Kapris halkrém

Van az az eset, amikor kicsit sajnálom, hogy semmi affinitásom a food styling iránt. Az igen finom, ámde a legkevésbé sem fotogén kencék fotózása pont ilyen. A desszertek és a torták eladják magukat, nyilván azokat is fel lehet csicsázni, hogy még jobban mutassanak, de szerencsére önmagukban is megállják a helyüket. Kifejezetten szeretem, amikor erre nincsen szükség, mármint a csicsázásra, ez a fajta alkotói tevékenység nem köt le. Arról nem is beszélve, hogyha ilyenre adja a fejét az ember amatőr körülmények között, se vége, se hossza a különböző hátterek, csetreszek, kellékek beszerzésének. Éppen elég a jó minőségű eszközök és alapanyagok megvétele, számomra sokkal fontosabbak, mint az ilyesmi.
Persze, nyilván én is szeretem a szép ételfotókat, de sosem azokat, amelyeken nem az étel a főszereplő, hanem a túlburjánzó kreativitás, vagy mi. Na most az alábbi fotó nem burjánzik túl. Semmilyen értelemben.
KAPRIS HALKRÉM
2 doboz (320 g) tonhalkonzerv saját lében
1 doboz (110 g) sprotni
2 fej lilahagyma
150 ml jó minőségű majonéz
200 ml tejföl
2 ek dijoni mustár
1 ½ ek kapribogyó
1 ek kaprilé
1 ek citromlé
jó adag őrölt tellicherry bors
1-2 ek apróra vágott petrezselyem
A tonhalat és a sprotnit alaposan lecsepegtetjük, tálba tesszük, villával összetörjük. A hagyma ⅔-át finomra aprítjuk, a többit nagyobb kockára vágjuk. A kapribogyót is felaprítjuk, aztán mindent összekeverünk.
A só nem véletlenül hiányzik a hozzávalók közül, miután a mustár és a kapri is sós, véletlenül sem kell bele.
Hagyjuk kissé összeérni, nagyjából 20-30 perc a hűtőben megteszi.

 

Advertisements

Avokádós hummusz

Nem, nem leszek se paleós, se más hasonló ilyesmi, de bizonyos okoknál fogva próbálok jó pár receptet tej- és/vagy gluténmentesen kikísérletezni. Mondjuk az alábbi recepttel nem is tudnék paleós lenni, mert a hüvelyesek is tiltólistán vannak náluk. Oké. De azért a gyümölcsöket már tényleg nem értem. Nem hinném, hogy a paleolit (igen hosszúra nyúló) korban élő ember megengedte volna magának azt a luxust, hogy hagyja elrohadni a gyümölcsöket a fákon, mert “az tiszta cukor, távozz tőlem, Sátán!”.

Eddig a hummuszt mindig görög joghurttal csináltam, de ugye abban van laktóz. Viszont a hummusznak krémesnek kell lennie. Ha a csicseriborsó főzővizét rakjuk bele, ahogy ezt számos helyen ajánlják, akkor elég érdekes egy cuccot kapunk. Az olívaolaj sem az igazi jó megoldás szerintem, mert egy bizonyos mennyiség után tök elnyom mindent az íze.

Így jött az avokádó, az krémes is, zsíros is, szép a színe is, szeretem is. Mi kell még. Ja és már megint lesz a magjukból fa is. Végre találtam egy oldalt, ahol leírják, hogy kell otthoni körülmények között avokádót nevelni anélkül, hogy minimum az angol királyi botanikus kertben laknánk 15 m-es belmagassággal.

 

AVOKÁDÓ HUMMUSZ

1 csésze csicseriborsó
2 db avokádó
1 ½ ek tahini
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
½ tk Pimentón de la Vera
2 db lime leve
3-4 ek extra szűz olívaolaj

 

A csicseriborsót annyi vízbe, amennyi ellepi, beáztatjuk. Másnap leszűrjük, leöblítjük, újra beáztatjuk. Harmadnap is. Szóval ez nem az a kaja, amit hirtelen ötlettől vezérelve csak úgy összedobunk hazaérvén. Hacsak nem gondolkodtunk előre.

Aztán leszűrjük, leöblítjük, edénybe tesszük, vizet öntünk rá, amennyi ellepi, enyhén megsózzuk és fedő alatt puhára főzzük. Leszűrjük, hagyjuk langyosra hűlni, és ha rettenet sok időnk van és normálisak sem vagyunk, akkor lehúzzuk a héját is. Közben lehet filmet nézni. Akinek egyébként gondot okoz a hüvelyesek evése, ezzel a módszerrel sokat segíthet magán.

