Puha írós zsömle

Valamelyik nap teljesen konkrét céllal vásároltam egy doboz írót. Amely cél azóta is totál homályban van, ugyanis fogalmam sincs, milyen ételféleség vagy recept volt, egyáltalán nem emlékszem. Így aztán keresgélni sem érdemes, hiszen lehetett az bármi. Azt tudom, hogy nézegettem valami íróban pácolt, majd bundában sült csirkcombot, de egészen biztos, hogy nem ez volt, ami a vásárlásra indított.

Szóval állok a nyitott ajtajú hűtő előtt és azon morfondírozom, hogy mi legyen az íróval. Ami persze egy bizonyos pontig tökéletesen felesegesnek tűnt. Addig a pontig, amíg eszembe nem jutott, hogy írós zsömlét akarok sütni.

Még szerencse, hogy az ember mindig ki tud találni mindenféle új célokat.

PUHA ÍRÓS ZSÖMLE

500 g fehér tönkölyliszt
250 ml író
45 ml méz
25 g friss élesztő
2 db tojás
75 g vaj olvasztva
1 tk só
vaj a sütőtál kikenésére és a zsömlék tetejére
szezámmag

A lisztet a robotgép táljába szitáljuk, beleszórjuk a sót és egy habverővel elkeverjük.
Az írót kissé meglangyosítjuk mikróban, a lényeg, hogy ne hűtőhideg legyen. Belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük, belekeverjük a felvert tojásokat, a mézet és az olvasztott vajat.
A folyadékot a lisztbe készített mélyedésbe öntjük, majd a robotgéppel 5-7 percig dagasztjuk. Addig, amíg a tészta elválik az edény falától.
Nagyon lágy, tapintásra kissé ragacsos tészta lesz a végeredmény – ezért sem érdemes kézzel dagasztani.
Letakarjuk és hagyjuk 1-1,5 órát kelni, attól függően, milyen meleg van a konyhában, mindenesetre, nőjön a duplájára.
Közben olvasztott vajjal kikenünk egy kb. 23×33 cm-es sütőtálat.
Ha megkelt, lisztezett felületre borítjuk, óvatosan kilapogatjuk, kerekre igazítjuk, aztán 12 egyforma cikkre vágjuk.
A darabokból szabályos gömböket formázunk és a kikent sütőtálba sorakoztatjuk. Lekakarjuk és hagyjuk 30 percet pihenni. Ezután megkenjük olvasztott vajjal a tetejüket, majd megszórjuk szezámmaggal.
A sütőt közben előmelegítjük 190 °C-ra, betoljuk a tálat és 20-25 perc alatt készre sütjük a zsömléket.
A tálban hagyjuk kihűlni.
Nagyon puha, nagyon könnyed, nem ropogós héjú zsömlék ezek, szinte kalácsszerűek.

Advertisements

Nisu, avagy finn kardamomos-kávés kalács

Gondolom, egyetérthetünk, hogy a skandinávok nagyon tudnak péksüteményt csinálni. Ezért sem haboztam, amikor rátaláltam egy finn kardamomos-kávés kalács, a nisu receptjére, ami tulajdonképpen nagyon hasonlít a pullára, de a nisu esetében eszpresszóval kell megkenni a sütés előtt a tésztát. Alapvetően annyira ízes kalácsról van szó, hogy nem is szokták megkenni se vajjal, se semmiféle lekvárral vagy dzsemmel, magában is megállja a helyét. Meg egyébként is meglehetősen gazdag tészta, nem kell még tetézni.

Persze – ahogy nálam lenni szokott – annyira simán nem mennek a dolgok. Tulajdonképpen csak meg akartam felezni a receptet, hogy ne három jól megtermett kalács legyen a végeredmény, de addig variáltam, míg a vaj mennyiségét jól elnéztem. Így az egyébként kb. 6-7 órás projekt kétnaposra sikerült.
Egyébként meg nem mintha hárítani akarnám a felelősséget, és hát nyilván nem történt tragédia, simán elfogyott a három kalács, de ez van, ha hülye mértékegységeket használnak, ráadásul összekutyulva, mert vagy metric vagy imperial, nem össze-vissza. Egészen biztos vagyok benne, hogy a mindenkori finn nagyik, akiktől ez a recept eredetileg származik, nem cupoztak meg ilyesmi.
Különben is, aki süt, annak legyen mérlege.

