Fordított körtetorta

Ősz van, körte van mindenütt. Ezt a szomszédból kaptam azzal, hogy tél közepére érik be, de a szomszédom saját bevallása szerint sosem éri meg azt az időt, ugyanis addigra megromlik, szóval nem kísérleteztem vele, most használjuk fel. Egyébként sem nagyon szeretem az ilyen utánérős gyümölcsöket, leszedjük a fáról, frissen felhasználjuk, annak van értelme. Nézegessem a szekrény tetején, meg persze…

GYÖMBÉRES KÖRTETORTA

A körteréteghez:
3 db nagyobb körte
60 g vaj
⅓ csésze nádcukor
2 db kandírozott gyömbér

A tésztához:
85 g vaj
1 csésze nádcukor
2 db tojás
⅓ tk vaníliapaszta
¼ csésze kókusztej
1 csésze liszt
½ csésze kókuszreszelék
1 tk sütőpor
1 csipet só

A sütőt előmelegítjük 165 °C-ra, egy 23 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A vajat a formába tesszük és így betesszük a sütőbe, míg elolvad. Kivesszük rászórjuk a cukrot, aztán a körtéket meghámozzuk, felszeleteljük és elrendezzük a formában a hajszálvékonyra szeletelt gyömbérrel együtt.
A tésztához nagyon puha vajat habosra verjük a cukorral, belekeverjük a tojásokat a vaníliával együtt, majd tovább verjük. Hozzákeverjük a kókusztejet.
Egy másik tálban elegyítjük a lisztet a kókuszereszelékkel és a sütőporral meg a sóval, a tojásos krémhez adjuk, simára keverjük. A masszát a körtére simítjuk és a formát betoljuk a sütőbe 1 ½ órára, 1 óra után ellenőrizzük, hogy a tű tisztán jön-e ki a sütiből, ha nem, visszatoljuk (nekem vissza kellett). Különben meg direkt jót tesz neki, ha minél tovább sül és karamellizálódni tud a cukros-vajas körte a forma alján.
Miután megsült, a formában hagyjuk hűlni 20-30 percet, majd tálra borítjuk és lehúzzuk róla óvatosan a sütőpapírt.
Tálaláskor lehet hozzá adni a gyömbér szirupjával felvert tejszínhabot is.

korte_fotor_collage

Fordított fügés torta

A klasszikus kevert tésztával bármilyen sütit tudunk sütni, lehet nem fordítottra is alkalmazni, bár akkor le kell mondanunk a szuper kis szirupos gyümölcsrétegről a tetején. A gyümölcsök és a fűszerek is szabadon variálhatók.

 
FORDÍTOTT FÜGÉS TORTA
A fügés réteghez:
15-16 db füge
50 g vaj
3 ek méz (selyemfű)
3 ek kókuszvirágcukor
¼ tk fahéj
¼ tk őrölt gyömbér
1 csipet őrölt chili
A süteményhez:
185 g vaj
¾ csésze nádcukor
½ tk vaníliakivonat
2 db tojás
¼ csésze tejföl
2 csésze liszt
1 tk sütőpor
1 csipet só
¼ tk fahéj
¼ tk őrölt gyömbér
⅛ tk chili

 

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy 23 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A fügés réteghez a vajat összeolvasztjuk a mézzel és a cukorral, hozzáadjuk a fűszereket és a kibélelt forma aljár öntjük.
A fügéket vastagabb szeletekre vágjuk, elrendezzük a vajas szirupban.
A süteményhez a puha vajat a cukorral, a vaníliával habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, utoljára a tejföllel keverjük simára.
A lisztet összekeverjük a sütőporral, sóval és fűszerekkel, majd a vajas-tojásos krémhez keverjük.
A masszát elsimítjuk a fügeszeleteken, a formát betoljuk a sütőbe.
Kb. 45-50 percig sütjük, amíg a tű tisztán jön ki belőle.
Ha kész, 10 percig hagyjuk hűlni a formában, majd egy tálra borítjuk, óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt.

