Vegyes poszt

Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Zamioculcas-om, legalábbis az egyik, virágzik. És ez így önmagában annyira talán nem is érdekes, de pont előtte néztem meg a Prometheus-t. Ami szar. De legalábbis ostoba.
A virág meg tök földönkívüli lénynek néz ki. És volt a cserép mellett egy félig megrágott zöld poloska is. Azért azt már nem örökítettem meg,
És akkor ne legyek paranoiás, ja.

 

 

Egyébként előző nap még felfelé állt ez a cucc, mire volt miért fényképezgetni, addigra lefelé törekedett. Úgy sejtem, jólesne a növénynek, ha körülötte is lenne föld, ahova le tud nyomulni, bár mindenfelé azt írják, a levelével kell szaporítani, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az izé, virág, be akar hatolni a földbe.

Mindezt a kenyér kelése közben.

BURGONYÁS TÖNKÖLYKENYÉR
225 g burgonya – tisztán mérve
150 ml főzővíz a krumpliról
350 g tönköly fehér finomliszt
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk szárított rozskovász
25 g friss élesztő
2 tk só
1 tk kissé megtört köménymag
25 g vaj

A krumplit kis kockákra vágva főzzük puhára annyi vízben, amennyi ellepi, majd a főzővízből tegyünk félre hűlni.
A liszteket szitáljuk egy nagyobb tálba, tegyük hozzá a sót, a köménymagot és a rozskovászt is.
A langyosra hűlt főzővízben futtassuk fel az élesztőt, a vajat olvasszuk fel, majd öntsük a liszt közepébe, adjuk hozzá az ööszetört krumplit is. Dagasszuk a tésztát legalább 10 percig.
Ezután hagyjuk kelni, míg a duplájára nő, 1½-2 órát.
A sütőt melegítsük elő 200 °C-ra.
A kenyértésztát kissé dögönyözzük át, igazítsuk kerek cipóformára, tegyük sütőpapírral kibélelt tepsire. Spricceljük meg vízzel, aztán szórjuk meg teljes kiőrlésű liszttel, vágjuk meg éles késsel a tetején háromszor, majd keresztben is, hagyjuk pihenni 45 percet.
Tegyük be a sütőbe 30-35 percre, míg világosra sül. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.

 

A kenyerezés közben arra is jutott idő, hogy utánanézzek, mit csinálnak mostanság a Mikkelsen tesók.
Azért is jutottak eszembe, mert a múltkor megnéztem a Bron/Broen (The Bridge) című sorozatot, amiről eszembe jutott a Forbrydelsen, ami sokkal jobb volt ennél a hidasnál. Legalábbis szerintem. Abban meg ugye szerepelt az idősebb Mikkelsen fivér, Lars.

Lars Mikkelsen

A keresgélés eredménye egy rakat megnézésre váró film. Jut jövőre is, párat csak akkor mutatnak be.
Például Mads Mikkelsennel a Hannibalt. Igen, ő lesz Hannibal Lecter egy mini sorozatban. Nem elég maga a pasi, még ez a szerep is!

Mads Mikkelsen

Hát, én kész voltam ettől a képtől, na.
Játssza majd Kolhász Mihályt is, arra is nagyon kíváncsi leszek. Mindenesetre van ezekben a skandináv fickókban valami.
Sajnos Eric nagyon elholivúdosodik, legalábbis ahogy az utóbbi és az elkövetkező filmjeit néztem.

Különben filmügyileg egészen termékeny időszak volt mostanában. Megnéztem a Parade’s Endet, az utóbbi idők legjobb élménye ilyen téren. Egészen meglepően iszonyú vicces szakaszok vannak benne, jellemzően az angol hadsereg ténykedésével kapcsolatban az I. világháborúan. Elvégre az író német volt, azért teljesen nem tudott kibújni a bőréből.
Megszereztem a könyvet is, de hogy arra mikor lesz időm, rejtély.
Aztán az ITV-n találtam egy másik angol nem kosztümös 3 részest is, Leaving a címe. Ez is megérte minden percét.

