Mi lenne, ha tanyán…

Már hetek óta – na jó, egy hete – az jár a fejemben, hogy egy jó francia hagymaleves kéne meg valami egyszerű sütemény mellé. Persze ami úgy illik a hagymaleves egyszerűsége és olyan igazi vidékiessége mellé.
Hagymaleves ugyan nem volt, állítólag későn szóltam (???), de a valami egyszerű sütemény meglett.
Ugyanis arról beszélgettünk, hogy mit csinálnánk, ha egy tanyán élnénk, milyen állatot kéne tartani, milyen növényeket ültetni. Mennyi lenne az ideális, annál többet nem érdemes stb. Ezzel jól elment az idő, a levest leszavazták, a süteményt nem nagyon merték, az az igazság. És nem is szóltak bele, ez se általános. Teljesen rám hagyták.
Lett is egy galette, mi lehetne ennél egyszerűbb és vidékibb. Legalábbis ahogy én elképzelem a vidékiességet. Semmi sallang, egyszerű hozzávalók, lehetőleg olyanok, amik a kertben is fellelhetők. Nálunk meg fellelhető a füge.
No meg a vaj (az nem a kertben), amelyet pont ma sikerült készíteni a nagyon zsíros tejszínből, ami összegyűlik a házhoz hordott házi tejből. Méz meg még a múltkor került a szomszédból. Illetve vettük.
És persze semmi bonyolult elkészítési mód.

 

LEVENDULÁS-MÉZES FÜGE GALETTE
A tésztához:
2 csésze liszt
150 g hideg vaj
3 tk nádcukor
4 ek hideg víz
A krémhez:
150 g natúr krémsajt
2 tk vaddohányméz
¼ tk vaníliapaszta
A tetejére:
10 szem füge
2 tk nádcukor
2 tk vaddohányméz
½ tk szárított levendulavirág
50 g vaj
A kenéshez:
1 db tojás

A tésztához a lisztet és a felkockázott vajat meg a cukrot a robotgépben morzsásra dolgozzuk. Miközben megy a gép, hozzáadjuk kanalanként a vizet.
Hideg felületre borítjuk az egészet, összegyúrjuk, két részre osztjuk egyenként becsomagoljuk folpackba, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Miközben a tészta pihen, előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra.
A krémhez a hozzávalókat simára keverjük.
A tésztadarabokat egyenként kb. 4 mm vastagra nyújtjuk, átrakjuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire.
Megkenjük az ízesített krémsajttal nagyjából 4 cm-t hagyunk ki a szélükön, rászeleteljük a fügét, megszórjuk a nádcukorral és a levendulavirággal, megcsorgatjuk a mézzel.
A kockára vágott vajat is egyenletesen elosztjuk a két galette között.
A széleket visszahajtjuk és megkenjük az elhabart tojással, majd az előmelegített sütőben 30 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni, aztán tálra tesszük és cikkekre vágva még langyosan tálaljuk vaníliafagylalttal.

 

Advertisements

Vasárnap reggel – az első hó és almás pite

Ma reggel ez a látvány fogadott minket. Hó és napsütés, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Nem olyan régen alakítottam át a teraszon a kiskertet, remélem, kibírja az összes újonnan ültetett kis növény. Persze most kissé hiányosnak tűnik, vannak olyanok, amelyeket tövig vissza kellett vágni, hogy tavasszal megint szépek lehessenek.
 
 




A fügefa most így néz ki. Illetve kettő, mert van egy zöld héjú meg egy lilás. Tök vicces, mert ahogy bejön a hideg, szinte egyszerre dobja le az összes levelét, ezzel nem kis mértékben megkönnyítve a levélösszekotrás egyébként elég sziszifuszi munkáját. 
 


Újra esik a hó.
 


 
Szívet melengető volt a mai reggel a hó és a szél ellenére, ugyanis arra keltünk, hogy anyu almás pitét süt. A fahéj és a vanília illata keveredett a párolódó alma illatával és szállt fel egészen a hálószobánkig. 
Valószínűleg minden családnak megvan a saját almás pite receptje. A miénk Margit nagyanyámtól öröklődött, nem tudom, ő honnan vette. Miután nagyon fiatalon (13 évesen) elvesztette a szüleit és aztán egyedül viselt gondot a két fiútestvérére, valószínűleg már felnőtt korában tanulta valahol, de egészen biztosan még jóval azelőtt, hogy házvezetőnő lett volna a tokaji plébánián. Oda ugyanis nem vették volna fel, ha nem olyan kitűnő szakácsnő. 
Sajnos nem túl sok időt tölthettem el vele, ezért aztán szinte minden olyan recept vagy étel, amelyet anyu tőle tanult, számomra nem hozzá kötődik, hanem az anyukámhoz. 
 
