>A kevesebb több

>Pár napja nézegettem, hogy nemsokára lehet szedni a bodzát, de tegnapelőtt észrevettem, hogy termetes mezei poloskák dézsmálják a termést. Egész fürtöket tettek aszalt kinézetűvé.
Már említettem többször, hogy a kölcsönkertben É. szomszédasszony nem hajlandó semmilyen permetet használni, biot se, mondván, hogy méreg. Így igazából csak pusztul nála minden, még a féltve dédelgetett burgundi szőlője is, azt éppen most rózsabogarak zabálják.
Hiába próbáltam rávenni mindenféle környezetkímélő módszerre, semmit nem fogad el. Azt is hiába magyaráztuk neki, hogy ebben az évben azért elég rendkívüli időjárási viszonyok voltak, amelyek ha tetszik, ha nem, befolyásolják a növények és a kártevők viszonyát. Lehet, hogy az eddigi években nem volt ekkora pusztítás, de most ez van, ehhez kéne alkalmazkodni. Ja, és a madarakat is eteti dióval egész nyáron. Azt sem hajlandó elfogadni, hogy legalább azt ne tegye, mert akkor egy rakat bogár, csiga, kukac és hernyó nem a termést zabálná. Ma nem is tudom, hány csigapárt láttam boldogan kufircolni mindenfelé.
Így nem lehet hasznosítani a gyönyörű ringlóját, a málnáját, egresét, és még sorolhatnám, mi minden megy még gajra nála.
Ma átmentem, hogy legalább egy kevés bodzát tudjak szedni, na meg szedret. A szeder is ott penészedik az ágon, pedig állítólag a férje is imádja, nem értem, miért nem lehet leszedni vagy legalább szólni, hogy akkor én szedjem le. Szívesen megtenném, aztán rakhatná a mélyhűtőbe vagy befőzhetné ő is.
Nem tudom, de nekem fáj a szívem, amikor ilyen szintű pazarlást látok. Főleg, amikor igen kis energiaráfordítással lehet elég nagy haszonhoz jutni. Vagy akkor például nem akarom hallani a vekengést, hogy milyen drága a gyümölcs.
Például azt is nagyon sajnálom, hogy nincs pénzünk megvenni a szomszéd telket. Van rajta egy kis kulipintyó, viszont van fúrt kút is, ami nagy kincs. S. ugyan kitalálta, hogy ilyen életjáradék alapon havi részletekben kéne, de kiderült, hogy sajnos nem egy tulaj van, viszont mindenki el akarná adni, kivéve azt, aki itt is lakik. Ezt meg mondjuk megértem, mert nem kapna egyedül annyit, amiből akár egy kis lakást is tudna magának venni.
Ez a szomszédunk gyakorlatilag állandóan otthon van, de a teleknek vannak olyan részei, amelyeket mióta itt lakunk, soha meg nem látogatott, nem még füvet nyírt volna. Úgy sejtem, mielőtt ideköltöztünk, sem volt ez másképp.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nekünk dupla energia a körülöttünk levő rumli miatt rendben tartani a kertet.

Na, jó, puffogás helyett inkább köszönteném a blog új állandó olvasóit és első NetworkedBlogos követőjét ezzel a szépen virágzó sétányrózsával.

Most visszatérnék a bodzához meg a szederhez. Szederből csak egy kisebb tállal tudtam szedni, bodzából is csak pár fürtöt, de valami eszméletlen finom dzsemet sikerült főzni belőlük. Úgy döntöttem, hogy nem variálom halálba, elég lesz egy kis cukor meg vanília, és kész.

BODZÁS SZEDERDZSEM
1,4 kg szeder
500 g bodzabogyó
2½ csésze cukor
1 ek vaníliapaszta
1½ tasak Haas Quittin 3:1
100 ml Crème de Cassis

A bodzát leszemeztem – amelyik szem nem jön le könnyen a szárról, azzal nem is érdemes küzdeni, mert nem elég érett – és a szederrel együtt szűrőben lemostam. A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba borítottam, rászórtam 2 csésze cukrot, hozzáadtam a vaníliát és elkezdtem főzni. Nagyjából ½ órát főztem, majd hozzáadtam a maradék cukorral elkevert pektint, forraltam további 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, belekevertem a likőrt. A forró dzsemet kis üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítottam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s