Az történt, hogy a teljes mennyiségű vajat raktam hozzá az egyébként fele mennyiségű többi hozzávalóhoz, kicsit gyanús volt ugyan a tészta állaga dagasztás után, de hát szépen összeállt. Aztán elraktam kelni, majd egy jó félóra múlva ránéztem, de meg se moccant. Bevillant az a nyúvadt vaj azonnal.
Tej persze nem volt már itthon és nem voltam hajlandó elmenni érte sehova, úgyhogy beraktam az egész cuccot úgy, ahogy volt a hűtőbe, mondom, majd másnap.
Beszereztem a tejet, megcsináltam a plusz tésztát vaj nélkül és összedagasztottam. Onnantól kezdve vége volt az unortodoxiának, minden úgy történt, ahogy a finn nagyik nagykönyvében meg volt írva. Szóval ezt a lépést nyugodtan ki lehet hagyni, bár kezdem azt gondolni, hogy valami új fúziós cuccként kellene bevezetni a finn-magyar barátságra hivatkozva, elvégre van itt valami rokonság is, nyelvileg vagy mi, hiába próbálják tagadni manapság jónéhányan.

Alább a leírásban a hagyományos nisu receptjét és elkészítési módját olvashatja a kedves látogató.

KARDAMOMOS-KÁVÉS KALÁCS

50 g élesztő
310 ml tej
1-2 tk kardamommag
4 db tojás
1/2 tk só
300 g cukor
225 g vaj
1200-1300 g liszt
eszpresszó
dekorcukor

A kardamomot mozsárban megtörjük, a felvert tojásokhoz adjuk a sóval együtt.
A tejet meglangyosítjuk, simára keverjük benne az élesztőt.
A nagyon puha vajat kissé kikeverjük, hozzáadjuk a cukrot és simára dolgozzuk, majd apránként hozzáadagoljuk a tojást és az élesztős tejet, simára keverjük.
Ezután a lisztet keverjük hozzá adagonként – nem baj, ha dagasztógéppel dolgozunk, de nehogy azt higgyük, hogy megússzuk a kézzel való dagasztást.
Amikor a tészta nagyjából összeállt, lisztezett felületre borítjuk és elkezdjük dagasztani, aztán dagasztjuk legalább 10 percig, ahogy egyébként azt úgy szokás, ugye. Olyan legyen a tészta – idézem –, mint a kisbaba popsija. Gömbölyűre formázzuk és kiolajozott tálba tesszük folpackkal a tetején, 2 órát kelesztjük.
A kelesztési idő lejárta után ököllel finoman lenyomjuk a tésztát, kivesszük a tálból, óvatosan átgyúrjuk és három egyenlő részre osztjuk.
Mindegyik darabból hármas fonással kalácsot formázunk és kivajazott kenyérformába tesszük, konyharuhával letakarjuk, újabb 2 órára félretesszük kelni.
Közben a sütőt 185 °C-ra előmelegítjük, csinálunk egy jó erős eszpresszót, amivel gazdagon megkenjük a kalácsokat és dekorcukorral meg is szórjuk.
Betoljuk a sütőbe 35-40 percre, készre sütjük. Nyilván sötétebb lesz kissé, mint az akár vajjal, akár tojással megkent tészták, de ez senkit nem ijesszen meg, nem lesz égett íze.
Ha készen vannak, kivesszük a kalácsokat a sütőből, hagyjuk kicsit állni a formákban, majd rácsra tesszük és még melegen újra megkenjük a kávéval, a cukorból is lehet rá szórni még.

