„Vadat és halat, s mi jó falat”

Pár hete elég nagy örülés van bizonyos szempontból folyamatosan (éljen Egerszalók!), így gyakorlatilag minden este lehetne ünnepi vacsora, de ki győzi azt ugye ötletekkel.
Az ünnepi kaja mivolt nemcsak a hozzávalók különlegességén múlik, hanem azon is, hogy az ember külön készül rá. Ilyesmikre kifejezetten alkalmasak a vadhúsok, nem esszük mindennap és nem lehet csak úgy nekiugrani az elkészítésüknek.
A szarvashúst kifejezetten szeretem elkészíteni is, mert bármennyire is úgy tűnik, nincs semmi zsírtartalma, sosem szárad ki, omlós és puha lesz.

SÜLT SZARVASCOMB ZÖLD SPÁRGÁVAL ÉS SZILVAKETCHUPPAL (4 személyre)

1,3 kg szarvascomb
100 ml szőlőmagolaj
1-1 tk friss kakukkfű-, zsálya-, borsikafű- és rozmaringlevél
6 szem borókabogyó
1 tk zöldbors
4 szem szegfűbors
5 gerezd fokhagyma
1 tk durva só
16 szelet bacon
150 ml vörösbor

A tálaláshoz:
vajon párolt zöldspárga
hagymás szilvaketchup

      A húsról leszedtem minden hártyát – kivételesen nagyon szép darabot sikerült venni, nem kellett vele sokat foglalkozni.
      A fokhagymát mozsárban összezúztam a sóval, hozzáadtam az egész borsot, szegfűborsot és a borókabogyót, azokat is összezúztam. Következtek a zöldfűszerek, majd az olaj. A fűszeres olajjal bepácoltam a húst, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Általában az ilyen pácokban több napig hagyom állni a vadakat, de most nem volt rá idő.
      Másnap kivettem a húst a pácból, betekertem a baconszeletekkel úgy, hogy félig fedjék egymást a szalonnaszeletek. A fűszeres olajat a húsra csorgattam, aláöntöttem a bort és fóliával lefedve 2 órát sütöttem 180 °C-on. Majd levettem róla a fóliát, és sült további 1 órát.
      A spárgát (500 g) kevés barnított vajon megpároltam, sóztam és borsoztam.
      Tálaláskor a húst meglocsoltam a saját szaftjával, melléraktam a még forró spárgát és egy kevés szilvaketchupot.
      Egyébként most elgondolkodtam, hogy én mindig csak mellérakok. Nem tudom, engem kifejezetten zavar a tornyozásos tálalás. Abban az esetben kizárólag csak úgy lehet nekikezdeni az evésnek, ha előbb széttúrja az ételt az ember. Nem mondom, nyilván van, amikor kifejezetten jól néz ki, például saláták esetében.
      Az meg a másik, hogy a legtöbb esetben nincs nagyon időm sem a komponálásra a tányéron, ha meg akarom örökíteni a blog számára az ételeket, gyorsan kell cselekedni.

      One thought on “„Vadat és halat, s mi jó falat”

      1. napmátka

        Mennyi jó recept Nálad megint! Kicsit nem figyelek, és tessék…Az orgonaszirupod különösen tetszett, nálam most az orgonás cuccok és a medvehagyma is kimaradtak. Akác épp van a kertben, de arról már tavaly megállapítottam, hogy a mézes ízen kívül nekem mást nemigen produkál. Viszont a rózsa még csak ezután jön, és persze a kihagyhatatlan bodza. (Amúgy nekem az orgonalekvár elfogyott, méghozzá fagylaltban.)Azt hiszem, amennyi időm van most, maradok a fűszersós játékoknál egyelőre. Kiteszem őket száradni a napra, azután beüvegezem majd.

      Leave a Reply

      Fill in your details below or click an icon to log in:

      WordPress.com Logo

      You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

      Twitter picture

      You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

      Facebook photo

      You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

      Google+ photo

      You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

      Connecting to %s