Fűszeres sók

Bár az utóbbi időben szinte egyáltalán nem használok sót, mégis jó készíteni ilyeneket, ha másért nem, hát mert olyan jól néznek ki.

És ha már nagyon nem tudod, mit ajándékozz, mert már elsütötted az összes létező ötleted az ehető ajándékokra, volt már DIY csoki, forrócsokoládé-por, szaloncukor, süti, egyebek, akkor az ilyesmi elég jól jön. Igen tartós ajándék, már abból a szempontból. hogy meg ez ugyan nem romlik. Szinte semmi tervezést nem igényel az elkészítésük, egy rendes háztartásban általában vannak olyan cuccok, amiket össze lehet keverni sóval. Csak kell találni pár szép üveget vagy zacskót.

CHILIS-VÖRÖSBOROS SÓ

750 ml száraz vörösbor
1 csésze durva szemű só
1/4 tk őrölt chili

A fűszersók közül ez a legtrükkösebb, mondhatni. Nem lesz ugyanis készen azonnal, kell neki jó pár nap, míg kiszárad teljesen és tárolható állapotba kerül. De egyébként ha kissé nedves marad – ami azt jelenti, hogy olyan a textúrája, mint a sötétbarna cukroknak, azaz mászós – nem kell aggódni, legfeljebb ellátjuk instrukciókkal az ajándékozottat, hogy szórja ki egy tálcára.
Bár szerintem simán maradhat mászós is.
Szóval azzal kezdjük, hogy a vörösbort beforraljuk 1-2 ek-nyira. Igen, nem tévedés, valóban addig kell forralni, míg egy nagyon sűrű szirupot kapunk. Ez egyébként meglepően gyorsan megy, 20-30 perc kell hozzá, a végén legyünk óvatosak, kevergessük állandóan, ne égjen le. Addig főzzük, míg kanállal az edény alján csíkot tudunk húzni.

vorosborosso2
Ezt szirupot összekeverjük a sóval. Nem egyszerű művelet, mert ha túl hideg a só, a szirup becsomósodhat, ellenben kanállal gyötörjük-kevergessük addig, míg már nincs benne sehol egy csomó sem.
Előzőleg a sóba keverjük a chilit, ugyanis ha a borral együtt forralgatnánk, még a végén megéghetne.
Ha kicsit fel akarjuk gyorsítani a száradást, tegyük be sütőpapíron szétterítve 2 órára 75 °C-os sütőbe. De előre mondom, látszólag semmi értelme, viszont tényleg hamarabb szárad aztán szobahőmérsékleten.
Vörös húsokhoz, csokoládéhoz érdemes használni, de szerintem bizonyos sajtokhoz is remek.
Chili helyett/mellett fahéj, kardamom, mindenféle borsok stb. használható. Sőt én a vaníliát is szívesen rakom bele.

 

vorosborosso

 

KAKUKKFÜVES-CITROMOS SÓ

1 csésze durva só
2 ek friss (citromillatú) kakukkfűlevél
1 db citrom reszelt héja

A kakukkfű leveleit lehúzzuk az ágakról, a sóval és a citromhéjjal együtt aprítóba tesszük és addig forgatjuk, míg a kakukkfüvet felaprítja a gép.
Tálcára sütőpapíron szétterítjük.
Ennek nagyon kevés száradási idő is elég, hiszen a fűszer és a citromhéj alig tartalmaz nedvességet, azt meg a só maga is képes elintézni egyedül.
Csirkéhez, halakhoz (módjával) ajánlott.

 

kakukkfucitrom

 

SRIRACHA-LIME SÓ

1 csésze durva só
2 ek sriracha
2 db lime reszelt héja

Egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, majd tepsire sütőpapírt teszünk, szétterítjük a sót, betesszük 2 órára a 75°C-os sütőbe. Közben többször átforgatjuk.
Ennek valóban elég a 2 óra szárítás ezen a hőmérsékleten, de ha biztosra akarunk menni, nehogy összeálljon az egész egy tömbbé az üvegében, hagyjuk kint még egy napig a konyhában.
Speciel ezt azért érdemes a sütőben szárítani, mert nem igen lehet megmaradni a sriracha mindent elárasztó illatával közösen egy légtérben huzamos ideig. Viszont a sütő után már nincs ilyen veszély.
Ezt húsok mellett leginkább avokádóhoz, paradicsomhoz, tojáshoz vagy sült zöldségekhez használjuk, ígérem, nem bánja meg senki. Ugyan a vörösboros nagyon látványos a színével, de ez a srirachás szerintem a legzseniálisabb.

 

srirachalimeso

Advertisements

Dió, cukkini, mángold – sós palacsinta

A kertben már elültettem az új adag mángoldot, de persze még várni kell rá. A tavalyi – ahogy ez a mángoldnál szokás – azzal kezdte, hogy felvirágzott, de azért még lehet róla leveleket szedni. Viszont ugye nem túl sokat egyszerre. Ezért kiegészítésre szorul bármi készüljön belőle. Így, hogy cukkiniből is csak egy darab volt – ami szintén nem nagyon elég magában, viszont töltelékanyagnak kiváló – lett egy szinte fasírt. Mert ne mondjuk, hogy az ilyesféle lepények/palacsinták nem fasírtszerűek, azaz mindent elbírnak, mindent össze lehet pakolni és mégis jó lesz. Ellenben csinosak általában nem lesznek az ilyen kaják. Ez van.

DIÓS CUKKINI-MÁNGOLD PALACSINTA

1 db cukkini (kb. 20-22 cm)
250-300 g mángold
2 db tojás
3 ek rizsliszt
¼ tk citrombors
15-20 friss mentalevél
½ marék dió
2 gerezd fokhagyma
1 ½ tk tahini

kókuszolaj a sütéshez

A cukkinit durvára reszeljük egy tálba, megsózzuk. Hagyjuk kicsit állni. Nem kell túl sok só, mert nem fogjuk lecsöpögtetni, a cukkiniből kijövő folyadék elég lesz a tészta palacsintasűrűségéhez.
A mángoldot alapos mosás és szárítás után nagyobb darabokra tépjük és robotgépbe tesszük a fokhagymával, mentával és a dióval együtt, felaprítjuk, a cukkinihez tesszük.
Belekeverjük a tahinit, a borsot, a tojásokat és a lisztet. Egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát kell kapnunk.
Egy serpenyőben kókuszolajat forrósítunk és kissé vastagabb kisebb méretű palacsintákat sütünk – mindkét oldalukat pirosra.

cukkinimagoldpali2