Forró csoki

A forró csoki mindig jól jön, ha szépen süt a nap – ahogy most is – viszont hideg van, de nyilván a béna, szürke napokon óhajtkozik rá az ember elég sűrűn. Össze lehet rakni persze adagonként is, de leegyszerűsíthetjük a helyzetet, ha előre bekeverünk egy jó nagy adagot.

FORRÓCSOKI-POR

1 csésze kókusztejszín-por
1 csésze holland kakaópor
1/2 csésze porcukor
1/2 csésze kókuszvirágcukor
2 tk tápiókakeményítő
1/2 tk finom só
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
100 g csokoládé (min. 75%-os)

 

forrocsokipor1

 

A csokoládét 1/2 órára hidegre tesszük, még a csomagolásában hozzávagdossuk a konyhai pulthoz, hogy apróra törjön, aztán aprítógépben porrá törjük.
Ezután mindent összeszitálunk, alaposan összekeverjük a csokiport és jól záródó fémdobozba tesszük.

Ez egy alaprecept, feldobhatjuk fahéjjal, chilivel, tonkababbal, bármivel.

Kb. 250-300 ml nem túl zsíros kókusztejet vagy sima vizet felforralunk, 1-2 ek csokoládéport belekeverünk, majd habverővel felverjük. A kis tejhabosító bizgentyű pont erre van kitalálva.

 

forrocsoki1

Fűszeres sók

Bár az utóbbi időben szinte egyáltalán nem használok sót, mégis jó készíteni ilyeneket, ha másért nem, hát mert olyan jól néznek ki.

És ha már nagyon nem tudod, mit ajándékozz, mert már elsütötted az összes létező ötleted az ehető ajándékokra, volt már DIY csoki, forrócsokoládé-por, szaloncukor, süti, egyebek, akkor az ilyesmi elég jól jön. Igen tartós ajándék, már abból a szempontból. hogy meg ez ugyan nem romlik. Szinte semmi tervezést nem igényel az elkészítésük, egy rendes háztartásban általában vannak olyan cuccok, amiket össze lehet keverni sóval. Csak kell találni pár szép üveget vagy zacskót.

CHILIS-VÖRÖSBOROS SÓ

750 ml száraz vörösbor
1 csésze durva szemű só
1/4 tk őrölt chili

A fűszersók közül ez a legtrükkösebb, mondhatni. Nem lesz ugyanis készen azonnal, kell neki jó pár nap, míg kiszárad teljesen és tárolható állapotba kerül. De egyébként ha kissé nedves marad – ami azt jelenti, hogy olyan a textúrája, mint a sötétbarna cukroknak, azaz mászós – nem kell aggódni, legfeljebb ellátjuk instrukciókkal az ajándékozottat, hogy szórja ki egy tálcára.
Bár szerintem simán maradhat mászós is.
Szóval azzal kezdjük, hogy a vörösbort beforraljuk 1-2 ek-nyira. Igen, nem tévedés, valóban addig kell forralni, míg egy nagyon sűrű szirupot kapunk. Ez egyébként meglepően gyorsan megy, 20-30 perc kell hozzá, a végén legyünk óvatosak, kevergessük állandóan, ne égjen le. Addig főzzük, míg kanállal az edény alján csíkot tudunk húzni.

vorosborosso2
Ezt szirupot összekeverjük a sóval. Nem egyszerű művelet, mert ha túl hideg a só, a szirup becsomósodhat, ellenben kanállal gyötörjük-kevergessük addig, míg már nincs benne sehol egy csomó sem.
Előzőleg a sóba keverjük a chilit, ugyanis ha a borral együtt forralgatnánk, még a végén megéghetne.
Ha kicsit fel akarjuk gyorsítani a száradást, tegyük be sütőpapíron szétterítve 2 órára 75 °C-os sütőbe. De előre mondom, látszólag semmi értelme, viszont tényleg hamarabb szárad aztán szobahőmérsékleten.
Vörös húsokhoz, csokoládéhoz érdemes használni, de szerintem bizonyos sajtokhoz is remek.
Chili helyett/mellett fahéj, kardamom, mindenféle borsok stb. használható. Sőt én a vaníliát is szívesen rakom bele.

