Ribiszke

Margónak.

Néha kevés is elég a boldogsághoz. Nekem most annyi, hogy van itthon egyszerre mind a három színű ribiszkéből.
Már vagy két hete azon nyüglődtem, hogy honnan kéne szerezni, sajnos a környéken nem nagyon van. Nem ajándékra gondoltam –  nem mintha nem lenne az ugye jó – hanem ilyen szedd magadra. Na de nincs, csak jó messze, és miután az autóm éppen nem megy, nem tudtam rávenni senkit a családban, hogy fuvarozzon el Szobra úgyis, mint a legközelebbi ribiszkelelőhelyre. Mondjuk, amikor közöltem ezt a Szobot, konkrétan rosszul lettek, hogy nehogymár olyan messzire menjünk pár szem cuccért.

És egyébként milyen esélye van az ilyen dolgoknak, mint:

– ülök Lacházán a stégen, éppen arra úszkál egy vízisikló, mire azt vizionálom, hogy milyen jó lenne, ha kimászna a betonra fényképezés céljából. Kimászott, én meg nyilván elbénáztam a fotót.

– sírmákolok a ribiszkén, erre anyu barátnője simán küld több kilót, fehéret és pirosat. A legkedvencebb szomszédom meg feketét hoz váratlanul. A feketének egyébként valami elképesztően finom illata van csak úgy is. Hát még, ha nekiállok dzsemet főzni most mindjárt…

Nem sok, de ezek szerint érdemes hinni a csodákban. Vagy mi.

Szóval lett ribiszke, plusz a legkedvencebb szomszéd meg tojásfehérjével is el szokott látni, állandóan majonézt gyárt és nem aprózza, egyszerre 8-10 tojást használ. Innentől egyenes az út ugye a Pavlováig.
Amely Pavlovával elkövettem az összes hibát, amit csak lehet.
Például hideg volt a tojásfehérje. Ha sikeres projektet szeretnénk, a tojásfehérje legyen szobahőmérsékletű.
Aztán, ha már nagyjából 2 órát tartottuk a hűtőn kívül a cuccot, csak lassan szabad elkezdeni habosítani. Tehát nem a kiváló új mixerünkkel, akármit is mond a használati utasítás. Amely használati utasítást egyébként újra kellett fordítanom és a tárgyi tévedéseket is korrigálnom, mert totál baromságokat írkáltak össze benne. Tartok tőle, hogy aki csinálta, se főzni nem tud, se más nyelvet nem beszél a magyaron kívül. Tök jó, mert azért egy ilyen mixer igen drága, tessen már a forgalmazónak erre is áldozni. Mondjuk, felajánlottam, hogy szívesen megcsinálom nekik jó pénzért. De valahogy nem tartották viccesnek.
Merthogy a mixer tényleg mindent tud, de Pavlovához nem vele verjük a tojásfehérjét. Hanem a régi, nagyjából 15 éves elektromos habverővel. Ami ugye már kicsit gyengécske, ettől aztán jó sok levegő bír kerülni a tojásfehérjébe.
Vagy kísérleteket hajtunk végre, hogy lehetne mégis a nagyon csendes, nagyon csinos új mixerünket erre használni. Az első kísérlet ugyan konkrét kudarc, de nem lankad a lelkesedés pláne, ha ilyen ütemben érkezik a tojásfehérje utánpótlás.

Egyébként mindezektől eltekintve a Pavlova nagyon is finom volt, a hideg tojásfehérje csak azt eredményezi, hogy túl hamar verődik fel kemény habbá, amitől kissé gumikás lett a közepe sülés után. De ettől el lehet tekinteni. Ja, és semmiképpen ne használjunk finom cukrot: se porcukrot, se finom szemcséjű kristálycukrot. Ez utóbbi jött ki az állandóan használt fajtájú zacskójából, kissé meg is lepődtem, mert nem ilyen szokott lenni. A jó kis durva nádcukor, az az igazi. De miután hófehér alapot szerettem volna  – ami egyébként nem lett – ezért gondoltam a sima kristálycukorra. Innentől nem fogok.

PAVLOVA RIBISZKÉVEL
4 db tojásfehérje
¼ tk borkő*
1 csipet só
1 tk vaníliakivonat
200 g cukor
300 ml tejszín
ribiszke

*Ha ⅔ rész borkövet összekeverünk ⅓ rész szódabikarbónával, kész is a sütőpor.

A sütőt 180 °C-ra bekapcsoltam, egy tepsire sütőpapírt tettem, amire 6 db 8 cm-es kört rajzoltam egy pohár segítségével.
A tojásfehérjébe szórtam a borkövet és a csipet sót, majd elkezdtem alacsony fokozatra kapcsolt habverővel verni. Amikor már kezdett habosodni, hozzáadtam a vaníliát és erősebb fokozatra nyomtam a habverőt, kemény habbá vertem. Ezután kanalanként adagoltam hozzá a cukrot és addig vertem, míg a cukor elolvadt, nem lehetett érezni benne cukorszemcséket és szép fényes kemény hab lett belőle.
A megrajzolt körökbe kanalaztam a habot – én már nem küzdök azzal, hogy peremet csináljak neki kanállal, a sütés közben úgyis eltűnik.
Levettem a sütő hőmérsékletét 120 °C-ra, beraktam a tepsit és beállítottam 35 percre. A Pavlova alapját bent hagytam a sütőben egész éjszakára, mivel este csináltam meg. Ha nem így teszünk, legalább 4 órát hagyjuk bent a sütőben, azzal együtt kell kihűlnie.
Másnap tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, az alapokra kentem és szórtam rá ribiszkét.
Meglehetősen minimalista megoldás, semmi fakszni nincs benne, még a fényképezéssel sem tudtam ezen segíteni, mert már megint zargattak, hogy mikor eszünk már…
Ez a minimalista megoldás ebben az esetben nem is egy túl finom eufemizmus, mert ez a fotó olyan szinten unalmas, hogy fáj. Ez van.

One thought on “Ribiszke

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s