Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt – pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
1 db nagyobb cukkini
6 szelet bacon
4 szelet sonka
1 ek szőlőmagolaj
só, bors
3-4 ág citromillatú kakukkfű
4-5 tárkonylevél
2-3 ág borsikafű
1 ek citromlé
8-10 levél medvehagyma

    Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.
    A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam.
    A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.

    One thought on “Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

    Leave a Reply

    Fill in your details below or click an icon to log in:

    WordPress.com Logo

    You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

    Twitter picture

    You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

    Facebook photo

    You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

    Google+ photo

    You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

    Connecting to %s