>Bosszúságok és lekvárka

>Már megint két napja nem volt net. Állítólag karbantartottak. Ami megint olyan remekül sikerült, hogy a fél város nem kapott szolgáltatást. És ez mind hagyján lett volna, de ma megint dugulással kellett küzdeni. Az elhárító szerint most jó időre elfelejthetjük a problémát. Legyen neki igaza. Mert nem elég, hogy nem lehet rendeltetésszerűen használni ugye semmit, de igen drága mulatság is ez.
Mindenesetre a netes szolgáltató reszkessen, mert össznépi támadásnak lesznek kitéve, már ami a szomszédainkat is illeti. Nagy a felháborodás, az biztos.

Mindezek közben persze nem állt meg az élet.
Próbáltam például egy ötletemet olyan formában leírni, hogy totál profinak tűnjek a lehetséges partnerek szemében majd, ami a megvalósítását is illeti. Ami persze a net nélkül elég nehéz volt, van még rajta mit csiszolgatni. Meg utálom, ha nem adhatom le az ilyen cuccokat azon melegében, mert elkezdek rajta vekengeni, hogy fú, olyan ciki ez vagy az a mondat, és ó jaj, teljesen gyogyónak fognak nézni ezért vagy azért az ötletért, elkezdem alakítgatni, és az ilyesminek sosincs jó vége.

Aztán sikerült pár szem fügét elhappolni és egy kis lekvárt főzni belőlük. Plusz végre hajlandó volt a rebarbara felhasználásra alkalmas szárakat fejleszteni, szám szerint ötöt – ebből kettő igen kis nyeszlett volt. Magában kevés lett volna bármihez, de így igazán remek helyük lett.
Törökösen próbáltam ízesíteni. Mármint ahogy én elképzelem ezt. Tartok tőle, hogy a törökök nem gondolnák, hogy ez egy török fügelekvár. De a méz, a kardamom meg a rózsavíz így együtt mi, ha nem törökös? A fügéről nem is beszélve, ha már nekik köszönhetjük.

„TÖRÖK” FÜGELEKVÁR
15 db füge
5 vékony szál rebarbara
4 ek méz
½ citrom leve
¼ tk kardamommag
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 ek rózsavíz
½ csésze víz

A fügét és a rebarbarát megmostam, apróra vágtam. Beleraktam egy kisebb lábosba, rácsorgattam a mézet, hozzáadtam a vaníliás cukrot, a mozsárban finomra tört kardamomot, a citrom levét és a vizet.
Lassú tűzön főztem, míg a füge megpuhult és kezdett szétesni és az egész jól besűrűsödött.
Ezután hozzáadtam a rózsavizet, azzal is forraltam még vagy 5 percig.

Nagyon illatos, a füge ellenére is igen könnyű lekvár lett, intenzív ízű sajtokkal nagyon finom. Keményebb kecskesajttal kóstoltam. Rá lehet kattani, na!

2 thoughts on “>Bosszúságok és lekvárka

  1. napmátka

    >Ez nagyon klassz összeállítás! Próbálom elképzelni az ízét… És jó, hogy említed a sajtokat, mert itt a budafoki sajtgyár portája mellett nyílt egy kis sajtkuckó. Ideje szemügyre vennem a kínálatot… lehet, hogy holnap arra sétálunk el Apuval.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s