Sous vide csirkecomb

A sous vide következő állomása igazából grilezés helyett volt, nem volt igazán jó idő, amikor nagyobb mennyiségű csirkecombot szereztem be, szóval kezdeni kellett vele valamit. És ha másképp nem, nemcsak a grillező mellett lehet jót beszélgetni… A sous vide ad rá lehetőséget, időben feltétlenül.

SOUS VIDE CSIRKECOMB SÁRGARÉPÁVAL

2 db csirkecomb személyenként
só, bors
kakukkfű
oregánó
olívaolaj, vaj
fokhagyma

A sárgarépához:
3 szál sárgarépa személyenként
durvára tört bors

olívaolaj, vaj

SousVide Supreme készülék

 

svcsirkecomb_Fotor_Collage-600x600

A csirkecombokat kicsontozzuk, sózzuk és borsozzuk, megszórjuk friss kakukkfűvel és oregánóval, majd levákuumozzuk. A készüléket 71 °C-ra állítjuk és 1 ½ óráig szuvidáljuk a csirkét. Amikor készen van, kiszedjük a fóliából, forró olívaolaj és vaj keverékén ropogósra sütjük a bőrét. Amikor már majdnem készen van, kissé vastagabbra szeletelt fokhagymát adunk hozzá, azt is megsütjük. Nem kell félni, ha vigyázva sütjük a fokhagymát, nem lesz keserű.

A sárgarépát hasábokra vágjuk és sózva, borsozva vákuumozzuk, a gépet 85 °C-ra állítva 1 1/2 órát hőkezeljük. Ezután forró olaj és vaj keverékén mázasra sütjük. Szerintem nem szabad egy pici cukrot sem adni hozzá (ahogy pár helyen láttam a hasonló recepteket), lesz máz így is, viszont a sárgarépa a sous vide során olyan szinten lesz édes már önmagában is, ami ezt nem engedi meg.

Két hét sous vide

Nagyjából két hétig mindent a sous vide gépben csináltunk. Csak előszörre tűnik úgy, hogy minimum H. B.-nak kell lenni hozzá, de szerintem simán beillesztehető a mindennapokba, csak egy kis tervezést igényel a használata.

Például én nagyon bírom benne azt, hogy egyszemélyes adagokra lehet mindent lebontani, ha azt veszem, még akár takarékos is lehet a használat, mert így nem készít az ember 2 személyre kb. 6 személyes adagot, amin aztán lehet 1 hétig is nyammogni, mindenki nagy örömére. Plusz fagyasztható az étel vákuumozás után, sous vide előtt és akár azután is. Ha a hőkezelés után akarunk lefagyasztani bármit, azonnal hűtsük ki jéghideg vízben, aztán mehet a hűtőbe. Amikor meg szükségünk van rá, simán belelógatjuk a gépbe.

A további – pl. diétás – előnyökről most nem értekeznék, ha valakinek az szempont, úgyis ennek mentén ítéli meg a módszert.

A koncepció az volt, hogy nagyjából a mindennapokban sűrűbben használt húst, zöldséget próbáljuk ki, ugyanis annak nem sok értelmét láttam volna, hogy csak az évente egyszer asztalra kerülő cuccon kísérletezzünk, úgy sokkal nehezebb különbséget tenni a különféle technikák között. Tehát volt csirke, stefánia, karaj, zöldségek és eper. Meg azért egyelőre nem lakásétterem működik, szóval egy hadseregnyi népet nem óhajtottam ellátni báránnyal meg társai. Ugyanis nyilvánvalóan mindenki tisztára fellelkesedett a környéken, hogy micsoda lakomákban lesz része.