Advertisements

Paprikadzsem

Nem tudom, mi van mostanában, de már két kenyerem sem sikerült. Az egyik konkrétan gyilkos eszközzé vált sütés után, pedig ezt a rozskenyeret már számtalanszor és igen sikeresen abszolváltam.
Most is megkelt –  ami ugye egy rozskenyérnél már magában is csoda – viszont olyan szinten sűrűre vagy milyenre sült, hogy pirítás után nem beszívta a kissé olvadozó vajat, hanem lecsurgott róla. Ilyennel még életemben nem találkoztam. És igen erős fogazattal kellett rendelkezni hozzá. Jó, persze, kell az, rágás meg rostok, na de.
Egy nagy része kukában végezte minden elvem ellenére.
Aztán véletlenül megláttam az egyik drogériában, hogy árulnak szárított, iszonyúan biokovászt, ó, mondom, ez az, nem lesz itt tovább semmi probléma, a kenyereim csodásak lesznek ezek után.
Khm. Kívülről valóban. Mondjuk fényévekkel jobb lett a bélzete ennek a mostaninak az előbb említett rozsnál, de még mindig nem az igazi. Ez legalább teljesen kenyérszerű, van különbség a héja és a bele között, nem egy betonszeletke néz vissza a tányérról.
Úgyhogy most tényleg el fogok már végre menni a malomipari boltba a Soroksári útra, szétnézni, mit adnak.

KOVÁSZOS KENYÉR MAGOKKAL
400 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
250 g kenyérliszt
1 tasak Alnatura szárított rozskovász
1 tasak Alnatura szárított élesztő
1 tk nádcukor
2 tk só
400 ml kézmeleg víz
80 g napraforgómag
20 g lenmag

Egy tiszta felületre – konyhapult – szitáljuk a liszteket, rászórjuk a kovászt, az élesztőt, a cukrot és a sót, kicsit összekeverjük kézzel. A közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük a vizet, majd kevergető mozdulattal középről kifelé haladva összeállítjuk a kenyértésztát.
8-10 percig dagasztjuk, míg rugalmas és sima lesz. Ezután kicsit kihúzkodjuk, egyenletesen megszórjuk a magkeverékkel és belegyúrjuk a tésztába.
Cipót formálunk belőle, a felületét megszórjuk liszttel és meleg helyen letakarva hagyjuk 45 percig kelni.
Ezután megdögönyözzük, újra cipóvá formáljuk, hagyjuk újabb 45 percet kelni.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, az alsó tepsibe öntünk egy jókora bögre vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret óvatosan – már mindenféle gyúrás vagy dögönyözés nélkül – átteszzük egy sütőpapírral kibélelt tepsire és 55 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, egy tiszta konyharuhával letakarjuk, úgy hagyjuk kihűlni.

De hogy legyen valami sikertörténet is, tegnap készítettem paprikadzsemet is.

ÉDES-CSÍPŐS PAPRIKADZSEM
9 db nagyobb kápia
3 db jókora narancssárga kaliforniai paprika
2 db jalapeño
100 g nádcukor
¼ tk vaníliás só
¼ tk vaníliapaszta

A paprikákat grillen feketésre sütjük, aztán azonnal fedett üvegedénybe tesszük, úgy hagyjuk a saját gőzükben hűlni.
Amikor kezelhető hőmérsékletűre hűltek, lehúzzuk a héját – egy tál felett, hogy felfoghassuk a levét – és eltávolítjuk az összes magot.
A paprika húsát nagyon apróra vágjuk, egy serpenyőbe tesszük. A jalapeñókat is kimagozzuk, és szintén nagyon finomra vágjuk, a paprikához adjuk a többi hozzávalóval együtt. Ráöntjük a felfogott levet és közepes tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük a dzsemet.
Ebből a mennyiségből egy 300 ml-es üveggel lett.

Itt azért látszik, hogy nem olyan gáz ez a kenyér, de lehetne kissé könnyedebb is.

Plusz egy örömhír, tegnap estétől folytatódik a Downton Abbey című sorozat a második évaddal.

Fűszeres kenyér

Múlt szombaton a család eltávozott Pécsre valami kiállításra, én meg itthon maradtam, hogy hallgassam a szél meg a viharos esők hangját. Őszintén szólva a széltől kezdek megzakkanni. Bár állítólag Heathclifféknek rosszabb volt a helyzetük már ami a szelet illeti, ott még süvítés is volt állandóan, de akkor is tökéletesen megértem, mitől hagyták el az eszüket.
Előző nap hazakerült pár darab jókora libacomb, és miután kiderült, hogy mégsincs még egy csirke a mélyhűtőben, ezeket voltam kénytelen megsütni. Nehéz sors, ja.
Viszont igencsak ráóhajtkoztam valami kenyérfélére, bár most már években mérhető, hogy nem eszem pékárut egyáltalán. De azért néha eszembe jut, hogy jó lenne valami finom kenyér. Direkt jó volt a liba mellé tunkolgatni a szaftot. Ez is régen volt már…
A héten csináltunk kovászos uborkát is, szóval igen jó kis vacsorának néztünk elébe.
Plusz volt tiramisu is. Éljen a zsír meg a szénhidrát!

