A csokoládétorta

Végre jó az idő, legalábbis a hosszú hétvégére megemberelte magát.
Tegnap kijutottam a piacra is, botrány tömeg volt, alig lehetett megmoccanni. Nyilván mindenki rácuppant a jó idő miatt a kertre, vették a népek a palántákat, mint a cukrot.
Én most nem palántáztam, mert elbénáztam az időt, de tegnap vettünk párat. Mindenesetre azzal nyugattam meg magam, hogy beszereztem olyan zöldségmagokat, amelyeket mostanában kell majd elültetni és egész télen lesz zöldség. Csak még meg kell várnom, hogy megérkezzenek. Kíváncsi vagyok, hogy válnak majd be. Lesz lila leveles kel, lila kelbimbó meg egyéb nyalánkságok.
Az utóbbi hétvégéken a kertészetek jártuk, most mindenki virágzó növényekre vágyik itthon, persze szinte minden mást vettünk azokon kívül.
Például csokoládémentát. Elképesztő illata van, a színe is gyönyörű.

Majdnem vettem epermentát is, de nagyjából akkor gyakorlatilag csak mentaültetvény lenne a kiskertben, ahogy ezek terjedni képesek. Az ananászmenta illata viszont kifejezetten émelyítő volt, segített, hogy otthagyjam.
A zsályám kipusztult, pedig állítólag az is kiirthatatlan.
Egyébként ebben az évben elég sok cucc kinyúlt itthon. A kedvenc rózsamuskátlimat még tavaly ősszel ledobta a szél az ablakpárkányról ládástól az emeletről a teraszra, a föld szétszóródott, a muskátli öszetört, szóval most az sincs. Kérdéses a sétányrózsák sorsa, egyelőre tök pusztultnak tűnnek azok is.
A banán viszont a sírba visz, mert rendületlenül hozza a fiókáit, amik miatt ugye állandóan szét kéne szedni, azokból is tudnék már ültetvényt csinálni. Azt mondja a fáma, hogy önfeláldozó növény, az anyanövény kipusztul a kicsik miatt, hát ez nem. Sőt. Egyre erősebb az összes, nincs mese, ősszel szét kell szedni.
Sikerült tegnap a piacon venni gyönyörű nagy csokor medvehagymát cserépben, szerencsére van árnyékos hely a kertben, ahol talán megmarad és jövőre már csak kimegyek a kertbe… Tegnap ritka ványadt lett az ültetés után, de mára már egészen rendben lett.

Tehát a csokoládémenta mi másra indíthatott volna, mint egy csokoládétortára. Tudom, kiszámítható vagyok.

MENTÁS CSOKOLÁDÉTORTA
A tortához:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml nagyon hideg víz
125 g barna cukor
50 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
4 ek finomra vágott csokoládémenta
200 g liszt
25 g kakaó
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 csipet só
A krémhez:
125 g vaj
110 g étcsokoládé 75 %-os
75 g porcukor
½ tk vaníliapaszta
½ tonkabab reszelve

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 20 cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk.
A vajat felolvasztjuk, habverővel hozzákeverjük az olajat, a cukrokat, a vizet, a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd az előzőleg összekevert nedves hozzávalókhoz adjuk a mentával együtt, simára keverjük.
A masszát a formába öntjük és 45 perc alatt megsütjük.
Kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd a süteményt tálra tesszük.
A krémhez a nagyon puha vajat habosra verjük a porcukorral, a tonkababbal és a vaníliával, majd beleöntjük a felolvasztott és lehűtött csokoládét, simára keverjük. A krémet a sütemény tetejére kenjük, a spatulával kis csúcsokat csinálunk. Megszórjuk fehér csokoládéból hámozóval készített forgácsokkal.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s