 

vorosborosso

 

KAKUKKFÜVES-CITROMOS SÓ

1 csésze durva só
2 ek friss (citromillatú) kakukkfűlevél
1 db citrom reszelt héja

A kakukkfű leveleit lehúzzuk az ágakról, a sóval és a citromhéjjal együtt aprítóba tesszük és addig forgatjuk, míg a kakukkfüvet felaprítja a gép.
Tálcára sütőpapíron szétterítjük.
Ennek nagyon kevés száradási idő is elég, hiszen a fűszer és a citromhéj alig tartalmaz nedvességet, azt meg a só maga is képes elintézni egyedül.
Csirkéhez, halakhoz (módjával) ajánlott.

 

kakukkfucitrom

 

SRIRACHA-LIME SÓ

1 csésze durva só
2 ek sriracha
2 db lime reszelt héja

Egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, majd tepsire sütőpapírt teszünk, szétterítjük a sót, betesszük 2 órára a 75°C-os sütőbe. Közben többször átforgatjuk.
Ennek valóban elég a 2 óra szárítás ezen a hőmérsékleten, de ha biztosra akarunk menni, nehogy összeálljon az egész egy tömbbé az üvegében, hagyjuk kint még egy napig a konyhában.
Speciel ezt azért érdemes a sütőben szárítani, mert nem igen lehet megmaradni a sriracha mindent elárasztó illatával közösen egy légtérben huzamos ideig. Viszont a sütő után már nincs ilyen veszély.
Ezt húsok mellett leginkább avokádóhoz, paradicsomhoz, tojáshoz vagy sült zöldségekhez használjuk, ígérem, nem bánja meg senki. Ugyan a vörösboros nagyon látványos a színével, de ez a srirachás szerintem a legzseniálisabb.

 

srirachalimeso

Kapris halkrém

Van az az eset, amikor kicsit sajnálom, hogy semmi affinitásom a food styling iránt. Az igen finom, ámde a legkevésbé sem fotogén kencék fotózása pont ilyen. A desszertek és a torták eladják magukat, nyilván azokat is fel lehet csicsázni, hogy még jobban mutassanak, de szerencsére önmagukban is megállják a helyüket. Kifejezetten szeretem, amikor erre nincsen szükség, mármint a csicsázásra, ez a fajta alkotói tevékenység nem köt le. Arról nem is beszélve, hogyha ilyenre adja a fejét az ember amatőr körülmények között, se vége, se hossza a különböző hátterek, csetreszek, kellékek beszerzésének. Éppen elég a jó minőségű eszközök és alapanyagok megvétele, számomra sokkal fontosabbak, mint az ilyesmi.
Persze, nyilván én is szeretem a szép ételfotókat, de sosem azokat, amelyeken nem az étel a főszereplő, hanem a túlburjánzó kreativitás, vagy mi. Na most az alábbi fotó nem burjánzik túl. Semmilyen értelemben.
KAPRIS HALKRÉM
2 doboz (320 g) tonhalkonzerv saját lében
1 doboz (110 g) sprotni
2 fej lilahagyma
150 ml jó minőségű majonéz
200 ml tejföl
2 ek dijoni mustár
1 ½ ek kapribogyó
1 ek kaprilé
1 ek citromlé
jó adag őrölt tellicherry bors
1-2 ek apróra vágott petrezselyem
A tonhalat és a sprotnit alaposan lecsepegtetjük, tálba tesszük, villával összetörjük. A hagyma ⅔-át finomra aprítjuk, a többit nagyobb kockára vágjuk. A kapribogyót is felaprítjuk, aztán mindent összekeverünk.
A só nem véletlenül hiányzik a hozzávalók közül, miután a mustár és a kapri is sós, véletlenül sem kell bele.
Hagyjuk kissé összeérni, nagyjából 20-30 perc a hűtőben megteszi.

 

Csicseriborsókrém-leves – mexikói felhangokkal

Szeretem a leveseket, főleg a krémleveseket. A krémleves azért is jó, mert egytálételként funkcionál számomra. Ezt a csicseriborsóból készültet is azért szeretem, mert fűszeres, sűrű és illatos. Pufimellényben kiültem a teraszra a napsütésre, és ott ettem meg.
 
CSICSERIBORSÓKRÉM-LEVES (4 személyre)
  • 8 oz (225 g) csicseriborsó
  • 2 db piros chili
  • 1 ek koriandermag
  • ½ ek köménymag
  • ½ ek római köménymag
  • 2 oz (50 g) vaj
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 tk kurkuma
  • 1 lime reszelt héja és leve
  • 100 ml tejföl
  • 100 ml tejszín
  • 1 csokor friss petrezselyem, a szára is kell
  • só, bors
A csicseriborsót előző este hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és leöblítem, majd 1,7 liter hideg vízben (nem sósban, hogy a borsó héja ne keményedjen meg) felteszem főni. Amikor felforr, lefedem és addig főzöm, míg teljesen puha nem lesz. Ez legalább 1 óra.
Közben a fűszermagokat száraz serpenyőben addig pirítom, míg az illatuk felszáll és elkezdenek táncikálni. Aztán mozsárban finomra töröm.
 