Megjegyzés: érdekes módon az első kelesztés alkalmával nem nőtt akkorára a tészta, ahogy vártam. Aztán a formázás után pontosan olyan mértékben kelt meg, ahogy gondoltam.

Earl Grey kalács citromkrémmel

Ebben a szikrázó napsütéses hidegben igazán jó napsütéses színű dolgokat sütni meg enni. A Meyer citrom illata is napsütéses, jó fűszeres, pont mostanra és ide való. A foszlós-puha kelt tésztáról nem is beszélve.
A bergamottolaj pedig, ami a teában van (jó esetben nem aroma), úgyis egy dél-kelet ázsiai citrusfajta, a Citrus bergamia héjából nyert illóolaj, tehát ha keverjük egy másik citrussal, csak jó jöhet ki belőle.

CITROMOS EARL GREY KALÁCS

A tésztához:
600 g finomliszt
1 tk só
3 ek cukor
300 ml teljes tej
30 g élesztő
1 db tojás
2 db tojássárgája
60 g vaj
2 ek Earl Grey tea

A citromkrémhez:
155 g vaj
5 ek cukor
1 tk vaníliapaszta
2 db Meyer citrom reszelt héja

A tetejére:
2 ek jégcukor

A tésztához egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, 2 ek cukrot és 1 ek teát, lazán összekeverjük.
A tejet forráspontig hevítjük, beleszórjuk a maradék teát, hagyjuk állni – legalább lehűl a tej annyira, hogy nem gyilkolja meg az élesztőt majd. Ezután leszűrjük, belekeverjük az élesztőt meg a maradék 1 ek cukrot, a tetejére szórunk egy kevés lisztet, letakarjuk és hagyjuk felfutni.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük az élesztős tejet, beleütjük a tojást, hozzáadjuk a tojások sárgáját meg az olvasztott vajat, majd addig dagasztjuk, míg a tészta elválik a kezünktől és az edény falától is. Ezután cipóvá formáljuk, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk és szobahőmérsékleten a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
A krémhez a vajat megpuhítjuk, összekeverjük a cukorral, a reszelt citromhéjjal és a vaníliával.
Amikor a tészta megkelt, óvatosan lenyomkodjuk, egy sima felületen könnyedén átgyúrjuk, nagyjából téglalap alakaúra nyújtjuk, olyan 1 cm vastagra. Megkenjük a citromos vajjal, aztán a hosszabbik oldaláról kezdve szorosan feltekerjük, 8 lehetőleg egyforma darabba vágjuk.
Egy 32 cm-es kerek kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, a tekercseket elrendezzük benne, hagyjuk pihenni kb. ½ órát.
A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra. A kalácsot megkenjük tojásfehérjével és megszórjuk jégcukorral, majd betoljuk a sütőbe 45 percre.
Aztán kivesszük, hagyjuk langyosra hűlni a formában, kitesszük egy tálra és tálalhatjuk is.

earlgreykalacs

Vigyázzunk, mit kívánunk

A jó múltkor, amikor mindenhol máshol (értsd 50-60 km-rel arrébb) normális tél volt, nálunk meg csak ez a langyos pöcsölődés, vizes hó stb., irigykedtem. Hogy milyen jó az már, ha nem lehet kimenni, a polgimester is megtiltja a közlekedést, ilyenek. Tök hivatalosan lehet otthon punnyadni.
Mondjuk most ilyesmiről nem tudok, hogy nálunk kijárási tilalom lenne, mármint a városon kívülre, nyilván az utcára kimehetnék, na de. Egyelőre a tárolóig se. Az is csak azért merülhet fel, mert ott van a nagy mélyhűtő.
Ritka alkalmak egyike, hogy hallgattam apukámra, miszerint ne cseréljük még le az autókon a téli gumit, majd most hétvégén. Szerintem most se fogjuk. Így aztán sikerült tegnap este minden gond nélkül hazajönnöm. Nem úgy a sok szerencsétlen, aki már lecserélte, vagy nincs is neki és elővette az autóját, mind ott rekedt az utakon, szar lehet, nem mondom.
Azért remélem, S. is átértékeli a helyzetet és nem kezd el leutazni névnapozni a papához. Legalábbis ma.
Szóval addig nyavalyogtam, míg megkaptam: nesze itt van hó, hófúvás, döghideg, minden.