Sajnos a nyúlforrásnál még nagyon kicsik voltak a nyulak, tehát nyuszit nem raktam bele, sőt még mindig nem sikerült megbízható galambforrást sem találni. Nemcsak megbízhatónak kellene persze lennie, hanem én a galambokat kizárólag csak konyhakészen szeretném látni, laktam eleget a Móricz környékén, hogy annyira ne szeressem őket élőben… Ja, és sajnos nem kaptam a kipróbálásra szánt idő alatt tisztességes kacsa- vagy libaalkatrészeket. Ahonnan venni szoktuk, csak november környékén vágnak.

A csirkemell lehet bármilyen mindennapos, mégsem könnyű jól elkészíteni, könnyen kiszárad. És hát valljuk be, nem is ez a legízletesebb része a csirkének, de persze azért nem kell megvetni, lehet vele mit kezdeni.

 

sv_csirkemell_Fotor_Collage-600x600

 

SOUS VIDE CSIRKEMELL ZÖLDSÉGEKKEL, ÚJKRUMPLIVAL, ÁFONYÁS GERSLIVEL

1 db csirkemellfilé személyenként
só, bors
vaj
chilipehely
fokhagyma
kapribogyó
citromillatú kakukkfű

A céklához:
4 db közepes cékla
citrombors
köménymag
koriandermag
durva só
kakukkfű
1 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
mandarinos olívaolaj
balzsamecet

A spárgához:
zöld és fehér spárga
vaj
citromlé
durvára tört bors

A karalábéhoz:
2 db karalábé
vaj
só, bors

A gerslihez:
½ bögre gersli
1 ek olaj
1 bögre zöldségalaplé
só, bors
½ marék aszalt vörösáfonya

A csirkemellet leszárítjuk, besózzuk, borsozzuk. Az egyik ízesítéshez megszórjuk chilipehellyel és pár szelet fokhagymával, a másikhoz pedig a kakukkfűvel és a kapribogyóval, majd egyenként levákuumozzuk.

A készüléket beállítjuk 63,5 °C-ra és 1 ½ órára beletesszük a csirkemelleket. Ha készen vannak, kivesszük, a chiliset kevés pörcösre sült füstölt mangalicaszalonna zsírján hirtelen körbepirítjuk. Az újkrumplit is ezen a zsíron sütjük pirosra 3 perc sós vízben való forralás és leszűrés után, megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel és tálaláskor a húst is megszórjuk a pörccel.

A zöldségeket adagonként befűszerezzük és levákuumozzuk. A céklát és a karalábét 85 °C-on 2 órát, a spárgát pedig 1 órát hőkezeljük. A céklát még melegen locsoljuk meg a mandarinos olajjal és a balzsamecettel.

A gerslit megpirítjuk a kevés olajon egy edényben, felöntjük a zöldségalaplével és mielőtt teljesen készen lenne, beletesszük a leöblített áfonyát, majd fedő alatt hagyjuk a párában állni kb. 10 percet.

Igazából én a karalábéért voltam leginkább oda és a fehér spárgáért. Így tökéletes fehér spárgát lehet készíteni, a zölddel általában nincsen soha semmi gikszer, de a fehérrel becsúszhat akármi.

Unortodoxia

Nálunk is bevezetődött mindenféle görcsölés meg rákészülés nélkül az unortodoxia.
Szerencsére nem a már jól ismert elmeroggyant változat kúszott be az otthonunkba. Bár ez utóbbinak minden következményét viselni vagyunk kénytelenek.

