Zöldteakrémes-kókuszos pite

Néha igen hasznos ez a nyers trend, valóban percek alatt lehet desszertet készíteni. És ugyan két kis piteformában csináltam, de nehogy azt higgyük, hogy ez kétszemélyes adag. Szerintem simán el lehet osztani hat felé, ezek a nyers vegán cuccok állati tartalmasak, finoman szólva is.

A piteformákat kibélelhetjük folpackkal, azzal könnyen kiemelhetjük a sütit, ha úgy akarjuk tálalni.

MATCHA KRÉMMEL TÖLTÖTT CSOKOLÁDÉS PITE
(2 db 12 cm-es piteformához)

Az alaphoz:
1/2 csésze kókuszreszelék
3/4 csésze mandula
3 tk datolyamelasz
1 1/2 tk kakaópor
1 csipet só

A töltelékhez:
3/4 csésze kókuszreszelék
3/4 csésze kókuszkrém
1/4 csésze kókusztej
1 ek kókuszolaj
2 ek juharszirup
1 tk matcha
1/8 tk vaníliapaszta
2 ek ribiszkezselé

eper, ribiszke, kevés porcukor a tetejére

Az alaphoz a mandulát durvára vágjuk és a kókuszreszelékkel együtt szárazon megpirítjuk. Majd minden hozzávalót robotgépbe teszünk, morzsásra daráljuk, akkor jó az állaga, ha összecsípve egyben marad.
Ezután egyenlően elosztjuk a kis formákban és egyenletesen lenyomkodjuk, az oldalára is jusson. Betesszük a hűtőbe 10-15 percre.
A töltelékhez a ribiszkezselé kivételével mindent blenderbe rakunk és addig turmixoljuk, míg teljesen sima krémet nem kapunk. Nem baj, ha nem találjuk sűrűnek, önthető állag kell hogy legyen, majd a hűtőben krémessé dermed. A pitealapra kenjük az 1-1 ek ribiszkezselét, a krémet ráöntjük, elsimítjuk, visszatesszük a hűtőbe dermedésig.
Tálalás előtt rakunk rá ribiszkét és epret, apró citromfűlevelet és finoman meghintjük porcukorral.

Advertisements

Hullámos tejes pite

A galatopia görög eredetű édesség, azt jelenti a neve, hogy tejjel készült pite. És valóban ilyen egyszerű az egész.

A legegyszerűbb, gyakorlatilag minden háztartásban fellelhető hozzávalókból készül. Jó, mondjuk nálam ritkán van itthon réteslap, de azon könnyen lehet segíteni. A tej, a tojás és a cukor illatos krémes alapján az aromás és ropogós tészta csodás látvány.

Sokszor az ilyen nagyon egyszerű ételek láttán és készítése közben érzi az ember azt az otthonosságot és komfortot, amire mindenki vágyik néha. Amikor vanília- és fahéjillat lengi be a házat.

A recept Vefa Alexiadou görög séfé, és többféleképpen is elkészíthetjük. Tehetjük az legyezőszerűen összehajtogatott lapokat egymás köré, vagy laza hullámokban egymás mellé, vagy ahogy én is csináltam, mindegyiket feltekerve egymás mellé körkörösen.

Az igazán hagyományos receptekben a forró tejbe citromhéjat áztatnak, a vanília kevésbé jellemző és meglehetősen sok fahéjat szórikálnak, például a még szárazon sülő tésztalapokat is megszórják sütés előtt. Én kihagytam a citromhéjat és sokkal kevesebb fahéjat használtam.

Ez az a sütemény, amelynek a készítése közben nem kell a réteslapokon stresszelni. Hogy törik. Hogy elszakad. Hogy kifolyik majd a töltelék. Sőt éppen az a lényeg, hogy kihasználhatjuk a réteslap delikát mivoltját.

Én harmadával csökkentettem a cukor mennyiségét és még így is a túl édes határán volt – ahogy egyébként ez jellemző szinte az összes görög és közel-keleti édességre, amiért is én nem nagyon kedvelem ezeket, de be kell vallanom, hogy ez tényleg nagyon finom.

A galatopia egyszerűen gyönyörű. Gyönyörű felülről, oldalról, gyönyörű minden szelete. És a pie for dummies kategória, elronthatatlan és a nagyon gyakorlatlan szakácsok is villanthatnak vele.

