Két hét sous vide

Nagyjából két hétig mindent a sous vide gépben csináltunk. Csak előszörre tűnik úgy, hogy minimum H. B.-nak kell lenni hozzá, de szerintem simán beillesztehető a mindennapokba, csak egy kis tervezést igényel a használata.

Például én nagyon bírom benne azt, hogy egyszemélyes adagokra lehet mindent lebontani, ha azt veszem, még akár takarékos is lehet a használat, mert így nem készít az ember 2 személyre kb. 6 személyes adagot, amin aztán lehet 1 hétig is nyammogni, mindenki nagy örömére. Plusz fagyasztható az étel vákuumozás után, sous vide előtt és akár azután is. Ha a hőkezelés után akarunk lefagyasztani bármit, azonnal hűtsük ki jéghideg vízben, aztán mehet a hűtőbe. Amikor meg szükségünk van rá, simán belelógatjuk a gépbe.

A további – pl. diétás – előnyökről most nem értekeznék, ha valakinek az szempont, úgyis ennek mentén ítéli meg a módszert.

A koncepció az volt, hogy nagyjából a mindennapokban sűrűbben használt húst, zöldséget próbáljuk ki, ugyanis annak nem sok értelmét láttam volna, hogy csak az évente egyszer asztalra kerülő cuccon kísérletezzünk, úgy sokkal nehezebb különbséget tenni a különféle technikák között. Tehát volt csirke, stefánia, karaj, zöldségek és eper. Meg azért egyelőre nem lakásétterem működik, szóval egy hadseregnyi népet nem óhajtottam ellátni báránnyal meg társai. Ugyanis nyilvánvalóan mindenki tisztára fellelkesedett a környéken, hogy micsoda lakomákban lesz része.

Sajnos a nyúlforrásnál még nagyon kicsik voltak a nyulak, tehát nyuszit nem raktam bele, sőt még mindig nem sikerült megbízható galambforrást sem találni. Nemcsak megbízhatónak kellene persze lennie, hanem én a galambokat kizárólag csak konyhakészen szeretném látni, laktam eleget a Móricz környékén, hogy annyira ne szeressem őket élőben… Ja, és sajnos nem kaptam a kipróbálásra szánt idő alatt tisztességes kacsa- vagy libaalkatrészeket. Ahonnan venni szoktuk, csak november környékén vágnak.

A csirkemell lehet bármilyen mindennapos, mégsem könnyű jól elkészíteni, könnyen kiszárad. És hát valljuk be, nem is ez a legízletesebb része a csirkének, de persze azért nem kell megvetni, lehet vele mit kezdeni.

 

sv_csirkemell_Fotor_Collage-600x600

 

SOUS VIDE CSIRKEMELL ZÖLDSÉGEKKEL, ÚJKRUMPLIVAL, ÁFONYÁS GERSLIVEL

1 db csirkemellfilé személyenként
só, bors
vaj
chilipehely
fokhagyma
kapribogyó
citromillatú kakukkfű

A céklához:
4 db közepes cékla
citrombors
köménymag
koriandermag
durva só
kakukkfű
1 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
mandarinos olívaolaj
balzsamecet

A spárgához:
zöld és fehér spárga
vaj
citromlé
durvára tört bors

A karalábéhoz:
2 db karalábé
vaj
só, bors

A gerslihez:
½ bögre gersli
1 ek olaj
1 bögre zöldségalaplé
só, bors
½ marék aszalt vörösáfonya

A csirkemellet leszárítjuk, besózzuk, borsozzuk. Az egyik ízesítéshez megszórjuk chilipehellyel és pár szelet fokhagymával, a másikhoz pedig a kakukkfűvel és a kapribogyóval, majd egyenként levákuumozzuk.