Például nem volt szenteste ünnepi vacsora. Legalábbis olyan nagyon rákészülős, puccosan megterítős.
Amit kitaláltunk, arról kiderült, hogy igazából senkinek nincs hozzá kedve. Karácsony másnapján úgyis jött vendég, elkápráztatásnak pont megfelelt. Meg egyébként sem volt senki éhes, ugyanis át kellett menni a szomszédba névnapozni, volt pezsgő, kis falatkák, sütemény stb. El is teltünk, ebédet sem ettünk.
Így aztán a mi vacsoránkból csak az lett, hogy ettünk egy kevés konfitált libamájat pirítóssal, lilahagymával. Az ember nyilván nem áradozik a saját főztjéről, na de ez egy gasztroblog. A libamáj maga volt a tökély, na. Belül szinte krémes, kenhető.
Nagyon egyszerűen készült: a libából kiszedett testhájat kiolvasztottam, leszűrtem a zsírt, felforraltam, lassan bugyogott. Óvatosan beleengedtem az egész májat, melléraktam 1 fej megtisztított hagymát egészben, és fedő alatt lassan főztem 20 percig. Az a lényeg, hogy a zsír teljesen elfedje a májat. A máj így kívül barna lesz, de nem pirult, nem sül össze, belül meg puha marad. A végén megsóztam az egészet, kivettem a hagymát.
A lilahagymát vékonyan felszeleteltem, csipet sóval megsóztam, pár csepp balzsamecettel és olívaolajjal összekevertem.
Ennél finomabbat, azt hiszem, nem is sikerült volna az asztalra tenni. Gyújtottunk gyertyát, ittunk pezsgőt, jókedvünk volt, beszélgettünk. Nem is kell ennél több ilyenkor.

Első nap liba sült, szóval nem maradtunk pecsenye meg nagyszabású étek nélkül.
Második nap aztán elkészült a pácolt lazac grillezve paszternák pürével. Gesztenyés csokoládétorta volt utána, amelynek készítése közben megbillent kissé a rumos üveg, rosszat nem tett neki, az is biztos.
Képek nem készültek, mert az időjárás nem volt kegyes, még mindig csak a természetes fényre vagyok szorulva, bent teljesen felesleges nekiállni kattintgatni, délután 3 után már szinte sötét volt kint, szóval ezzel sem kellett vesződnöm. Az időjárás egyébként is gusztustalan volt. Nem szoktam ezen lamentálni, úgyis tök felesleges, az van, ami van, na de ami az utóbbi években karácsony környékén adódik, az tényleg felháborító.

Apropó fénykép. Elég nagy meglepetésemre gasztroangyalék az én paradicsomlekvárról készült képemet használják az oldalukon, nem tudom, mennyire megtisztelő ez.
Az kétségtelen, hogyha rákeresünk a gugliban a paradicsomlekvárra, akkor az én képem az első találat, na de ez piros, angyalkáék meg zöld paradicsmból csinálták a lekvárt, sehogy sem jön össze. Mindegy, kis gondolkodás után arra jutottam, én ugyan nem szólok, legyen nekik kínos egy béna fénykép.

Egyébként a mostani karácsony előtti időszak annyira hangulattalan volt – már nem nálunk itthon, hanem a városban –, hogy még a Jézuskának sem írtam, bár minek ugye, amíg meg sem születik, hogyan is tudna foglalkozni olyan materiális cuccokkal, mint az én kívánságlistám könyvekről, gépekről stb.

Elég sokat gondolkodtam a blogolásról egyébként. A karácsony előtti jó sok munka közepette  folyton eszembe jutott, hogy se receptek, se bejegyzés. Tényleg mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Fura, mennyire rászokik az ember a megosztásra.
Mondjuk az nekem mániám, hogy valami nagy átalalkítás kéne.
De ahogy S. szokta mondogatni: mindennek eljön majd az ideje.

Best ever bolognai

Nemrég megint barátnős napot tartottunk, volt sírva röhögés, ahogy az általános. Tényleg majdnem meghaltam megint.
És sikerült megalkotni az eddigi legjobb bolognai mártást.
A házi sonkát már évek óta Kiskunlacházáról szerezzük be, sajnos titkos a recept, ahogy készül, pácolva van, szárítva és füstölve. Saját nevelésű a disznó és a füstölő is saját. Elképesztően finom.