GALATOPIA – HULLÁMOS TEJES PITE

140 g vaj olvasztva
12 db réteslap
5 db tojás
150 g cukor
1/2 rúd vaníla
500 ml tej
100 ml tejszín
porcukor
fahéj

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy kerek 32 cm-es piteformát kikenünk vajjal.
A réteslapokat egyenként megkenjük az olvasztott vajjal, finoman legyezőszerűen összetoljuk és feltekerjük, egymás mellé rakjuk a formába.
Nekem maradt egy kicsi vaj, megkentem vele a tésztatekercsek tetejét.
Betoljuk a sütőbe 25 percre, kapjon szép színt a teteje.
Ezután kivesszük és hagyjuk 10 percet állni.
Közben elkészítjük a sodót. A tejet és a tejszínt a kikapart vaníliarúddal forráspontig hevítjük. A tojásokat a cukorral és a vaníliamagokkal simára keverjük egy habverővel, majd lassan csorgatva állandó keverés mellet hozzáadjuk a forró tejet. Előtte vegyük ki a vaníliarudat belőle.
A sodót a tésztára kanalazzuk, úszni fog a tetején, így lesz ropogós a teteje, az alja meg puha krémes.
Visszatesszük a sütőbe és sütjük további 20 percig.
Kivesszük, megszórjuk kevés fahéjjal, majd porcukorral bőven.
Langyosan már szeletelhető és tálalható.

Mézbogyós kókuszpite

Ebben az áprilisban kezdődött nyárban, ha felmerül a desszert kérdés, mindig valami színpompás süti lebeg a lelki szemeim előtt. Miután a nyúvadt rigók lezabálják az összes még csak érőben levő epret, kénytelen voltam a szinte elhanyagolható mennyiségű első mézbogyó terméshez folyamodni. Nem kell tonnákat vizionálni, nagyjából kisebb maréknyit tudtam szedni a két bokorról. De legalább már elkezdetk teremni, yey! Volt három évük felkészülni.
A krémhez való kesudiót jobb persze, ha előző este beáztatjuk, de kinek jut ez eszébe. Ha elég erős blenderünk van, simán elég neki fél óra is. És ha bírja a robotgépünk az 5 percnél tovább tartó használatot, a kókuszreszelékből is csináljatunk vajat, az is nagyon jól működik sütialapnak.

IMG_2049

MÉZBOGYÓS KÓKUSZPITE (2 db 12 cm-es formához)

Az alaphoz:
1 csésze kókuszreszelék
1 ek kókuszolaj – olvasztva
2 ek mézbogyó-püré
1 tk juharszirup

A töltelékhez:
1/2 csésze kesudió
3/4 csésze sűrű kókusztej
4 tk kókuszolaj – olvasztva
2 tk juharszirup

áfonya, rózsaszirmok a tetejére

Két 12 cm-es piteformát kibélelünk folpackkal. A kesudiót vízbe áztatjuk.
A kókuszreszeléket robotgépbe tesszük és addig aprítjuk, míg elkezd összetapadni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd az előkészített formákba osztva lenyomkodjuk egyenletesen, az oldalára is jusson. Betesszük a hűtőbe dermedni, míg elkészítjük a krémet.
A kesudiót leszűrjük, leöblítjük, majd a többi cuccal együtt blenderben simára turmixoljuk. A pite alapba öntjük, aztán betesszük a hűtőbe, de ha gyors eredményt szeretnénk, a mélyhűtőbe rakjuk.
Ha a krém nagyjából megszilárdult, kivesszük és virágokkal meg áfonyával díszitjük.
A virágnak nem kell valamilyen különleges dolognak lennie, lehet vadrózsa, ibolya, árvácska, nyári orgona (ebből is lehet szörpöt készíteni például) vagy akár levendula és kakukkfűvirág is.