A készüléket beállítjuk 63,5 °C-ra és 1 ½ órára beletesszük a csirkemelleket. Ha készen vannak, kivesszük, a chiliset kevés pörcösre sült füstölt mangalicaszalonna zsírján hirtelen körbepirítjuk. Az újkrumplit is ezen a zsíron sütjük pirosra 3 perc sós vízben való forralás és leszűrés után, megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel és tálaláskor a húst is megszórjuk a pörccel.

A zöldségeket adagonként befűszerezzük és levákuumozzuk. A céklát és a karalábét 85 °C-on 2 órát, a spárgát pedig 1 órát hőkezeljük. A céklát még melegen locsoljuk meg a mandarinos olajjal és a balzsamecettel.

A gerslit megpirítjuk a kevés olajon egy edényben, felöntjük a zöldségalaplével és mielőtt teljesen készen lenne, beletesszük a leöblített áfonyát, majd fedő alatt hagyjuk a párában állni kb. 10 percet.

Igazából én a karalábéért voltam leginkább oda és a fehér spárgáért. Így tökéletes fehér spárgát lehet készíteni, a zölddel általában nincsen soha semmi gikszer, de a fehérrel becsúszhat akármi.

Advertisements

Füge továbbra is

Miután a fügefáról naponta 2-3 kg gyümölcsöt lehet leszedni, kénytelenek vagyunk kezdeni vele valamit. Osztogatjuk, a múltkor dzsemet csináltam belőle. A tavalyi pálinkának való még nincs kifőzve, ezért aztán egyelőre nincs hely az újabb adagnak a hordóban. Osztogatni nem lehet folyton, nem szereti mindenki. Ilyet! 

A fügebor gyártásához momentán nincs kedvem, túl macerásnak látom. Őszintén szólva annál meg sokkal nemesebb dolognak tartom – egyébként gőzöm sincs, hogy miért –, hogy itóka legyen az összesből.
Ma kitaláltam, hogy szívesen csinálnék vörösborral-balzsamecettel köretnek valami húshoz. A valami hús egy sült kacsa lett. Persze ez nem megoldás a fügeproblémára, miután összesen 6 db-ot használtam. 
 
KACSASÜLT VÖRÖSBOROS FÜGÉVEL 4 személyre
 
A kacsához:
  • 1 pecsenyekacsa (szerintem jó a hízott is, még hamarabb is megsül)
  • 2 fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, bors
 
A vörösboros fügéhez:
  • 8 db nagyobb, érett füge
  • 200 ml vörösbor
  • 100 ml balzsamecet
  • 1-2 ek nádcukor (Függ a bor savasságától és természetesen az ízlésünktől. Én 1 ek-nyival kezdtem, aztán amikor már kezdett redukálódni a bor, megkóstoltam és szórtam még bele kb. ½ ek-lal.)
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 4 szem szegfűbors
  • ½ rúd fahéj
  • 3-4 tekerésnyi frissen őrölt bors 
 
A kacsát alaposan megmosom hideg víz alatt, teljesen szárazra törlöm, a mellén és a combján bevagdosom a bőrt, kívül-belül besózom és borsozom. Sütőtálba rakom, mellé szórom a megtisztított, negyedelt hagymákat és a fokhagyma gerezdeket. Fóliával letakarom és 220 °C-on párolom 90 percig. Leveszem róla a fóliát, majd 1 órán keresztül sütöm, jó ropogós-pirosra.
 
Közben a bort egy nyeles lábosban összeöntöm a balzsamecettel, beleszórom a cukrot és belerakom a fűszereket. Elkezdem gyöngyözve forralni. Megmosom a fügéket és a forrásban levő fűszeres borba rakom őket, néha megforgatva főzöm kb. 5 percig. Kiszedem a fügéket és a fűszeres bort beforralom kb. 100-120 ml-re. Ez jó 25-30 perc.
 
A húst vékonyra szeletelve tányérra rakom, mindegyik tányérra 2-2 fügét félbevágva és meglocsolva a mártással. Olyan gyorsan nekiláttunk, hogy nem volt érkezésem fényképeket csinálni.