Csak nagyon röviden

Végre ideszoktak a madarak az új etetőbe, gondolom, sokat lendített az ügyön a hideg. Na meg apu direkt nem rakott É. szomszédunk 4 db etetőjébe a héten magokat. Azért apám se semmi néha… Viszont kisgonosznak se nevezném, mert ahogy megjelentek nálunk a madarak, azonnal átment és feltöltötte az etetőket hátul is.
Ahogy sejtettem, a remek tanfolyamom elég sok időt elvesz, de inkább energiát, meg elég béna időbeosztást is kreál. Ezért aztán lecsúsztam az egyik karácsonyi receptversenyről, pedig megterveztem rá mindent. Egyébként nem viszem túlzásba a karácsonyi készülődést, soha nem is szoktam. Általában egyszerre ötlöm ki, kinek mit szeretnék ajándékozni, mi legyen a vacsora 24-én, apu születésnapi tortája – 25-én született. Sőt most odáig jutottam, hogy a szilveszteri menü is nagyjából megvan. Remélem, meg tudjuk oldani és a vendégek tényleg vendégek lesznek, kis bloggertalálkozó elébe nézünk, ha minden igaz. És nemcsak gasztroblogírók lesznek jelen. De nem akarom elkiabálni.
Szóval nem nagyon főztem az elmúlt időszakban, még hétvégén sem. Ha meg igen, akkor valami olyasmit, ami már szerepelt a blogon is. Vagy ilyen nagyon egyszerű ételeket:

ZÖLD RIZS

  • 2 ek vaj
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz mirelit spenót
  • só, bors
  • ¼ tk frissen reszelt szerecsendió
  • 1½ csésze rizs
  • 3½ csésze víz
  • 150 g sajt
Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, ráraktam a finomra vágott fokhagymát, kicsit átforgattam, majd a spenót következett. Nem baj, ha nincs felolvadva, bele lehet rakni egy tömbben is, fedő alatt nagyon hamar elolvad. Megsóztam – ez is segít az olvadáson – és tekertem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót. Addig pároltam fedő alatt, míg a spenót elolvadt, kb. 5-6 perc. Beleszórtam a rizst, elkevertem, majd ráöntöttem a vizet. 15-20 percig főztem fedő alatt, míg a rizs teljesen megpuhult. Rászórtam a reszelt sajtot, elkevertem és fedő alatt még pihentettem 4-5 percig. Az a lényeg, hogy maradjon olyan szottyos, mint a rizottó szokott lenni, ne szívja fel az összes folyadékot a rizs.
Ebbe az ételbe kifejezetten trappistát szoktam használni, mert az jól nyúlik, ha megolvad, és a zöld rizs csak nyúlós sajttal az igazi. De valamelyik nap, amikor ez készült, a maradék sajokat használtam el a trappista mellett, volt itthon kevés medvehagymás és mozarella is.
Ez egy olyan étel, amelyről tudom, hogy nagyon sokan készítik így-úgy, én így csinálom már tizenéve, ahogy a spenótos nokedlit is, ezért sem hivatkoznék senki más receptjére. Úgyhogy ne kiáltson senki plágiumot.
Posted in Uncategorised

One thought on “Csak nagyon röviden

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s