>Bolond, aki otthagyja

>A két legfinomabb része a csirkének szerintem a franciául vicces nevű – sot-l’y-laisse, azaz bolond, aki otthagyja – osztrigája, és a szárnya. A szárnyának is igazából a középső része, amiben az a két kis vékony csont van.
A szárnyát nyilvánvalóan mindenki megtalálja, a másik, egyébként egy falatnyi húsdarab a püspökfalat két oldalán a comb felett található egy lapát alakú csont mélyedésében.
Jó, mondjuk, lábát és a combját is szeretem, de abból is inkább az alsót. Valószínűleg azért azt, mert a nagyi mindig azt adta a kezembe gyerekkoromban rántva (nyilván délelőtt fogta meg és vágta le), hátha elfelejtkezem magamról, és végre eszem valamit. De általában a csirkék, a nyomi kis kannibál dögök ették ki a kezemből, ugyanis én olyan hétéves koromig gyakorlatilag nem ettem semmit, viszont, amikor a nagyanyáméknál voltam, szerettem homokozni, a homokozó meg a csirkeudvarban volt. Én meg halálosan rettegtem a csirkéktől, így mozdulatlanul vártam ki, hogy lepusztítsák a csontról a húst és kissé távolabb menjenek tőlem, amikor is ki tudok slisszolni a kapun anélkül, hogy üldözéses jelenetek következtek volna. Egyszer aztán azt találtam ki, hogy elégtételt veszek a többéves rettegés miatt, gondoltam, megdobálom őket jó nagy kövekkel. Igen ám, de kicsi voltam, a deszkakapu meg magas – úgy értem, egy négyéveshez képest – és a rohadék kövek visszapattantak. Az egyik jól fejbe is kólintott. Lett púpom. A nagyanyám meg jött a késsel lelapogatni. Akkoriban meglehetősen tájékozatlan voltam a népi gyógyászatban, így azt hittem, fel akarja vágni a púpot és nyilván elmenekültem. Enyhén hülye látvány lehetett, ahogy a nagyanyám üldöz egy kisgyereket a nagykéssel az udvaron…
Egyébként a légytől is féltem, amikor rámszállt egy, akkor is mozdulatlanra dermedtem, és elkezdtem kiabálni, hogy „nagyiii! rámszállt egy légy!”. És igen, oda kellett jönnie hozzám valakinek, hogy elhesegesse, mert addig én meg nem moccantam, míg a légy el nem szállt végre a jó bánatba.
A többi állattal jóban voltam.

A csirkeszárny nálunk tényleg a sztárkaja, jöhet minden formában: rántva – szétvagdosva részeire, hogy minél több panír férjen el rajta, sütve, paprikásnak stb. Már a szárnya miatt is érdemes igazi tanyasi csirkét beszerezni egyben – az ilyen kapirgálós csirkékről származó szárnyak nem olyan nyeszlettek –, és úgy legalább biztosak lehetünk abban is, hogy az osztrigája is a miénk lesz, nem vágja hozzá valami elvetemült csirkeszétbontó a combjához vagy valami.

RAGACSOS SZEZÁMOS CSIRKESZÁRNYAK
12 db nagyobb csirkeszárny
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
2 ek szójaolaj
1½ ek rizsecet
2 ek szójaszósz
1 tk szezámolaj
2 ek méz
1 db piros chili
5-6 szem szecsuáni bors
1½ tk só
1 ek szezámmag

A szárnyak végét még akkor levágtam, amikor nyár elején a 20 dög egyszerre ért haza, és több órán keresztül bontogattam a csirkéket széjjel és osztályoztam az alkatrészeket zacskókba.
A szárnyakat egy tűzálló tálba raktam egymás mellé, megszórtam a sóval.
A szecsuáni borsot szárazon megpirítottam és mozsárban összetörtem.
A fokhagymát, a kimagozott chilit és a meghámozott gyömbért finomra aprítottam.
Egy kisebb tálban összekevertem a mézet és a szójaolajat a rizsecettel, hozzáadtam a szezámolajat és a finomra aprított fűszereket. Ezzel a keverékkel meglocsoltam a csirkeszárnyakat, fóliával letakartam, és érleltem 1 órát. Félidőben megforgattam a húsdarabokat.
180 °C-os sütőbe raktam a tálat alufóliával letakarva, sütöttem 1 órát. Levettem a fóliát, felvettem a hőmérsékletet 200 °C-ra, rászórtam a húsra a szezámmagot és további 20 percet pirítottam.

4 thoughts on “>Bolond, aki otthagyja

  1. Insh

    >Áháháháhhá ilyen púpos-késsel-üdözős jelenetem nekem is volt gyerekkoromban :DD Én azt hittem le akarja vágni anyum a fejemről a púpot😀

  2. Ildy

    >De jót röhögtem!:) A nagyi a késsel rohan utánad:)))Klassz recept, a szárnyát annyira nem szeretem, de így, mázzal ropogósra sütve elnyammogom.

  3. Makka

    >Sziasztok!Én azért megszem a többi részét is a szárnynak, de mindig utoljára hagyom a két csontosat, az a legjobb.:-)Ezek szerint ez egyetemes probléma.:-)Pedig, Ildy, a nagyi igazi nagyi kinézetű volt, szelíd, hófehér hajjal, ami hosszú volt, mindig befonta és feltekerte a feje tetején. És marha jól főzött.:-) Bár ez akkoriban egyáltalán nem érdekelt.Esetleg próbáld ki kicsontozott combbal, ha azt jobban szereted.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s