 

BEST EVER BOLOGNAI (8 személyre)
500 g darált sertéshús
700 g darált pulykahús
6 ek extra szűz olívaolaj
2 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g füstölt házi sonka
1 db konzerv paradicsom
200 g paradicsompüré
400 ml száraz vörösbor
1 marék friss bazsalikomlevél
½ szerecsendió reszelve
só, bors

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra.
Egy öntöttvas edényt lassan felmelegítünk, beleteszünk 2 ek olajat, felforrósítjuk és rárakjuk a sertéshúst, megpirítjuk, majd kiszedjük egy tálra.
Újabb 2 ek olajon a pulykahúst is megpirítjuk. A darált húst állandóan kevergetjük, nehogy összeálljon egy tömbbé, azt szeretnénk ugyanis, hogy morzsás legyen. A pulykahúst is kiszedjük az edényből.
Aztán az utolsó 2 ek olajon 5 perc alatt megpároljuk a nem túl finomra aprított hagymát és a felvágott fokhagymát, hozzárakjuk a finomra vágott sonkát, megpirítjuk.
Visszatesszük a húst, ráöntjük a felvágott konzerv paradicsomot, a paradicsomlevet, hozzátesszük a pürét, a vörösbort, a szerecsendiót, sót, borsot és a bazsalikom felét szintén felaprítva. Megkeverjük és felforraljuk.
Ahogy felforrt, az edényt betesszük a sütőbe fedetlenül és 4 órán keresztül főzzük a ragut.
Egészen koncentált íz és mély szín lesz így a végeredmény.
Ha készen van, belekeverjük a maradék bazsalikomot is. Forrón tálaljuk.

Ez a mennyiség nálunk nem fogy el nyilván, de nagyon jól lehet adagokban fagyasztani. Egyébként autentikusék tesznek bele apróra vágott csirkemájat is, amitől még sötétebb lesz, de én folyton elfelejtem megvenni, amikor bolognait tervezek. Egyszer már rakok majd bele én is, kíváncsi vagyok, azzal együtt milyen lesz.

 

 

Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

Szent Mártonra nem a halála miatt emlékezünk
A középkor egyik legnépszerűbb szentjét élete, és nem halála miatt avatták szentté. A 4. században Szombathely környékén született Mártont jólelkűsége, felebaráti szeretete, betegek, és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tsiztelték. November 11. napja a néphagyományban a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet kiadós libalakomákkal és munkatilalommal ünnepeltek.
 
Szent Márton élete
Szent Márton 316-317 körül pogány, ugyanakkor nem alacsonyrendű – édesapja katona volt a császár hadseregében – római családban született a pannóniai Sabariában (a mai Szombathelyen). Fiatalkorát az itáliai Ticinumban (Pavia) töltötte, majd 15 éves korában a hadsereg tagja lett, azonban már gyermekkorától Isten szolgálatára vágyott. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával. A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta a köpenye felét. Ezt a jelenetet örökíti meg El Greco Szent Márton és a koldus (1597-99) című képe is.
 


Azt ezt követő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus a fél köpenyben. Ez az esemény döntő fordulatot jelentett az életében, megkeresztelkedett és a katonai szolgálatból való felmentését kérte Julianus császártól, majd pappá szenteltette magát Pictavium (Poitiers) püspökével, Hilarius-szal. 
Hamarosan figyelmeztetést kapott álmában, hogy térjen vissza téríteni a szülőföldjére, Pannóniába. Később remeteként élt, majd szerzetesi közösségeket alapított Milánóban. Miután Itáliából az ariánusok elűzték, Rómába, majd onnan Galliába ment, ahol tovább folytatta a térítést. Keményen fellépett a pogányokkal szemben, templomaikat leromboltatta, őket pedig – sokszor csodák révén – Krisztus híveivé tette. 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Márton püspökként is szigorú szerzetesi életet élt az általa alapított Maurimonasteriumi (Marmoutier) monostorban. Erős, önálló jellem volt, nemes egyszerűséggel és emberszeretettel, igazságérzettel és kitűnő népies szónoki képességgel megáldva. Minden évben sorra látogatta a vidéki egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Újszerű kezdeményezésével a felkeresett tanyákat és falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ban a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett. 
Már a középkorban sem volt egyértelmű, hogy vajon hol lehetett az életrajzírók (Sulpicius Severus, aki kortársa és egyben tanítványa volt, valamint Tours-i Gergely püspök) által emlegetett Sabaria, A 12. században kialakult legenda szerint Pannonhalma közelében, azonban a legenda csakhamar és hirtelen elhalt. Majd a 19. században a másik lehetséges Sabaria, Szombathely és Pannonhalma hosszas, a 20. századon is átívelő vitába kezdtek, míg végül a kutatások mai álláspontja szerint inkább Szombathely lehetett Márton szülővárosa.
A 12. századi Franciaországban bencés szerzetesek terjesztették azt a legendát, hogy a szent püspök királyi sarj, egy magyar uralkodó gyermeke. Ennek oka abban keresendő, hogy ezzel is növelni akarták szeretett szentjük, Márton tiszteletét.
 
