A végén minden rendben lesz

Elég régóta kísérletezem azzal, hogy egy tisztességes narancslekvárt készítsek. Mert ne tévedjünk, az igazi angol narancslekvár nem édes a meglehetősen sok cukor ellenére sem, hanem kesernyés.
Ami ugye azért nem olyan egyszerű, mert nálunk nem kapni az erre alkalmas Sevilla narancsot. Amely narancs egyáltalán nem finom, nem édes, önmagában étkezésre gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan, ezért is főznek belőle lekvárt. És amitől olyan jó kesernyés lesz a produktum. Egyébként nem értem, nálunk miért nem kapni, tipikus magyar narancs lenne: kicsit kicsi, kicsit savanyú…
Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy igazi angol ízű narancslekvárunk legyen, kénytelenek vagyunk trükkökhöz folyamodni. Egyfelől érdemes kissé savanyú, megenni nem olyan jó narancsot beszerezni. Legyen vékony héja, legyen sok leve. Ez a három kritérium máris megnehezítette a dolgunkat. A legtöbb helyen vastag héjú és édes narancsot árulnak, a lédússág még hagyján.
Aztán ott van a probléma, hogy mitől lesz tényleg kesernyés a lekvárunk. Nyilván valami alapból keserűtől, mert az nem lesz elég, ha belefőzzük a sárga héj alatti fehér részt is külön összegyűjtve és muszlinba kötve. Ezt a módszert már kipróbáltam, nem kielégítő az eredmény szempontjából.
A citrom fehér része kesernyés, de mégsem eléggé. Oké, adunk hozzá lime-ot is. Még mindig nem elég.
Szóval grépfrút. Amitől aztán persze már rég nem narancslekvárunk lesz, hanem citruslekvárunk, de szegény ember vízzel főz.

Tegnap láttam egy filmet, amiben az a fő mondás, hogy a végén minden rendben lesz, ha még nincs rendben, akkor nem járunk a dolog végén. És tényleg.
A film angol, cuki, szerepel benne szinte az összes 60-70 éves nagyágyú, kissé szentimenti, de nyomot hagy. Szóval jó.
Egyébként is, úgy látom, az angolok haladnak a korral, egyre több ilyen idős emberről készítenek filmeket (elvégre az élet a halálig tart, legalábbis most így hirtelen szerintem – hagyjuk per pillanat a különféle vallások megoldásait – és hát 40-50-es kor után még azért élnek, szeretnek, fejlődnek emberek szép számmal), van egy sorozat is, a Last tango in Halifax, na az marha jó, nagyon-nagyon vicces.

Végül sikerült az eddigi legjobb narancslekvárt megcsinálni, ami már nem is narancslekvár, de legalább az íze az.

 

NARANCSLEKVÁR, AZAZ ANGOL ÍZŰ CITRUSLEKVÁR
2 kg narancs
2 db grépfrút
2 db citrom
2 db lime
1½ kg cukor
3 tasak Dzsemfix extra 3:1
1 db vanília

Lehetőleg kezeletlen héjú gyümölcsöket használjunk, de mindenképpen forró víz alatt kefével mossuk meg az összeset.
Aztán hámozzuk meg a gyümölcsöket zöldséghámozóval, a héjat vágjuk fel szép vékonyra. Azért is jó a zöldséghámozós módszer, mert így nagyjából egyforma széles csíkokat kapunk, amitől egyforma hosszúak lesznek a a julienne-re vágott csíkok a lekvárban. Adjunk a látványnak is.
Ezután facsarjuk ki a gyümölcsök levét, öntsük egy nagyobb fazékba, tegyük bele az összevágott héjakat, egészítsük ki a levet 5 literre vízzel.
A narancs, a citrom és a lime megmaradt darabjait vágjuk össze, kössük muszlinba és kanálra kötve lógassuk a keverékbe. Nemcsak az íze miatt fontos, hanem a főzés során kioldódó pektin miatt is.
Tegyük fel a tűzre és alacsony lángon forrástól számítva főzzük addig, míg a héjak megpuhulnak, ez kb. 1-1½ óra.
A muszlinba kötött cuccot vegyük ki és két tányér között nyomkodjuk ki a fazék fölött.
A vaníliát hasítsuk fel és rakjuk a dzsembe.
A cukrot keverjük el a pektinnel és szórjuk állandó keverés mellett a forrásban levő lekvárba, kevergessük, míg a cukor elolvad, aztán még főzzük az egészet kb. ½ óráig.
Vegyük ki a vaníliarudat, majd öntsük a lekvárt előkészített üvegekbe.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s