 


 
A fokhagymagerezdeket megtisztítom és apróra vágom. A chiliket hosszában felhasítom és kimagozom, szintén finomra aprítom.
 


 
A vajat felolvasztom a magpirítós serpenyőben, hozzáadom az összezúzott fűszereket, a fokhagymát, a petrezselyem finomra vágott szárát, a lime reszelt héját és kb. 5-8 percig párolom. Leveszem a tűzről és belekeverem a kurkumát.
Az egészet beleöntöm a fazékba a puha csicseriborsókhoz. Hozzáadom a durvára vágott petrezselyemzöld felét, összeturmixolom, sózom, borsozom és 30 percig fedő nélkül elég magas lángon forralom. Eközben besűrűsödik az egész, amikor már majdnem kész, belerakom a tejszínnel elkevert tejfölt, a petrezselyemzöld másik felét és a lime levét, ezekkel már csak összeforralom. 
Forrón tálalom kevés tejszínnel vagy tejföllel a tetején.
 


Az eredeti recept a Delia’s Winter Collectionból való. Csináltam már többször is az eredeti recept szerint, a crème fraîche tökéletesen helyettesíthető a tejföl és a tejszín keverékével, viszont a friss koriander tényleg összehasonlíthatatlanul finomabbá és aromásabbá teszi, mint a petrezselyem. Most nem volt itthon, így beértem ezzel a másik zölddel. Plusz szerintem túlzás a tálaláskor a tetejére a chili – pedig én nagyon szeretem a csípős ételeket–, mert így is eléggé csípős lesz.

Folytatódnak a narancsos napok

Vannak kifejezetten férfias ételek, és szerintem ilyen a májpástétom is. Nem a májkrém, arról mindig az jut eszembe, hogy egészen biztosan valami gyíkalkatrészeket dolgoznak fel és gyömöszölnek azokba a kis bádogdobozokba. Nem, a pástétom, azaz a paté. Kávé, konyak és szivar dukál utána.
A. W. Thompson Narancsos kacsamájpástétoma alapján csináltam ma egyet. Elég népszerű volt, de mint az majd a képek alapján kiderül, győzött a mértéktelen konzervativizmus az elfogyasztás módját illetően, pedig én apróra vágott snidlinggel és pár szem áfonyával akartam tálalni. Se kávé, se konyak, se szivar nem került a képbe…
 
(Én nem tudom, mi baja a Bloggernek, de alig lehet mostanában képeket feltölteni, a szerver valahogy folyton válaszképtelen, de amit a legjobban sérelmezek, hogy az annak idején nagy nehezen megoldott faviconom nem látszik a címben már jó egy hete. Állítólag van valami rejtett frame, jelentsen ez akármit – még mindig nem vagyok egy honlapépítő-mester – és csak az eredeti blogger favicon van. Pedig minden ugyanúgy van a html-kódban, mint eddig, amikor még látszott a sajátom. Illetve egy fenét, mert a blogger favicon nem látszik a html-kódban, ellenben a forrásban igen. Ehh.)
 
 
NARANCSOS KACSAMÁJPÁSTÉTOM (8-12 személyre)
  • 450 g pecsenyekacsamáj
  • 200 g vaj
  • 6 szelet bacon
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek friss kakukkfűlevélke
  • 2 kk borsfűlevél
  • 2 tk narancslé
  • 2 tk reszelt narancshéj
  • 4 ek konyak
  • só, frissen őrölt bors
A májat megtisztítom az esetleges hártyáktól, nem túl kis darabokra vágom. A bacont vékony csíkokra, a hagymát, a fokhagymát és a borsikafüvet finomra aprítom.
A serpenyőben egy kis vajra dobom a felcsíkozott bacont, megpirítom. Elképesztő finom illata van így. Rádobom a hagymát, megpárolom. Aztán jön a máj és a zöldfűszerek. 4-5 percig pirítom, hogy a májdarabok külseje pirult legyen, de a belsejük még rózsaszín. Ezután rárakom a narancshéjat és a levet, hagyom kissé elpárologni. Ráöntöm a konyakot, alaposan megborsozom, és most már csak annyit sütöm, hogy a konyakkal összerottyantsam. Azután sózom, amikor levettem a tűzről.
 