Márton napja a gazdasági év zárása, és ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ezen a napon kapták meg a bérüket a szolgálók és a szolgálólányok, és módjukban állt gazdát cserélni. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelték meg. A néphagyomány szerint a boltokban ezen a napon gyújtják meg a gyertyát. Az adventi idő előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A lakomán megkóstolják az új bort, mivel ennek Márton a „bírája”. Ezen a napon sütik a „marcipánt” is. Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
 
Márton és a bor
Szent Márton azon védőszentek egyike, aki életében ugyan nem volt kapcsolatban a borral, de ünnepének időpontja a must kiforrásával, az újbor kierjedésével esik egybe. Valószínűleg ez a momentum hívhatta életre a borral kapcsolatos Márton-napi szokásokat. Szent Márton és a bor szoros kapcsolatát  fejezi ki Nyugat-Európa számos szőlőtermő vidékén elterjedt hiedelem is, miszerint Márton Krisztushoz hasonlóan a vizet borrá tudja változtatni. Tours-i Gergely (538-594) Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának nevezi. Feljegyzései szerint Tours-ban volt egy csodatévő szőlőtőke, melyet Márton ültetett. Gergely leírásában egy Ingetrud nevű apáca a szent sírjáról egy edénybe vizet gyűjtött. Ebből a vízből egy cseppnyi elegendő volt ahhoz, hogy a sírra helyezett félig töltött boros edény egy éjszaka alatt tele legyen borral.
 
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspökét eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy a cselédek az éves bérük mellé kaptak egy libát is, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A legelőre nem hajthatták az állatokat, a takarmány meg túl drága volt, így nemcsak szárnyasokat vágtak, hanem egyéb haszonállatokat is. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
 
Márton napra mindenütt liba dukál, nálunk sem volt másképp. 
 
LIBASÜLT PÁROLT KÁPOSZTÁVAL ÉS TÖRT KRUMPLIVAL (4 személyre)
 
A libasülthöz:
  • 4 db libacomb és 1 db kicsontozott libamell (bár a kicsontozás nem a legjobb ilyenkor, ugyanis a mellcsont milyenségéből lehet megállapítani, milyen telünk lesz, ha hosszú és fehér, akkor hosszú és hideg lesz a tél, ha rövid és barna, akkor rövid és enyhe)
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • 100 ml száraz fehérbor
A párolt káposztához:
  • 1 kg vöröskáposzta
  • 3 db alma
  • 3 kisebb fej lilahagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kk frissen reszelt szerecsendió
  • ½ kk őrölt szegfűszeg
  • ½ kk őrölt szegfűbors
  • 1 kk őrölt fahéj
  • 4-5 ek balzsamecet
  • 3 csapott ek nádcukor
  • só, frissen őrölt bors

A tört krumplihoz: 

  • kb. 1 kg krumpliból főtt krumpli
  • 2-3 ek a kisült libazsírból
  • a puhára párolódott hagymadarabok és fokhagymagerezdek
 