Ezután robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az avokádók húsát, amit azonnal lelocsolunk a lime levével, hogy amíg a többi dolog elővételével piszmogunk, ne barnuljon meg. Beletesszük a megtisztított és feldarabolt fokhagymát, a sót, a borsot, a füstölt paprikát és a tahinit. Amit előbb próbálunk felkeverni. És ami nem lesz könnyű, úgyhogy kell az elővigyázatosság az avokádó-lime relációjában.

Rálocsoljuk az olajat, bekapcsoljuk a gépet. Aztán kóstolgatunk, mi kell még bele.

Ha úgy ítéljük meg, annál jobb nem lesz, mint ahol tartunk, egy tálba szedjük, a tetejére hintünk a füstölt paprikából és locsolunk az olívaolajból.

Érdemes kipróbálni hozzá egy-két gluténmentes kenyérfélét, pl. hasonlókat:

  • ha ezt a pizzatésztát nem pakoljuk meg semmivel és megpirítjuk serpenyőben, akkor tökéletes lesz a hummuszhoz,
  • vagy pl. erről a naan kenyérről meg sok mondanivaló nincs, elvégre az, ami.

Mondjuk én nem szórakoztam ilyenekkel, jégsalátalevelekre raktam a krémből, úgy ettem.

 

avokadohummusz

Folytatódnak a narancsos napok

Vannak kifejezetten férfias ételek, és szerintem ilyen a májpástétom is. Nem a májkrém, arról mindig az jut eszembe, hogy egészen biztosan valami gyíkalkatrészeket dolgoznak fel és gyömöszölnek azokba a kis bádogdobozokba. Nem, a pástétom, azaz a paté. Kávé, konyak és szivar dukál utána.
A. W. Thompson Narancsos kacsamájpástétoma alapján csináltam ma egyet. Elég népszerű volt, de mint az majd a képek alapján kiderül, győzött a mértéktelen konzervativizmus az elfogyasztás módját illetően, pedig én apróra vágott snidlinggel és pár szem áfonyával akartam tálalni. Se kávé, se konyak, se szivar nem került a képbe…
 
(Én nem tudom, mi baja a Bloggernek, de alig lehet mostanában képeket feltölteni, a szerver valahogy folyton válaszképtelen, de amit a legjobban sérelmezek, hogy az annak idején nagy nehezen megoldott faviconom nem látszik a címben már jó egy hete. Állítólag van valami rejtett frame, jelentsen ez akármit – még mindig nem vagyok egy honlapépítő-mester – és csak az eredeti blogger favicon van. Pedig minden ugyanúgy van a html-kódban, mint eddig, amikor még látszott a sajátom. Illetve egy fenét, mert a blogger favicon nem látszik a html-kódban, ellenben a forrásban igen. Ehh.)
 
 
NARANCSOS KACSAMÁJPÁSTÉTOM (8-12 személyre)
  • 450 g pecsenyekacsamáj
  • 200 g vaj
  • 6 szelet bacon
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek friss kakukkfűlevélke
  • 2 kk borsfűlevél
  • 2 tk narancslé
  • 2 tk reszelt narancshéj
  • 4 ek konyak
  • só, frissen őrölt bors
A májat megtisztítom az esetleges hártyáktól, nem túl kis darabokra vágom. A bacont vékony csíkokra, a hagymát, a fokhagymát és a borsikafüvet finomra aprítom.
A serpenyőben egy kis vajra dobom a felcsíkozott bacont, megpirítom. Elképesztő finom illata van így. Rádobom a hagymát, megpárolom. Aztán jön a máj és a zöldfűszerek. 4-5 percig pirítom, hogy a májdarabok külseje pirult legyen, de a belsejük még rózsaszín. Ezután rárakom a narancshéjat és a levet, hagyom kissé elpárologni. Ráöntöm a konyakot, alaposan megborsozom, és most már csak annyit sütöm, hogy a konyakkal összerottyantsam. Azután sózom, amikor levettem a tűzről.
 
 


 
Robotgépbe teszem a maradék vajjal (nem szoktam egyszerre beletenni az összes vajat, mert nem mindig ugyanannyi kell, függ a máj zsírosságától), és simára dolgozom.
Ha nem használjuk fel egyszerre az egészet – amire azért elég nagy esély van, mert laktató nagyon –, akkor olvasztott vajat öntök a tetejére, miután a tárolóedénybe raktam, vigyázva, hogy az alján se legyenek levegőbuborékok. De egyébként jól bírja a fagyasztást, kis adagokban érdemes eltenni.
 

Íme a már emlegetett konzervatív fogyasztási megoldás, mire kimentem a teraszra, hogy vágjak pár szál snidlinget és a kamrából a hűtőből előhoztam az áfonyát, így nézett ki a cucc. 


Nesze neked erős paprika, ha már kiejtettem a számon, hogy férfias étel…