Két hete

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él…
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)
1 tk mustármag
1 tk zellermag
1 tk koriandermag
½ tk egész bors
4 szem szegfűbors
2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)
¼ tk egész bors
½ tk szecsuáni bors
¼ tk barna mustármag
¼ tk koriandermag
1 db szárított chili

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.

 

Leginkább a színe csábító – cékla

A cékla egészségre gyakorolt jótékony hatása igen régóta ismert. Szerteágazó gyógyhatását, mely nyersen a legnagyobb, a benne található vitaminoknak (C-, B₁-, B2, B6, béta karotin, niacin, biolin, és folsavban is rendkívül gazdag), ásványi anyagoknak (vas, szilícium, réz, nátrium, kálium, kalcium, foszfor, jód, bór, mangán, kén, kobalt, lítium, stroncium), valamint fitovegyületeknek (polifenolok, flavonoidok, anticianidinek, karotinoidok, enzimek, cukrok) köszönheti.
Tápláló, zamatos, az egyik legédesebb, legnagyobb cukortartalmú zöldségféle. A céklát főleg húsos, sötétlila, lédús gyökeréért termelik, de felhasználható az egész növény, a zsenge levelek is. 
A növény legrégebbi archeológiai leletét egy újkőkorszaki (Kr. e. 4000.), a mai Hollandia területén feltárt településen találták. Az i. e. II. évezredben már termesztették a babilóniaiak és a főníciaiak. Fogyasztották az ókori görögök – Apollónnak áldoztak vele, és az asszírok is ismerták a lázcsillapító hatását. A középkori kolostorok kertjeiben is igen hamar elterjedt. Angliában már a középkorban roboráló szerként használták, betegeket és időseket tápláltak a könnyen emészthető levével, valamint a fejfájás és a fogfájás enyhítésére ajánlották. Nagy Károly annyira bízott a cékla gyógyító erejében, hogy rendeletben tette kötelezővé a termesztését.
A gyökér jelentős mennyiségebn tartalmaz pektint, amely elősegíti a nehézfémek, az emésztőrendszerre veszélyes mikroorganizmusok és a felesleges koleszterin kiürülését a szervezetből.
Magas kálium és magnézium tartalma miatt igen hasznos a magas vérnyomás és más szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és gyógyításában, illetve hozzájárul a test fiziológiai táplálásához, az izmok és az állóképesség növeléséhez.
A cink, a mangán és a réz elősegítik a növekedést, a fejlődést és a szaporodást, szabályozzák az anyagcserét, kedvezően hatnak a nemi mirigyek működésére.
Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a szervezet a növények közül a céklából tudja legjobban hasznosítani a vasat. Serkenti a vörösvérsejtképződést, jó hatással van a vérnyomásra, a szívműködésre és az idegrendszer munkájára. Roboráló hatású, serkenti a sejtnövekedést és a sejtmag-regenerációt, javítja a lábadozó betegek általános állapotát. A szervezet számára optimális formában tartalmaz minden olyan hatóanyagot, amely az idős vagy beteg sejtek életerejének fokozásához szükséges. A céklában levő cukor könnyen hasznosul, így gyors energiaforrást jelent.
Várandós anyáknak is javallott a fogyasztása, hiszen a gumó gazdag folsavban, amelynek megfelelő mennyiségű bevitele a magzat számára különösen fontos. A folsav a magzati fejlődés során, az agy és az idegrendszer működéséhez szükséges anyagok képződésében vesz részt. A terhesség korai szakaszában megfelelő pótlásával több fejlődési rendellenesség (pl. a nyitott gerinc) kialakulásának valószínűsége csökkenthető.
A cékla fokozza a gyomorsav-elválasztást, ezáltal javítja a fehérjék előemésztését, az aminosavak hasznosulást. A kéntartalmú aminosavak (metionin) rugalmassá teszik a bőrt, fényt adnak a hajnak és a körömnek. Szilícium tartalma erősíti a kötőszöveteket, a bőrt, a véredények falát és a csontokat.
A hatékony tisztítókúrák nélkülözhetetlen része, mivel serkenti a máj, a belek és a vese működést, fokozza a méreg- és salakanyagok eltávolítását. Megszünteti a toxikus anyagok okozta bőrbetegségeket, a fejfájást és a letargiát. Méregteleníti az agyat a fémektől, (pl. alumínium), javítja az általános közérzetet, jótékony hatású gyomorhurut, aranyér és savtúltengés esetén. Enyhe vízhajtó hatása mérsékli a magas vérnyomást. Helyreállítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát. Naponta 2-3 alkalommal egy pohár céklalé kitűnő májtisztító. Az emésztésre gyakorolt hatása támogatja a fogyókúrát.
A cékla három az emésztőrendszer számára fontos hatóanyagot tartalmaz:
  • A betain a máj méregtelenítő enzimeit támogatja.
  • A kolin elősegíti a májból a felesleges zsírok kiürülését. Szabályozza az emésztést, a nyirokmirigyek, a vese, a gyomor és a belek működését.
  • A betanin (a cékla színanyaga) gátolja a kórokozó baktériumok elszaporodását, valamint immunerősítő, roboráló és élénkítő hatású.
1961-ben nagy nemzetközi érdeklődést váltottak ki dr. Ferenczi Sándor és munkatársai betaninnal végzett klinikai kísérletei. Rákbetegeket kezeltek kizárólag nyers céklát tartalmazó étrenddel, és a cékla gátolta a tumorsejtek szaporodását. A kemoterápián átesett páciensek vérképe jelentős javulást mutatott a cékla kúra után. Ígéretesek a tapasztalatok a nyirokrendszer daganatainak kezdeti stádiumában is. 
A cékla enyhíti a menstruációs zavarokat, valamint a változókorral járó kellemetlen tüneteket. Késlelteti a túl korai öregedést, segít leküzdeni a megfázást és az influenzát.
 
 


De egyáltalán nem a fentiek ismeretében raktam el céklát, hanem mert a legtöbb piacon kapható savanyúságot túlcukrozzák, amit nagyon nem kedvelek. Egyszer régen, vagy 8-10 éve már csináltam ezt a fűszeres céklát, és úgy emlékszem, nagyon finom volt. Remélem, nem az idő szépítette az emlékeket…
 
 
FŰSZERES CÉKLA
  • 1 kg cékla
  • 5 közepes fej lilahagyma
  • 15 szem szegfűbors
  • 15 szem szegfűszeg
  • 2 babérlevél
  • 500 ml víz
  • 250 ml vörösborecet
  • 1 ½ ek cukor
  • 1 tk só
  • gumikesztyű
 


A céklát alaposan megmosom, és annyi hideg sós vízben, amennyi ellepi, felrakom főni. A forrástól számítva főzöm egy órát lassú tűzön, ennyi idő alatt egészen biztosan puhára fő.
Hideg vízben leöblítem, és hagyom hűlni. Közben felhúzom a gumikesztyűt – innentől kezdve minden fog – meghámozom a hagymákat és vékony szeletekre vágom. Amikor a cékla annyira kihűlt, hogy meg lehet fogni, meghámozom és kb. 3-4 mm-es szeletekre vágom, a hagymával rétegesen belerakom egy nagy csatos üvegbe, a rétegek közé szórom a fűszereket.
A vizet felforralom a cukorral és a sóval, leveszem a tűzről, hozzáöntöm az ecetet, majd a levet melegen a céklára öntöm. Az üveget lezárom, és hűvös helyen legalább 3 hetet érlelem.