 


 
Robotgépbe teszem a maradék vajjal (nem szoktam egyszerre beletenni az összes vajat, mert nem mindig ugyanannyi kell, függ a máj zsírosságától), és simára dolgozom.
Ha nem használjuk fel egyszerre az egészet – amire azért elég nagy esély van, mert laktató nagyon –, akkor olvasztott vajat öntök a tetejére, miután a tárolóedénybe raktam, vigyázva, hogy az alján se legyenek levegőbuborékok. De egyébként jól bírja a fagyasztást, kis adagokban érdemes eltenni.
 

Íme a már emlegetett konzervatív fogyasztási megoldás, mire kimentem a teraszra, hogy vágjak pár szál snidlinget és a kamrából a hűtőből előhoztam az áfonyát, így nézett ki a cucc. 


Nesze neked erős paprika, ha már kiejtettem a számon, hogy férfias étel…
 

Gyors is, őszi is, minimalista is

Szeretem a sütőtököt, a színét, ahogy magába zárta a napot. Szeretem, hogy nyersen kemény és inkább törik, hasad, minthogy engedjen, de aztán bársonyos és krémes lesz a hőtől. Az ízét, hogy nem tolakodóan, csak messziről édes.
Szeretem a minimalizmust a lakberendezésben, az építészetben, és néha a főzésben is.
 
 
MINIMALISTA SÜTŐTÖKKRÉM-LEVES
 
  • 1 kg sütőtök*
  • 600 ml zsíros tej
  • 300 ml víz
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 zöldségleveskocka
  • 1 csipet frissen reszelt szerecsendió
  • só, bors
* A kanadai fajtát használtam.

A sütőtököt meghámozom, zöldséghámozóval nagyon gyorsan megy. Szeletekre vágom és kimagozom. A szeleteket kb. 2 cm-es kockákra vágom és egy nagyobb fazékba szórom. Azért nagyobb, mert a végén kell hely a turmixoláshoz.
A hagymát és a fokhagymagerezdeket megtisztítom, a hagymát negyedelem, úgy adom a sütőtökdarabokhoz, a fokhagymát egészben. Ráöntöm a tejet és a vizet, belerakom a leveskockákat, felteszem a tűzre. Belereszelem a szerecsendiót, sózom és borsozom. A sóval óvatosan kell bánni a leveskockák miatt, inkább a végén érdemes utánafűszerezni.
Felforralom, majd kissé mérsékelem alatta a tüzet, és félig lefedve (vigyázni kell, ki ne fusson a tej miatt) főzöm kb. 20-25 percet, vagy amíg a zöldségek megpuhulnak.
Botmixerrel pürésítem, forrón tálalom, egy kevés tökmagolajjal megpöttyözve a tetejét.

Bazsalikom és menta

A fűszereim a teraszon, ha nem ládákban és cserepekben lennének, már régen dzsungellé fejlődtek volna. Ebben az évben nagyon szépen nőnek. 

 
Ma két kedvencemet – a bazsalikomot és a mentát használtam egy egyszerű, ámde nem is olyan rövid idő alatt elkészíthető tésztaételhez, amelyet Delia receptje inspirált. Mire az ember leszedi azt a sok levélkét a szárakról, kihullik a haja…

MENTÁS-BAZSALIKOMOS PENNE LIME-MAL ÉS PARMEZÁNNAL
 
  • 500 g penne
  • 3 nagy marék friss bazsalikomlevél
  • 2 nagy marék friss mentalevél
  • 3-4 szál újhagyma a zöldjével együtt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 lime leve és reszelt héja
  • 40-50 g reszelt parmezán
  • 1 tk só
  • 1 tk egész feketebors, mozsárban megtörve
  • 4 ek extraszűz olívaolaj
  • reszelt limehéj a tálaláshoz
Egy nagyobb fazékban vizet forraltam a tésztához. Már tényleg nem tudom, ki mondta (talán Nigella), hogy a tészta főzővize legyen olyan sós, mint a tenger…
A parmezán kivételével mindent a robotgépbe raktam és gyönyörűséges zöld fűszerpasztává zúztam.
A tésztát leszűrtem és azonnal visszaborítottam a fazékba, ráraktam a fűszerpasztát, picit visszatettem a forró tűzhelyre és alaposan összekevertem.
Tálba raktam, megszórtam a reszelt parmezánnal és a lime reszelt héjával.