Mi lenne, ha tanyán…

Már hetek óta – na jó, egy hete – az jár a fejemben, hogy egy jó francia hagymaleves kéne meg valami egyszerű sütemény mellé. Persze ami úgy illik a hagymaleves egyszerűsége és olyan igazi vidékiessége mellé.
Hagymaleves ugyan nem volt, állítólag későn szóltam (???), de a valami egyszerű sütemény meglett.
Ugyanis arról beszélgettünk, hogy mit csinálnánk, ha egy tanyán élnénk, milyen állatot kéne tartani, milyen növényeket ültetni. Mennyi lenne az ideális, annál többet nem érdemes stb. Ezzel jól elment az idő, a levest leszavazták, a süteményt nem nagyon merték, az az igazság. És nem is szóltak bele, ez se általános. Teljesen rám hagyták.
Lett is egy galette, mi lehetne ennél egyszerűbb és vidékibb. Legalábbis ahogy én elképzelem a vidékiességet. Semmi sallang, egyszerű hozzávalók, lehetőleg olyanok, amik a kertben is fellelhetők. Nálunk meg fellelhető a füge.
No meg a vaj (az nem a kertben), amelyet pont ma sikerült készíteni a nagyon zsíros tejszínből, ami összegyűlik a házhoz hordott házi tejből. Méz meg még a múltkor került a szomszédból. Illetve vettük.
És persze semmi bonyolult elkészítési mód.

 

LEVENDULÁS-MÉZES FÜGE GALETTE
A tésztához:
2 csésze liszt
150 g hideg vaj
3 tk nádcukor
4 ek hideg víz
A krémhez:
150 g natúr krémsajt
2 tk vaddohányméz
¼ tk vaníliapaszta
A tetejére:
10 szem füge
2 tk nádcukor
2 tk vaddohányméz
½ tk szárított levendulavirág
50 g vaj
A kenéshez:
1 db tojás

A tésztához a lisztet és a felkockázott vajat meg a cukrot a robotgépben morzsásra dolgozzuk. Miközben megy a gép, hozzáadjuk kanalanként a vizet.
Hideg felületre borítjuk az egészet, összegyúrjuk, két részre osztjuk egyenként becsomagoljuk folpackba, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Miközben a tészta pihen, előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra.
A krémhez a hozzávalókat simára keverjük.
A tésztadarabokat egyenként kb. 4 mm vastagra nyújtjuk, átrakjuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire.
Megkenjük az ízesített krémsajttal nagyjából 4 cm-t hagyunk ki a szélükön, rászeleteljük a fügét, megszórjuk a nádcukorral és a levendulavirággal, megcsorgatjuk a mézzel.
A kockára vágott vajat is egyenletesen elosztjuk a két galette között.
A széleket visszahajtjuk és megkenjük az elhabart tojással, majd az előmelegített sütőben 30 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni, aztán tálra tesszük és cikkekre vágva még langyosan tálaljuk vaníliafagylalttal.

 

Vasárnap reggel – az első hó és almás pite

Ma reggel ez a látvány fogadott minket. Hó és napsütés, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Nem olyan régen alakítottam át a teraszon a kiskertet, remélem, kibírja az összes újonnan ültetett kis növény. Persze most kissé hiányosnak tűnik, vannak olyanok, amelyeket tövig vissza kellett vágni, hogy tavasszal megint szépek lehessenek.
 
 




A fügefa most így néz ki. Illetve kettő, mert van egy zöld héjú meg egy lilás. Tök vicces, mert ahogy bejön a hideg, szinte egyszerre dobja le az összes levelét, ezzel nem kis mértékben megkönnyítve a levélösszekotrás egyébként elég sziszifuszi munkáját. 
 


Újra esik a hó.
 


 
Szívet melengető volt a mai reggel a hó és a szél ellenére, ugyanis arra keltünk, hogy anyu almás pitét süt. A fahéj és a vanília illata keveredett a párolódó alma illatával és szállt fel egészen a hálószobánkig. 
Valószínűleg minden családnak megvan a saját almás pite receptje. A miénk Margit nagyanyámtól öröklődött, nem tudom, ő honnan vette. Miután nagyon fiatalon (13 évesen) elvesztette a szüleit és aztán egyedül viselt gondot a két fiútestvérére, valószínűleg már felnőtt korában tanulta valahol, de egészen biztosan még jóval azelőtt, hogy házvezetőnő lett volna a tokaji plébánián. Oda ugyanis nem vették volna fel, ha nem olyan kitűnő szakácsnő. 
Sajnos nem túl sok időt tölthettem el vele, ezért aztán szinte minden olyan recept vagy étel, amelyet anyu tőle tanult, számomra nem hozzá kötődik, hanem az anyukámhoz. 
 