Van új pápa is (ez ugyan nem volt a kívánságlistán, de tök nyilvánvaló volt, hogy húsvét előtt lesz fehér füst), és szerencsétlen még ki sem jött az erkélyre, már elkezdték cseszegetni, amit egyáltalán nem értek. Plusz olyasmit kérnek rajta számon azonnal, a katolikus egyház fejétől, ami kb. a katolicizmus megtagadása lenne. Sok közöm nincs ugyan hozzá, mármint ehhez az egyházhoz, de nekem már az szimpatikus benne, hogy egyfelől a múltkor Ratzinger fő ellenlábasa volt, másfelől a Ferenc nevet választotta. A Napfivér, Holdnővér biztos megvan mindenkinek.
Amit ez jelent, a szegénységgel való törődés valahogy sokkal égetőbb problémának tűnik már itthon is, mint pl. a melegházasságok egyház általi elismerése. Hátha nálunk is elkezd olyasmivel többet foglalkozni az egyház, ami jobban dolga lenne.
Félreértés ne essék, szerintem is mindenki azzal házasodjon, akivel akar (már ha az illető hajlandó elvenni), azzal éljen, akivel akar és attól örököljön, aki szeretne ráhagyni bármit. Teljesen ostobának és végtelenül maradinak, kirekesztőnek tartom a mostanában nálunk hozott törvényeket. De azok a világi élet részei, egy valláson ne kérjünk már olyat számon, ami alapvető lényegének kidobása lenne.
De tényleg nem értem, azt gondolták, kijön, leinteget a térre és közli: holnaptól buli?

Szóval ma tényleg azt esszük, amit itthon találunk. Nyilván nem kell minket sajnálni, nem kenyér és víz lesz 3 napig, vagy ki tudja, meddig.

Nem túl kreatívan csináltam egy pisztáciás-csokis kalácsot. Már úgy értem, hogy ilyesmi nemrég volt naranccsal, pálmacukorral pl. Most meg a kókuszcukor jött be.
Hosszú és nehéz munkával végre sikerült bizonyítani a kedves kutatóknak, hogy a cukor tényleg méreg, hullanak tőle az emberek, mint a legyek, egyenes összefüggés van a diabétesz és a cukorfogyasztás között. Azért én szeretném látni ennek a kutatásnak a teljes dokumentációját. Azokat a faktorokat is, amelyek a cukorfogyasztás mellett voltak jelen. De hagyjuk ezt, volt már méreg a tej is.
A kókuszcukrot nem ijedtségből esszük, hanem mert finom.

PISZTÁCIÁS-CSOKIS KALÁCS
A tésztához:
600 g finom fehér tönkölyliszt
1 tk só
3 ek kókuszcukor
300 ml tej
30 g élesztő
1 db tojás
2 db tojássárgája
60 g vaj
A töltelékhez: 
100 g pisztáciás étcsokoládé 70%-os)
80 g tejcsokoládé
80 g vaj
2-3 ek kókuszcukor
2-3 tekerésnyi zöldbors
1 tk vaníliapaszta
A kenéshez és a tetejére:
1 ek tej
½ tk porcukor

A tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk a sóval.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverünk benne 1 ek cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, a tetejét meghintjük liszttel és letakarva hagyjuk felfutni.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást és a sárgákat a maradék cukorral együtt.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojásos keveréket.
Addig dagasztjuk, míg elválik az edénytől és a kezünktől is.
Lisztezett tálba tesszük a cipóvá formált tésztát, a tetejét is meglisztezzük kissé, majd letakarva hagyjuk kelni 1 órát. Utána berakjuk a hűtőbe és hagyjuk kelni további 2 órát.
A hűtős megoldás nem kötelező, nekem dolgom volt közben és nem akartam, hogy a tészta elkeljen. De rosszat nem tett, az is biztos.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, lisztezett felületre borítjuk, kinyújtjuk jó nagy téglalap alakúra.
A töltelékhez a vajat felolvasztjuk a csokoládékkal, belekeverjük a vaníliát és a kókuszcukrot meg a borsot. Hagyjuk kihűlni, majd egyenletesen megkenjük vele a tésztát, szorosan feltekerjük.
A tekercset darabokra vágjuk és a vágott részükkel felfelé lazán egymás mellé rakosgatjuk az előkészített formákba, hagyjuk 45 percet pihenni.
1 db 26 cm–es és 1 db 17 cm-es kerek kapcsos tortaforma kibélelve sütőpapírral, ugyanis a múltkor a 26-os kicsinek bizonyult ehhez a mennyiséghez, kimászott a sütőben. Igazából a terv az lett volna, hogy a rudat feltekerem, de ugye rugalmasnak kell lenni, azzal főzünk, ami van.
Közben előmelegítjük a sütőt 185 °C-ra, betesszük a tejjel megkent kalácsokat és 45 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, hagyjuk kicsit hűlni, aztán tálra tesszük és megszórjuk minimális mennyiségű porcukorral a csín kedvéért.

 

 

Hó, kalács, kakaó

Végre van rendes hó, télnek néz ki a tél. Miután kandallónk még nincs, valamit kell tenni a benti hangulatért. Ha már nem ropog a tűz, miközben bentről bámulja az ember a hóesést, akkor legyen jó illat a konyhában legalább. És mitől van jó illat?  Kalács, kakaó, narancs, kardamom stb.
Ilyenkor valamitől tényleg alapvetés az illatos kelt tészta.

NARANCSOS-KARDAMOMOS KALÁCS
A tésztához:
600 g tönköly fehér finomliszt
1 tk só
2 ek nádcukor
1 ek Bourbon vaníliás cukor
30 g élesztő
300 ml tej
60 g olvasztott vaj
1 db tojás
2 db tojássárgája
A töltelékhez:
100 g vaj
2 db narancs reszelt héja
1 tk kardamommag
1 tk vaníliapaszta
1 ek narancsvirágvíz
2 pasztilla pálmacukor
A tetejére:
1 ek olvasztott vaj
1-2 ek lapmandula

A tésztához a lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk.
A meglangyosított tejbe morzsoljuk az élesztőt, kevés nádcukrral krémesre keverjük, a tetejére kevés lisztet szórunk és hagyjuk felfutni.
A tálba szórjuk a sót, a cukrot, elkeverjük, a liszt közepébe mélyedést csinálunk.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást a tojássárgákkal együtt.
Az élesztős tejet és a vajas-tojásos keveréket a liszt közepébe öntjük, majd sima tésztává dagasztjuk az egészet. Addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edénytől és a kezünktől is.
Enyhén lisztezzük meg a tetejét, majd letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni.
Amikor a tészta megkelt, erősen lisztezett felületre borítsuk ki, óvatosan gyúrjuk át, és nyújtsuk kb. 30 x 40 cm-es téglalap alakúra.
A töltelékhez a puha vajat keverjük össze a mozsárban megtört kardamommal, és a többi hozzávalóval, majd egyenletesen kenjük el a tésztán, egészen a széléig. Szórjuk rá a késsel felaprított pálmacukrot,
aztán a hosszanti oldaláról csavarjuk fel szorosan, vágjuk félbe, majd a feleket négybe.
Egy nagy kerek kapcsos tortaformát béleljünk ki sütőpapírral és rendezzük bele a csigákat. Hagyjuk pihenni 35-40 percet.
Közben melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.
Mielőtt a kalácsot betennénk a sütőbe, kenjük meg az olvasztott vajjal és szórjuk meg a mandulával.
Kb. 55-60 perc alatt süssük készre. Ha nagyon elkezdene barnulni a teteje, takarjuk le egy darab alufóliával.