ANYU ALMÁS PITÉJE
 
A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 600 g liszt (általában keveri a finom- és réteslisztet, a rétesliszttől omlósabb a tészta)
  • 200 ml tejföl
  • 1 csipet só
  • 150 g cukor
  • 1 csomag sütőpor
Az almatöltelékhez:
  • 1 ½ kg alma
  • 200 g cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tk fahéj
 
 
Anyu először az almatölteléket csinálja meg. Ehhez lereszeli az almát és a cukorral meg a fűszerekkel megpárolja. Amíg az alma párolódik, a tészta is elkészül gyúrással és nyújtással együtt: a lisztet elmorzsolja a vajjal, majd minden további hozzávalóval gyorsan nagyobb gombóccá gyúrja és félbe vágja. Pihentetés nélkül lisztezett nyújtódeszkán két lapot nyújt átlagos tepsi méretűre. A tepsibe sütőpapírt tesz, erre fekteti az első lapot, rákeni a tölteléket, aztán a másik lap következik, amelyet megszurkál egy villával vagy fogpiszkálóval. Majd 190 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre süti. A sütőből kivéve még melegen megszórja porcukorral.
A még meleg és ropogós szélekért általában közelharc folyik.
 

 


Clafoutis – az igazi

Egyszer elhatároztam, hogy blogról többet nem sütök, pont egy clafoutis után telt be a pohár. Egy alkalmat betudhattam az ízlésbeli különbségnek, nem ízlett a Lépesméz torta, főleg a szaga (igen, szaga volt) nem teszett, valószínűleg a szódabikarbóna-tojás páros miatt. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a receptekben közölt instrukciók megbízhatatlanok. Leginkább a sütési időre vonatkozók. Pl. az említett clafoutis ebben az összetételben állítólag elkészül 180 °C-on 35–40 perc alatt, nekem majdnem 1 ½ órát vett igénybe. A vörösboros cseresznyének sem volt elég annyi idő, légkeverésessel pedig pörkölődött, de a szotty marhára nem akart alóla eltűnni. Sajnos folytathatnám a sort elég hosszan. Pedig sütöttem már számos régen kipróbált süteményt ebben az új, elektromos sütőben, semmin nem kellett változtatni a régi gázoshoz képest, sütési időt végképp nem.
Ma megint a „kéne sütni valamit, de mit?” vett elő, így aztán én meg elővettem Nigella istennős könyvét, hátha találok benne olyat, amihez kedvem támad, és még van is itthon hozzá minden. Naná, hogy találtam. Olyan nincs, hogy nem, pont abban a könyvben?! Természetesen egy piros bogyós receptre csaptam le, egyre jobban mániámmá válnak a piros, bordó, kékes bogyós gyümölcsök (a legközelebbi saját kertemben ültetek is mindenfélét). Ha piros piszke nem is, de ribizli volt a mélyhűtőben.
 
 
RIBIZLIS CLAFOUTIS – HÁZI ISTENNŐ MÓDRA (6 személyre)
  • 1 ek vaj
  • 350 g ribizli
  • 6 nagy tojás
  • 100 g finomliszt
  • 75 g nádcukor
  • ½ tk narancsvirágvíz (volt az szerintem kettő is, zuttyintottam)
  • 1 tk vanília-kivonat
  • 300 ml zsírdús tejszín
  • 300 ml zsírdús tej
  • porcukor a meghintéshez

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra (gázsütőnél 5-ös fokozat). Amikor a sütő már felmelegedett, egy pie-formát kikentem az 1 ek vajjal, beleszórtam a ribizlit és 10 percre a sütőbe raktam.
Közben összeállítottam a tésztát, mely esetben az „összeállítottam” kifejezés erős túlzás, ugyanis mindent beleraktam a robotgépbe, néhányszor megnyomtam a gombját, és már kész is volt. A sütőben kissé összetöttyedt ribizlikre öntöttem a meglehetősen hígnak tűnő palacsintatésztaszerűséget, és valóban (ahogy az ugye írva vagyon) 40 perc alatt készre sütöttem. Ez alatt a tészta megemelkedik, a széle aranybarna lesz, a közepe kissé remegős marad, nem szárad ki, azaz tökéletes lesz. Még melegen megszórtam porcukorral, langyosra hűlve a legfinomabb.
 
Az eredeti recept Nigella Lawson: Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvében olvasható. 
Egyébként nem egészen értem, miért rögtön több istennővé válunk, főleg kérdőjel nélkül.