A sütőt 180 °C-on előmelegítem. Előkészítem a libaalkatrészeket (tisztítás, tokozás), belerakom egy tűzálló tálba, megsózom és borsozom, a megtisztított hagymát 6 darabba vágva mellérakom, a megtisztított fokhagymagerezdeket úgyszintén. Aláöntöm a bort és fóliával lefedem, és a sütőbe tolom, 2 órát párolom.
A 2 óra letelte után kiveszem a kisült zsírból a libadarabokat, átrakom egy másik tálba, meglocsolom egy kevés szafttal és visszarakom a sütőbe, de most már 220 °C-ra emelem a hőmérsékletet, kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöm.
 
A párolt káposztához a káposztát vékonyra szeletelem, az almát meghámozva és kimagozva felkockázom, a hagymákat félbevágom, majd vékonyan felszeletelem. A fokhagymát megtisztítom és apróra vágom.
Egy jó nagy öntöttvas edénybe lerakok egy réteg káposztát, majd hagyma és alma következik. Megszórom a fűszerekkel, a fokhagymával, sóval, borssal, cukorral és locsolok rá a balzsamecetből. Ezt háromszor megismétlem, a rétegek közé kis kockára vágott vajat is teszek.
 
 

 
A tetejére káposzta kerüljön, egy kevés vaj, só és bors. Lefedve 2 órát párolom, időközben néha megkeverem.
 


 
Ez rengeteg lesz, de nem baj, mert nagyon jól tűri a fagyasztást, el lehet tenni. (A recept öteletét szintén Deliától vettem, tavaly már egyszer megcsináltam, de most kénytelen voltam emlékezetből, mert ma hiába akartam megnézni az oldalán, nem tudtam, mert valami reklám jelent meg folyton, ez előfordult mostanában más receptjeivel is. Természetesen a receptes progimban sem volt már meg, annak az adatbázisát is sikerült egyszer elveszejtenem még az év elején, amikor rámjött a karbantarthatnék és nem figyeltem oda, újrainstalláltam a Leót ahelyett, hogy csak a repair disket választottam volna. Szóval ez most az adapted from vagy az inspired by kategória.)
 
Amikor a libát visszateszem a sütőbe, meghámozom a krumplit és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, fedő alatt megfőzöm. Leszűröm, öntök rá a zsírból, beleteszem a hagymát és a fokhagymát, krumplinyomóval összetöröm.
Ebben a sorrendben minden egyszerre készül el, lehet tálalni. A hagyomány szerint 11 óra 11 perckor kéne a libának az asztalra kerülnie, én pontosan 6 órát késtem vele. Remélem, a hagyomány nem tartalmaz semmi retorziót az ilyen esetekre.

Mostanra

…már savtalanítássá enyhült az állandó gugli hirdetés első helyen. Eddig folyton bélcsatornát tisztítottak a drnatura segítségével. Valamilyen rejtélyes oknál fogva minden gasztroblogon ez virít elsőnek. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig totál láma vagyok a blogrendezkedés és html-kódok világában, tegnap majdnem fél napot töltöttem azzal, hogy kihasználjam a gugli hirdetés által felkínált lehetőséget, miszerint válogathatok, milyen dolgokat és oldalakat látnék szívesen a Google Ads-ben a saját blogomon. Nem sikerült megjelennie egynek sem, pedig rengeteg címet engedélyeztem nekik. Egyre csak tisztítókúrák és hasonlók. 
Aztán persze elgondolkodtam ama kérdésen is, hogy esetleg nemcsak a gasztroblogok árasztódnak el drnaturával, hanem  a többi is, de másfélék tájára nem nagyon járok az utóbbi időben. Bár tegnapelőtt megnéztem egy párat a Goldenblog 2008 díjosztója kapcsán, nem utolsósorban azért, mert legkedvesebb barátném, Csuporka Dr. felhívta rájuk a figyelmemet. És valóban, drnatura uralkodás töretlen mindenhol.
Jó filmes meg irodalmi blogokat már régóta keresgélek, eddig sajnos eredménytelenül.
 
