>Sütemény szombat délutánra

>A mai nap mérlege (eddig): süteménysütés 1, grillezés 1, küzdelem a T-szolgáltatóval 3, blogbejegyzés 2.

Ma anyáméknál elszakadt a cérna a T-Home vagy T-Kábel vagy ki tudja, milyen céggel kapcsolatban. Ugyanis nálunk nem lehet tudni, ki a szolgáltatónk. Ha szerződést kell kötni, vagy reklamálni vagy számlát fizetni, akkor a T-Home. Ha kijönnek csinálni valamit, akkor a kábelesek, már ha tényleg. De szerintem csak kenik egymásra a trutyit, amikor az ember előveszi őket a szolgáltatás minőségével kapcsolatban. Itt napi négyszer simán lehetne hibabejelenteni, de nekem erre nincs idegrendszerem. Ezen a héten több napon órákig nem volt se telefon, se tévé, se net. De szerintük akkor is nekem kéne reklamálnom és külön bejelentéseket tennem, ha az ő hibájukból nem működik a rendszer, és akkor esetleg jóváírnák az egyébként 24 órás szolgáltatásért járó átalánydíj azon részét, ami a kiesett szolgáltatásra vonatkozik. Normálisak??? Azért volt olyan szolgáltatóm, ahol ez automatikusan működött. Mindig jött a mél, hogy éppen miért mennyit írnak majd jóvá, és lőn.
Ma délután sem volt egyszer csak semmi, anyu meg pont telefonálni akart és elfutotta a méreg.
Először az apám telefonált nekik, aztán nagyjából 20 perc múlva az anyám. És anyám az én nevemben is, nyilván, mert ugye én vagyok az előfizető. Apukám, nagy sajnálatára, csak a saját nevében tudott beszélni. Ellenben ő felhívta a szomszédainkat is és kisebb forradalmat szervezett. Szerintem ez volt az első alkalom, hogy sajnálta, kicsike utcában lakunk.
Viszont mindketten nagyon csúnyán kiosztották a drága céget. Lett is minden nagy rendben percek múlva. Kíváncsi vagyok, meddig tart.
Az az igazság, hogy eddig én tartottam ilyen téren a frontot, de már rohadtul meguntam őket. Szerintük az rendben levő, hogy kétszer számlázzák ki az egyetlen létező telefonvonalunkhoz a számkijelzést. Ezt több mint 2 éve nem tudom velük elintézni, hogy ne tegyék. Nagyjából tizenkétszer tárgyaltam velük ebben az ügyben, a legtöbbször személyesen egy ügyfélszolgálaton, mindig felveszik a reklamációt, mert hogy jogosnak tartják, majd egyszer csak közlik, hogy náluk minden rendben van. Ezt el tudom képzelni, mert én is úgy érezném, hogy minden rendben van, ha csak úgy jönne nekem pénz minden hónapban. A pofátlanságuknak tényleg nincs határa.
Egyszer egy olyan internet előfizetési díjat is kiszámláztak, amelyet már régen nem vettem igénybe. Majd a következő – jó – számlán jóváírták, hogy az nekik nem jár. Ehhez képest náluk ez az összeg mégis  tartozásként van nyilvántartva és behajtó cégnek is eladták a követelést. Eztért is többször kellett reklamálnom, el is intézték végre, aztán egy nap a behajtó cég telefonált. A behajtó céget a T-ékhez irányítottam, beszélgessenek ők ketten, nekem nincs velük dolgom. Viszont javasoltam, legközelebb járjanak utána, milyen ügyeket vesznek meg, mert így hamar lehúzhatják a rolót.
Most azt várom, hogy bírósági szakaszba jusson az ügy – behajtókámék nyilván nem hagyták annyiban – és írhassak egy levelet, miszerint várnám a tisztelt bíróság állásfoglalását arról, hogy szerintük ebben az országban egy igénybe nem vett szolgáltatásért jár-e díjazás. Segítek, tisztelt bíróság, a válasz: nem.
De az is egy rémület így a 21. században, hogy nem lehet, csak egy szolgáltatót „választani”. Mert itt, ezen a környéken kizárólag ők vannak. Még szerencse, hogy szabad verseny van, vagy mi.

A kis intermezzo után lecsillapodtak a kedélyek, nem utolsósorban a sütinek is köszönhetően.

NARANCSOS-JOGHURTOS SÜTEMÉNY
220 g vaj
250 g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 db tojás
225 g liszt
½ tk szódabikarbóna
1 csipet vaníliás só
250 ml joghurt
3 ek narancsvirágvíz
50 g szeletelt mandula

A sütőt 170 °C-ra melegítettem elő.
A puha vajat krémesre vertem a cukorral, a sóval és a vaníliás cukorral. Egyenként beleütöttem a tojásokat, mindegyikkel külön felvertem a krémet.
A joghurtot elkevertem a narancsvirágvízzel (amit szerintem sikerült magamra fröcskölni valahogy, mert azóta narancsvirágillatom van), a vajas-tojásos krémhez adtam. Majd belekevertem a narancslekvárt is.
A liszthez adtam a szódabikarbónát, elkevertem.
A lisztet a krémhez adtam, csomómentesre kevertem és a masszát egy 24 cm ∅ kapcsos kerek tortaformába simítottam.
A tetejére szórtam a mandulát, és betettem a sütőbe sülni 80 percre. Félidőben letakartam egy fóliával, mert a tetje már aranybarna volt és nem akartam, hogy megégjen.
A formában hagytam kihűlni, majd egy nagyobb tányérra tettem és megszórtam porcukorral.
Teljesen átsült, és mégis egészen lágy és nagyon kellemesen szottyos maradt a süti belseje.

4 thoughts on “>Sütemény szombat délutánra

  1. Zsuzsi

    >Ez elképesztő!Hihetetlen hogy ez ma teljesen normális és elfogadott dolog hogy cégek így működnek!JA..és apukád nagyon jól tette hogy összefogott a szomszédokkal!

  2. Makka

    >Sziasztok!Ildy, a belseje teljesen egynemű, olyan "piskótasárga", semmi nem látszik rajta abból, hogy mennyire nem száraz, ahogy eszi az ember.Az az igazság, hogy ez a fényképezés nem sikerül jól nagyon sokszor, a szeletről például.Zsuzsi, és mióta itt lakunk – negyedik éve – azóta ez egy állandó küzdelem. Mert vagy a küzdelem, vagy azt választjuk, hogy se tévé, se net.Plusz ehhez aztán tényleg nem voltunk hozzászokva, mert az előző szolgáltatóval meg soha semmi baj nem volt. És tényleg majdnem mindegy, hol lakik az ember, mert vannak olyan barátomék, akik Budapesten élnek és nekik meg egyáltalán azért kellett könyörögni, hogy ugyan szolgáltassanak már nekik T-ék. Nagyjából 1 év után hajlandók is voltak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s