végét és az óévet ünneplő kelta pogány samhainnal, melynek mai legfontosabb leágazása a halloween.

Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén, így Magyarországon is mindenszentek napján az emlékezők kilátogatnak a sírokhoz, rendbehozzák és virággal díszítik azokat, illetve gyertyát gyújtanak a halottak emlékére. Kisebb falvakban, illetve településeken nálunk is él még számos népi hagyomány. Sok helyen például a Mindenszentek hetében munkatilalom volt, így tilos volt télire káposztát gyalulni, mert úgy tartották, hogy megromlik. Egy hiedelem szerint, aki virágot szakított más sírjáról, azt elvitte a halott, az égő gyertyát pedig nem volt szabad más sírjára tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

A november 2-ai halottak napja a mindenszenteknél jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés és az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapszik: azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és teher van még lelkükön, Isten színe előtt tisztulniuk kell.

Gyönyörűek a temetők ilyenkor este, ahogy a rengeteg mécses és gyertya ég.

De nem mindenhol boronganak a halottak napján. Mexikóban több napig ünnepelnek emlékezvén a nagyrabecsült halott rokonokra. Ünnepély keretében hívják vissza őket a másvilágról, hogy abban a kis időben „együtt” lehessenek velük újra.
Az ünnep két napja alatt az indián, illetve főként azték hagyományok keverednek a változó helyi kultúrákkal, valamint a keresztény szokásokkal. Maga a dátum is utóbbi hatás jele az erősen katolikus Mexikóban, hiszen az aztékok eredetileg augusztusban, ráadásul egy egész hónapon keresztül ülték (táncolták) az ünnepet.

A Los Dias de Muertos a halottakról szól, ám közel sem olyan gyászos, mint a halottakkal kapcsolatos egyéb események. A színpompás ünnepély elveti azt a feltételezést, hogy a másvilágra költözöttek halálukkor humorérzéküket és ízlelőbimbóikat is elvesztették. Nagyon is evilági, érzéki örömöket kínálnak az élő ismerősök az eltávozottaknak: pompás fogások, illatos füstölők, állandó hangzavar, átszellemült tánc és komoly alkohol-mennyiség várja a sírból fellátogatókat.

A fesztivál általában október 28-án kezdődik, és egybeesik a Mindenszentek napjával (november 1.), illetve a keresztény halottak napjával (november 2.). Az Egyesült Államokban ugyanekkor ünnepelt Halloweenhez hasonlóan a Halottak Napját nem egyetlen közösségi eseményként kell elképzelni: sokkal inkább szűk körben tartott ünnepségek tömegéből áll össze; valamilyen formában szinte minden mexikói részt vesz benne. A Halottak Napja általában három napig tart és – bár az ünnepi rítusok országszerte eltérőek – a lényeg, hogy a halottat étellel, itallal, virágokkal, füstölőkkel és más ajándékokkal várják vissza a család otthonába. A halottak az általános hiedelem szerint szívesen veszik a meghívást, és élvezik, hogy leszármazottaik körében tölthetnek egy-két napot. A Los Dias de Muertos alkalmából nemcsak a holtak kapnak ajándékokat: az élők is meglepik egymást. A gyerekek kis, névre szóló cukorkoponyákat kapnak – a Dia de los Difuntos alkalmával, azaz a koponyák éjszakáján – míg a barátok csontvázakat és egyéb memento morikat vásárolnak egymásnak. A családi körben megült ünnep fényét a legkisebb falutól a legnagyobb városig parádék és tűzijátékok emelik tovább. Országszerte színdarabokat adnak elő – a halál főszereplésével – és szépségversenyt rendeznek a halottaknak szánt ajándékokból. A halál ellepi egész Mexikót; az újságok, kirakatok és tévéműsorok ontják a csontvázakat. A Halottak Napját támogatja az állam – néha még pénzzel is –, az iskolákban is tanítják, és az újságok is címlapon ünneplik: „Los festejos tenen como finalidad fortalecer las traditions y costumbres de nuestra Mexicanidad” („Az ünnep mindenek felett álló célja a mexikóiságunkat jelentő hagyományok és szokások megerősítése”).

Az ünnep védjegye a mereven vigyorgó táncoló csontváz, amely arra emlékezteti Mexikó népét, hogy „vegyék észre a bőr alatt a csontot”. Az életet idéző ezernyi pózban ábrázolt, vidáman grimaszoló csontváz révén az emberek – akik végső soron folyvást a halál árnyékában élnek – kifigurázzák az életüket kitöltő megannyi véges, hiú, triviális elfoglaltságot. Az ünnep idején Mexikót szó szerint elöntik a csontvázak. A férfiakat formálók elegáns öltönyt viselnek, és leginkább James Bondra hajaznak: túlvilági, halálosztó 007-es ügynökök. A catrinának nevezett női változat mostanában karcsú és ellenállhatatlan, de a töretlen népszerűségű női ábrázolásokon végigkövethetjük az elmúlt száz év összes divathullámát. A női csontvázakat mindig az aktuális nő ideálról mintázták: az Edward-kori kalapos-krinolinos csábítóktól kezdve a miniszoknyás, vörösre lakkozott körmű femme fatale-ig, a legkülönbözőbb formákban jelent meg.

Mára én is egy Mexikóban ilyenkor tálalt kalácsot vagy édes kenyérfélét választottam elkészíteni. Igaz, eltekintettem a hagyományos díszítéstől, nem raktam a tetejére a tésztából készült koponyákat és könnycseppeket.

MEXIKÓI HOLTAK KENYERE

  • 3 db csillagánizs
  • 6 ek víz
  • 675 g finomliszt
  • 115 g cukor
  • ¼ tk só
  • 175 ml meleg víz
  • 25 g élesztő
  • 115 g vaj
  • 3 db tojás
  • 4 ek narancslikőr
  • 1 narancs héja
A csillagánizsokat a 6 ek vízzel 3 percig forraltam, hogy a végén 3 ek-nyi folyadék maradjon. Félretettem hűlni.
A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a cukrot. A meleg vízben feloldottam az élesztőt, majd a liszt közepébe készített mélyedésbe öntöttem, a tetejére szórtam a lisztből. Letakarva 30 percig hagytam dolgozni az élesztőt, akkor jó, ha buborékokat vet.
A tojásokat felvertem, hozzákevertem a felolvasztott vajat, a csillagánizsos vizet – csillagánizsok nélkül – a narancslikőrt és a finomra aprított narancshéjat (a narancsot zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam, majd nagyon finomra aprítottam).
A tojásos keveréket a liszthez öntöttem,  majd addig dagasztottam a tésztát, míg elvált az edény falától és a kezemtől is. Ez kb. 10 perc. Fényes, finom, selymes, de lágy tésztát kell kapni.
Egy 26 cm ∅ kapcsos tortaformába raktam a tortaforma méretére igazított tésztakorongot, letakarva meleg helyen 1½ órát kelesztettem. Addig kell keleszteni, míg a tészta eléri a forma szélét, azaz nagyjából a duplájára.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra, így sütöttem a kenyeret 45 percig. Azonnal kivettem a formából, tálra raktam és megszórtam porcukorral.
A receptet a Kenyérenciklopédiából vettem, már 7-8 éve mindig ezt sütöm ezen a napon.
Posted in Uncategorised

2 thoughts on “Mindenszentek

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s