Ma hajnalban fél 3-kor arra ébredtem, hogy éktelenül fáj a jobb vállam, a lapockám környéke és a nyakam, próbáltam mindenféle helyzetet a saját párnámmal majd S-ével, oldalt, másik oldalamon, hanyatt, hason, de nem tudtam visszaaludni, csak nagy sokára. 
Már jó múltkor elgondolkodtam, hogy a beépített íróasztal, amelyen a számítógép is van, tulajdonképpen kínzóeszköz, elég sokat dolgoztam mostanában itthon, és be kellett látnom, hogy ezzel valamit csinálni kell. Túl magas, hiába állítom a széket a legmagasabb helyzetbe, még akkor is. Nem tudom, kire készült, de nem az én 163 centimre. Akkor ki is gondoltam, hogyan kéne átalakítani a dolgozót, csak leveszem az asztallapot, a helyére rakom a már jól bevált íróasztalt, és annyi. Aha, ahogy én azt elképzeltem. A mai hajnal után azonban nem érdekelt, hogy fűrészelni kell, hogy fél napig takarítok, hogy ki kell húzkodnom a gépet és a többi kütyüt, majd gondosan visszadugdosnom, megcsináltam, mert aludni ugye csak kell! Tényleg nem szoktam nyekeregni, ha fáj valamim, de ez szörnyű volt, már azon gondolkodtam, milyen bogyót érdemes az ilyesmire bevenni. 
Miután a család látta, hogy én ma itt nem fogok főzni, anyu vette a kezébe a dolgokat. Nem tudom, honnan szerezte a receptet, de mindegy is, megtartjuk.
 
 
SZILVÁVAL ÉS SONKÁVAL GÖNGYÖLT CSIRKEMELL (4 személyre)
 
A vadszilva több mint 2000 éve ismert, első termesztői az asszírok voltak, majd a rómaiak nemesítették. Bár a világban a számos szilvafaj közül a nyár és az ősz majd minden napján érik valahol jónéhány, mégis alig tucatnyi változatukat ismerjük. Színük a feketétől a bíborvörösön át a sárgáig terjed.
A japán, ázsiai változatok az európaiaknál általában nagyobbak, gömbölyűbbek, lédúsabbak, színük inkább bíborvörös vagy narancssárga. Manapság már nálunk is sok helyütt kaphatók. Általánosságban igaz, hogy a sötétebb színűek kesernyésebbek, míg a vöröses és sárgás fajták édesebbek.
Ez a gyümölcs több antioxidáns hatású vegyületet tartalmaz, mint bármelyik más. Száz grammjából kb. 40 kcal energiát nyer a szervezetünk.

 
  • 2 db csirkemellfilé
  • 4 szelet füstölt sonka
  • 4 szem nagy szilva
  • 2 ek szilvalekvár
  • 1 ek friss kakukkfűlevélke

  • bors
  • olívaolaj a sütéshez
  • 1 ek vaj
 
A csirkemelleket kettőbe vágjuk, mindegyik darabot kinyitjuk és kissé megütögetjük. Enyhén sózzuk, borsozzuk. Vékonyan megkenjük szilvalekvárral, befedjük 1-1 sonkaszelettel, és mindegyikre rárakjuk a vékony szeletekre vágott szilvákat. Megszórjuk a kakukkfűvel. A hús két oldalát felhajtjuk és a rövidebb oldaláról feltekerjük, megtűzzük hústűvel.
Kevés olívaolajon hirtelen pirosra sütjük a tekercseket, majd előmelegített (220 °C) sütőben 10 perc alatt készre sütjük. A tetejére vajdarabkákat teszünk, és fólia alatt melegen tartjuk a tálalásig.
Párolt póréhagymával és mandulával kevert főtt rizst adunk hozzá.