ANYU ALMÁS PITÉJE
 
A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 600 g liszt (általában keveri a finom- és réteslisztet, a rétesliszttől omlósabb a tészta)
  • 200 ml tejföl
  • 1 csipet só
  • 150 g cukor
  • 1 csomag sütőpor
Az almatöltelékhez:
  • 1 ½ kg alma
  • 200 g cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tk fahéj
 
 
Anyu először az almatölteléket csinálja meg. Ehhez lereszeli az almát és a cukorral meg a fűszerekkel megpárolja. Amíg az alma párolódik, a tészta is elkészül gyúrással és nyújtással együtt: a lisztet elmorzsolja a vajjal, majd minden további hozzávalóval gyorsan nagyobb gombóccá gyúrja és félbe vágja. Pihentetés nélkül lisztezett nyújtódeszkán két lapot nyújt átlagos tepsi méretűre. A tepsibe sütőpapírt tesz, erre fekteti az első lapot, rákeni a tölteléket, aztán a másik lap következik, amelyet megszurkál egy villával vagy fogpiszkálóval. Majd 190 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre süti. A sütőből kivéve még melegen megszórja porcukorral.
A még meleg és ropogós szélekért általában közelharc folyik.
 

 


Clafoutis – az igazi

Egyszer elhatároztam, hogy blogról többet nem sütök, pont egy clafoutis után telt be a pohár. Egy alkalmat betudhattam az ízlésbeli különbségnek, nem ízlett a Lépesméz torta, főleg a szaga (igen, szaga volt) nem teszett, valószínűleg a szódabikarbóna-tojás páros miatt. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a receptekben közölt instrukciók megbízhatatlanok. Leginkább a sütési időre vonatkozók. Pl. az említett clafoutis ebben az összetételben állítólag elkészül 180 °C-on 35–40 perc alatt, nekem majdnem 1 ½ órát vett igénybe. A vörösboros cseresznyének sem volt elég annyi idő, légkeverésessel pedig pörkölődött, de a szotty marhára nem akart alóla eltűnni. Sajnos folytathatnám a sort elég hosszan. Pedig sütöttem már számos régen kipróbált süteményt ebben az új, elektromos sütőben, semmin nem kellett változtatni a régi gázoshoz képest, sütési időt végképp nem.
Ma megint a „kéne sütni valamit, de mit?” vett elő, így aztán én meg elővettem Nigella istennős könyvét, hátha találok benne olyat, amihez kedvem támad, és még van is itthon hozzá minden. Naná, hogy találtam. Olyan nincs, hogy nem, pont abban a könyvben?! Természetesen egy piros bogyós receptre csaptam le, egyre jobban mániámmá válnak a piros, bordó, kékes bogyós gyümölcsök (a legközelebbi saját kertemben ültetek is mindenfélét). Ha piros piszke nem is, de ribizli volt a mélyhűtőben.
 
 
RIBIZLIS CLAFOUTIS – HÁZI ISTENNŐ MÓDRA (6 személyre)
  • 1 ek vaj
  • 350 g ribizli
  • 6 nagy tojás
  • 100 g finomliszt
  • 75 g nádcukor
  • ½ tk narancsvirágvíz (volt az szerintem kettő is, zuttyintottam)
  • 1 tk vanília-kivonat
  • 300 ml zsírdús tejszín
  • 300 ml zsírdús tej
  • porcukor a meghintéshez

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra (gázsütőnél 5-ös fokozat). Amikor a sütő már felmelegedett, egy pie-formát kikentem az 1 ek vajjal, beleszórtam a ribizlit és 10 percre a sütőbe raktam.
Közben összeállítottam a tésztát, mely esetben az „összeállítottam” kifejezés erős túlzás, ugyanis mindent beleraktam a robotgépbe, néhányszor megnyomtam a gombját, és már kész is volt. A sütőben kissé összetöttyedt ribizlikre öntöttem a meglehetősen hígnak tűnő palacsintatésztaszerűséget, és valóban (ahogy az ugye írva vagyon) 40 perc alatt készre sütöttem. Ez alatt a tészta megemelkedik, a széle aranybarna lesz, a közepe kissé remegős marad, nem szárad ki, azaz tökéletes lesz. Még melegen megszórtam porcukorral, langyosra hűlve a legfinomabb.
 
Az eredeti recept Nigella Lawson: Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvében olvasható. 
Egyébként nem egészen értem, miért rögtön több istennővé válunk, főleg kérdőjel nélkül.