 

Vegyes poszt

Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Zamioculcas-om, legalábbis az egyik, virágzik. És ez így önmagában annyira talán nem is érdekes, de pont előtte néztem meg a Prometheus-t. Ami szar. De legalábbis ostoba.
A virág meg tök földönkívüli lénynek néz ki. És volt a cserép mellett egy félig megrágott zöld poloska is. Azért azt már nem örökítettem meg,
És akkor ne legyek paranoiás, ja.

 

 

Egyébként előző nap még felfelé állt ez a cucc, mire volt miért fényképezgetni, addigra lefelé törekedett. Úgy sejtem, jólesne a növénynek, ha körülötte is lenne föld, ahova le tud nyomulni, bár mindenfelé azt írják, a levelével kell szaporítani, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az izé, virág, be akar hatolni a földbe.

Mindezt a kenyér kelése közben.

BURGONYÁS TÖNKÖLYKENYÉR
225 g burgonya – tisztán mérve
150 ml főzővíz a krumpliról
350 g tönköly fehér finomliszt
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk szárított rozskovász
25 g friss élesztő
2 tk só
1 tk kissé megtört köménymag
25 g vaj

A krumplit kis kockákra vágva főzzük puhára annyi vízben, amennyi ellepi, majd a főzővízből tegyünk félre hűlni.
A liszteket szitáljuk egy nagyobb tálba, tegyük hozzá a sót, a köménymagot és a rozskovászt is.
A langyosra hűlt főzővízben futtassuk fel az élesztőt, a vajat olvasszuk fel, majd öntsük a liszt közepébe, adjuk hozzá az ööszetört krumplit is. Dagasszuk a tésztát legalább 10 percig.
Ezután hagyjuk kelni, míg a duplájára nő, 1½-2 órát.
A sütőt melegítsük elő 200 °C-ra.
A kenyértésztát kissé dögönyözzük át, igazítsuk kerek cipóformára, tegyük sütőpapírral kibélelt tepsire. Spricceljük meg vízzel, aztán szórjuk meg teljes kiőrlésű liszttel, vágjuk meg éles késsel a tetején háromszor, majd keresztben is, hagyjuk pihenni 45 percet.
Tegyük be a sütőbe 30-35 percre, míg világosra sül. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.

 

A kenyerezés közben arra is jutott idő, hogy utánanézzek, mit csinálnak mostanság a Mikkelsen tesók.
Azért is jutottak eszembe, mert a múltkor megnéztem a Bron/Broen (The Bridge) című sorozatot, amiről eszembe jutott a Forbrydelsen, ami sokkal jobb volt ennél a hidasnál. Legalábbis szerintem. Abban meg ugye szerepelt az idősebb Mikkelsen fivér, Lars.

Lars Mikkelsen

A keresgélés eredménye egy rakat megnézésre váró film. Jut jövőre is, párat csak akkor mutatnak be.
Például Mads Mikkelsennel a Hannibalt. Igen, ő lesz Hannibal Lecter egy mini sorozatban. Nem elég maga a pasi, még ez a szerep is!

Mads Mikkelsen

Hát, én kész voltam ettől a képtől, na.
Játssza majd Kolhász Mihályt is, arra is nagyon kíváncsi leszek. Mindenesetre van ezekben a skandináv fickókban valami.
Sajnos Eric nagyon elholivúdosodik, legalábbis ahogy az utóbbi és az elkövetkező filmjeit néztem.

Különben filmügyileg egészen termékeny időszak volt mostanában. Megnéztem a Parade’s Endet, az utóbbi idők legjobb élménye ilyen téren. Egészen meglepően iszonyú vicces szakaszok vannak benne, jellemzően az angol hadsereg ténykedésével kapcsolatban az I. világháborúan. Elvégre az író német volt, azért teljesen nem tudott kibújni a bőréből.
Megszereztem a könyvet is, de hogy arra mikor lesz időm, rejtély.
Aztán az ITV-n találtam egy másik angol nem kosztümös 3 részest is, Leaving a címe. Ez is megérte minden percét.

