A túrós feladat

Ma fellázadtam, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó belenézni egy könyvbe sem tanulás céljából. Az volt a program – lévén, hogy szinte minden szombat délelőtt egyedül vagyok itthon –, hogy mindenféle zenéket hallgatok és közben játszom. És próbálok valami túrósat kitalálni. Ami édes. Ezt azért megkaptam feladatban.
A játéknak megint hajtépkedés lett a vége, ugyanis még egy tavaly beszerzett darabot szerintem nem lehet végigjátszani, bár a honlapján mutogatják a végső megoldást, de embert még nem láttam, aki befejezte volna. Persze azt gondoltam, majd én leszek az első hosszú idő után, pihentettem az ügyet tavaly óta, most megint előszedtem – nem szeretem a befejezetlen ügyeket –, de ugyanott akadtam el, ahol a múltkor. Tuti szarul van megírva a program. Mást nem tudok elképzelni. Még jó, hogy voltak más lehetőségeim is.
Aztán egy csomó zenét kiírtam CD-re, hogy lent a konyhában is lehessen hallgatni, ami éppen eszembe jut. Ez egyébként egy állandó probléma, hogy mi van lent és mi van csak fent, miért kell újra felzarándokolni, amikor már végre lecuccoltam. Merthogy ilyenkor lehurcolom a telefonomat – sose hívnak, kizárólag csak akkor, ha véletlenül elfelejtem levinni – a fényképezőgépet, a kis cetlire jegyzetelt recepteket, esetleg a szakácskönyveket, hogy bemutathassam adott esetben az alternatívákat, amelyekből választhatnak a családtagok stb., stb. Ezt a választósdit különben be fogom rekeszteni. Mert nem ismernek határokat néha.

ÁFONYÁS-TÚRÓS PITE

A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek cukor
½ ek víz
A töltelékhez:
500 g házi túró
3 db nagy falusi  tojás
350 g fagyasztott áfonya
50 ml akácszirup*
5 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 ek keményítő

      A tésztához robotgépbe tettem a hozzávalókat – a vajat hidegen kis kockákra vágva – és morzsásra kevertem, majd kézzel összállítottam. Enyhén lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából kerekre és egy piteformába raktam. A formába igazítottam a tésztát, a kilógó széleket levágtam.
      A maradék ment a mélyhűtőbe a többi ilyen kis gombóchoz. Kb. 4-5 maradék kitesz egy adagot. Nagyon szeretem ezt a tésztát, márcsak azért is, mert nem kell ez a hűtőben pihentetés hozzá, hogy aztán tök nehéz legyen kinyújtani, nem törik, nem szakad, azt csinálja, amit szeretnék, például szépre sül vaksütéses macera nélkül is.

      A sütőt 200 °C-ra állítottam.
      Amíg a sütő melegedett, a túrót elkevertem a tojások sárgájával, a cukorral, a vaníliás cukorral, a sziruppal és a keményítővel. A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. A hab ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, hozzáadtam az áfonya nagyját és a maradék tojáshabot is. Óvatosan összeforgattam. Az áfonyát azért csak a legvégén adtam a krémhez teljesen fagyott állapotban, hogy ne fesse meg már előre – ez a sütés közben úgyis elkerülhetetlen, de szerettem volna, ha nemcsak lila lesz a krém.
      A gyümölcsös-túrós keveréket a pitetésztába töltöttem, majd rászórtam a maradék áfonyát. Az előmelegített sütőben 1 órát sütöttem.
      Hagytam langyosra hűlni, és csak közvetlenül a tálalás előtt szórtam rá kevés porcukrot.

      *Az akácszirup eredetileg zselének készült volna, de folyékony maradt. És miután önmagában is elég fűszeres és intenzív íze meg aromája van, a túrós krémet nem kellett nagyon fűszerezni.

      Leave a Reply

      Fill in your details below or click an icon to log in:

      WordPress.com Logo

      You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

      Twitter picture

      You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

      Facebook photo

      You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

      Google+ photo

      You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

      Connecting to %s