FŰSZERES KENYÉR

300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
300 g kenyérliszt
1 tasak Haas élesztő
250 ml víz
100 ml tej
50 g vaj
1 tk nádcukor
2 tk só
1 tk provence-i fűszerkeverék
¼ tk őrölt kömény
1 ek szezámmag
1 tk nigella, azaz fekete hagymamag

A vizet és a tejet felmelegítettem – kicsit melegebbre, mint az átlag, mert a vajat beleolvasztottam, ami pont olyan hőmérsékletűre hűtötte le, amilyen kell a kenyérhez.
A liszteket egy tálba tettem, hozzáadtam a sót, az élesztőt, a cukrot és a fűszereket a hagymamag és a szezámmag kivételével.
A kézmeleg folyadékkal sima tésztává dagasztottam. Cipóvá formáltam, a felületét megliszteztem és nagyjából 1 óra alatt a duplájára kelesztettem
Ezután átdögönyöztem, belegyúrtam a magokat és a tésztát két egyenlő részre osztottam, mindkettőt kis vekni formára igazítottam, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem. A tetejüket átlósan bevágtam két helyen.
Hagytam pihenni a kenyereket még ½ órát, aztán megspricceltem vízzel, megszórtam még egy kevés szezámmaggal és 200 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, tiszta ruhát terítettem rájuk, úgy hagytam kihűlni.

Fűszeres kenyér

A család eltávozott Pécsre valami kiállításra, én meg itthon maradtam, hogy hallgassam a szél meg a viharos esők hangját. Őszintén szólva a széltől kezdek megzakkanni. Bár állítólag Heathclifféknek rosszabb volt a helyzetük már ami a szelet illeti, ott még süvítés is volt állandóan, de akkor is tökéletesen megértem, mitől hagyták el az eszüket.
Tegnap hazakerült pár darab jókora libacomb, és miután kiderült, hogy mégsincs még egy csirke a mélyhűtőben, ezeket vagyok kénytelen megsütni. Nehéz sors, ja.
Viszont ma igencsak ráóhajtkoztam valami kenyérfélére, bár most már években mérhető, hogy nem eszem pékárut egyáltalán. De azért néha eszembe jut, hogy jó lenne valami finom kenyér. Direkt jó lesz a liba mellé tunkolgatni a szaftot. Ez is régen volt már…
A héten csináltunk kovászos uborkát is, szóval igen jó kis vacsorának nézünk elébe.
Plusz lesz tiramisu is. Éljen a zsír meg a szénhidrát!

FŰSZERES KENYÉR
300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
300 g kenyérliszt
250 ml víz
100 ml tej
50 g vaj
1 tk nádcukor
2 tk só
1 tk provence-i fűszerkeverék
¼ tk őrölt kömény
1 ek szezámmag
1 tk nigella, azaz fekete hagymamag

A vizet és a tejet felmelegítettem – kicsit melegebbre, mint az átlag, mert a vajat beleolvasztottam, ami pont olyan hőmérsékletűre hűtötte le, amilyen kell a kenyérhez.
A liszteket egy tálba tettem, hozzáadtam a sót, az élesztőt, a cukrot és a fűszereket a hagymamag és a szezámmag kivételével.
A kézmeleg folyadékkal sima tésztává dagasztottam. Cipóvá formáltam, a felületét megliszteztem és nagyjából 1 óra alatt a duplájára kelesztettem
Ezután átdögönyöztem, belegyúrtam a magokat és a tésztát két egyenlő részre osztottam, mindkettőt kis vekni formára igazítottam, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem. A tetejüket átlósan bevágtam két helyen.
Hagytam pihenni a kenyereket még ½ órát, aztán megspricceltem vízzel, megszórtam még egy kevés szezámmaggal és 200 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, tiszta ruhát terítettem rájuk, úgy hagytam kihűlni.