Paprikadzsem

Nem tudom, mi van mostanában, de már két kenyerem sem sikerült. Az egyik konkrétan gyilkos eszközzé vált sütés után, pedig ezt a rozskenyeret már számtalanszor és igen sikeresen abszolváltam.
Most is megkelt –  ami ugye egy rozskenyérnél már magában is csoda – viszont olyan szinten sűrűre vagy milyenre sült, hogy pirítás után nem beszívta a kissé olvadozó vajat, hanem lecsurgott róla. Ilyennel még életemben nem találkoztam. És igen erős fogazattal kellett rendelkezni hozzá. Jó, persze, kell az, rágás meg rostok, na de.
Egy nagy része kukában végezte minden elvem ellenére.
Aztán véletlenül megláttam az egyik drogériában, hogy árulnak szárított, iszonyúan biokovászt, ó, mondom, ez az, nem lesz itt tovább semmi probléma, a kenyereim csodásak lesznek ezek után.
Khm. Kívülről valóban. Mondjuk fényévekkel jobb lett a bélzete ennek a mostaninak az előbb említett rozsnál, de még mindig nem az igazi. Ez legalább teljesen kenyérszerű, van különbség a héja és a bele között, nem egy betonszeletke néz vissza a tányérról.
Úgyhogy most tényleg el fogok már végre menni a malomipari boltba a Soroksári útra, szétnézni, mit adnak.

KOVÁSZOS KENYÉR MAGOKKAL
400 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
250 g kenyérliszt
1 tasak Alnatura szárított rozskovász
1 tasak Alnatura szárított élesztő
1 tk nádcukor
2 tk só
400 ml kézmeleg víz
80 g napraforgómag
20 g lenmag

Egy tiszta felületre – konyhapult – szitáljuk a liszteket, rászórjuk a kovászt, az élesztőt, a cukrot és a sót, kicsit összekeverjük kézzel. A közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük a vizet, majd kevergető mozdulattal középről kifelé haladva összeállítjuk a kenyértésztát.
8-10 percig dagasztjuk, míg rugalmas és sima lesz. Ezután kicsit kihúzkodjuk, egyenletesen megszórjuk a magkeverékkel és belegyúrjuk a tésztába.
Cipót formálunk belőle, a felületét megszórjuk liszttel és meleg helyen letakarva hagyjuk 45 percig kelni.
Ezután megdögönyözzük, újra cipóvá formáljuk, hagyjuk újabb 45 percet kelni.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, az alsó tepsibe öntünk egy jókora bögre vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret óvatosan – már mindenféle gyúrás vagy dögönyözés nélkül – átteszzük egy sütőpapírral kibélelt tepsire és 55 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, egy tiszta konyharuhával letakarjuk, úgy hagyjuk kihűlni.

De hogy legyen valami sikertörténet is, tegnap készítettem paprikadzsemet is.

ÉDES-CSÍPŐS PAPRIKADZSEM
9 db nagyobb kápia
3 db jókora narancssárga kaliforniai paprika
2 db jalapeño
100 g nádcukor
¼ tk vaníliás só
¼ tk vaníliapaszta

A paprikákat grillen feketésre sütjük, aztán azonnal fedett üvegedénybe tesszük, úgy hagyjuk a saját gőzükben hűlni.
Amikor kezelhető hőmérsékletűre hűltek, lehúzzuk a héját – egy tál felett, hogy felfoghassuk a levét – és eltávolítjuk az összes magot.
A paprika húsát nagyon apróra vágjuk, egy serpenyőbe tesszük. A jalapeñókat is kimagozzuk, és szintén nagyon finomra vágjuk, a paprikához adjuk a többi hozzávalóval együtt. Ráöntjük a felfogott levet és közepes tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük a dzsemet.
Ebből a mennyiségből egy 300 ml-es üveggel lett.

Itt azért látszik, hogy nem olyan gáz ez a kenyér, de lehetne kissé könnyedebb is.

Plusz egy örömhír, tegnap estétől folytatódik a Downton Abbey című sorozat a második évaddal.