>Mondja, marha, miért oly bús?

>Tartok tőle, hogy a címben szereplő mondat folytatására kevesen emlékeznek már. Mondjuk én is csak azért, mert ezt a reklámot apu kifejezetten idiótának tartotta, és sokat idézgette elrettentő példaként kiskoromban.

Mostanában gyakorlatilag csak sütemények tűnnek fel a blogon, pedig készül itthon más is. Bár az is igaz, hogy én nagyjából kecskekaján (© S.) élek. Ami persze így önmagában azért kicsit erős, mert eszem én mindenféle húst meg sajtot, de amiben például mángold is van, az S. szerint kecskekaja. Nem mintha nem enné meg úgy általában jó étvággyal. És ezek az ételek gyakorlatilag saláta kategóriába tartoznak. Tehát nem gyarapítjuk ilyesmikkel a blogbejegyzések számát. Elvégre van élet a blogon túl is.
Plusz nem akarok senkit untatni, amikor rákattanok például a céklára meg a sütőtökre és kis változtatásokkal sült céklát meg tököt készítek magamnak egymás után több napon is.
Aztán persze sütök én csirkét is jó párszor, sokszor zacskóban, mert az ugye praktikus, és azt azért valljuk be, hogy bizony nem egy nagy truváj, hogy éppen kakukkfüvet és zsályát teszek rá vagy kakukkfüvet és kevés tárkonyt az elmaradhatatlan fokhagyma mellé. Viszont most erről eszembe jutott a wasabi por méltó felhasználására egy ötlet, szerepel benne körte is.

Szombatra rendelésre sütöttem tortát, nyilván fügéset. Mint tudni, fügeínség van. És ehhez a tortához bizony legalább 15 darab kell.
Kicsit izgultam, hogy le tudjam szedni a megfelelő mennyiséget a fáról, mert ha venni kell hozzá, akkor szegény megrendelőm eldobja magát az áron, az tuti.

Nem tudom, miért, de egyik hentesemet sem sikerült eddig rávennei arra, hogy hozzanak nekem marhapofát, pedig mindkettő közvetlenül vágóhídról szerzi be az áruját. Pedig az alábbi ételt eredetileg abból szerettem volna.

ZÖLDBORSOS-KAPRIS STEFÁNIA
800 g stefánia
2 ek szőlőmagolaj
10 szelet bacon
3 kisebb fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
só*
2 ág borsikafű
3-4 ág kakukkfű
1 ek zöldbors
150 ml száraz fehérbor
2 ek kapribogyó

A húst felszeleteltem és egy nagyobb lefedhető serpenyőben a felforrósított olajon egyenként hirtelen megsütöttem. Kivettem egy tányérra.
A bacont nagyon finom csíkokra vágtam, pirosra sütöttem a serpenyőben visszamaradt olajon. Hozzáadtam a félbevágott, majd vékonyan felszeletelt hagymát, a szeletekre vágott fokhagymát, és pároltam 3-4 percig.
Visszatettem a húst, ráraktam a zöldfűszereket – a leveleket lehúztam az ágakról – a zöldborssal együtt, megsóztam, aláöntöttem a bort. Megsóztam és lefedve addig pároltam, míg a hús már majdnem megpuhult.
Ekkor raktam rá a kapribogyót és teljesen puhára pároltam.
Általában egyszerű párolt rizst szokott hozzá kérni a család.

A kép nyilvánvalóan a kapri hozzáadása előtt készült, abban a fázisban még normálisak voltak a fényviszonyok. 

*A sóval csínján kell bánni, mert a bacon sós, a zöldbors és a kapri is sós lében van eltéve.
Akkora edényt kell választani az elkészítéséhez, hogy a hússzeletek ne fedjék egymást egy kicsit sem. A marhahúsnak egyébként is elég sok idő kell a teljes puhuláshoz – bár a stefánia elég jó ebből a szempontból – nem még, ha több rétegben is vannak a szeletek az edényben.

One thought on “>Mondja, marha, miért oly bús?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s