 

Szecsuáni borsos-gyömbéres süti

A szecsuáni bors egy olyan bors, ami nem is borsféle, hanem a rutafélék családjába tartozik. A növény magjának héját szárítják ki, az tulajdonképpen a „bors”, azaz a borsvirág, ahogy Kínában nevezik. A növény magját nem használják, az íze nem jó.

Általában szárnyashúsok fűszerezésére használják főleg Szecsuán tartományban, de van az ízében egy halvány citrusos aroma, így jól összeillik bármilyen citromos dologgal. Nem túl csípős ez a fűszer, inkább egy kis zsibbasztó hatás jellemzi a nyelven. Érdemes felhasználás előtt szárazon megpirítani. A legtöbbször a kínai ötfűszer keverékben vagy a japán hétfűszer keverékben találkozunk vele.

GYÖMBÉRES-LIME-OS MINI KUGLÓFOK (12 db)

1 adag kókusztej maradéka
2 adag mandulatej maradéka
½ csésze őrölt mandula
½ csésze rizsliszt
1 tk sütőpor
¼ tk szecsuáni bors mozsárban összetörve
3 db tojás
160 g kókuszolaj
120 g kókuszcukor
1 db lime reszelt héja
4 db szirupban eltett gyömbér

A sziruphoz:
1 ek lime lé
2 ek gyömbérszirup

minikuglof2

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a mini kuglófformát kikenjük kókuszolajjal.
A kókuszolajat megolvasztjuk, összekeverjük az elhabart tojásokkal, a cukorral és a lime levével.
A gyömbért apróra vágjuk, a tojásos krémhez adjuk.
A tejek leszűrt maradékát (összesen 365 g volt) vegyítjük a darált mandulával és a rizsliszttel, hozzáadjuk a sütőport és a borsot, majd az egészet a nedves hozzávalókhoz keverjük, simára dolgozzuk.
A formát megtöltjük a masszával, berakjuk az előmelegített sütőbe és kb. 35 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, majd tálra borítjuk a sütiket és meglocsoljuk a gyömbéres sziruppal.

Diós kuglóf

A szüleimnek van egy nagyon jó barátnője, aki a klasszikus reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora beosztást követi. Nem iszik úgy kávét vagy teát, hogy ne lenne mellé valami kis ropogtatnivaló vagy sütemény. Jó, nem a klasszik angol teázás híve (uborkás szendvics meg ilyenek), inkább a németeknél szokásos kávé-süti kombóé. Miután mostanában apukám elég sokat segít neki, ő is rászokott erre a dologra és hiányolja, ha nincsen semmilyen sütemény. De ugye mostanában elég sok gluténmentes megoldás volt itthon, nem mintha bármelyikünk is rá lenne szorulva, de kísérletezni kifejezetten érdekes. Én nagyon jól elvagyok velük, viszont a család néha annyira nem díjazza ezeket a cuccokat. Oké, megeszik, de az olyasmit azért sokkal szívesebben fogadják, mint ami alább is következik.

Egyébként az külön vicces, hogy a legnépszerűbb receptek mindig a cukor-, glutén- és laktóz- vagy tejmentes sütemények, édességek. Ezen szerintem el kéne gondolkodni mindazoknak, akik szerint ki lehet irtani bármilyen diétával vagy trendi étrenddel az édességeket. Szerintem már itt is leírtam többször, hogy ha tetszik, ha nem, az édes íz iránti vágy genetikus az embernél, soha nem fog elmúlni. Láthatóan igen nagy erőfeszítést tesz egyébként az összes diéta és étrend követője, hogy valamiképpen pótolja a kihagyni kívánt sütiket és édességeket.

 

DIÓS KUGLÓF

125 g vaj
1 csésze nádcukor
2 db tojás
1 tk vaníliapaszta
1 csésze tejföl
2 csésze liszt
1 ½ tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna

A diós réteghez:
1 csésze durvára vágott dió
½ csésze sötétbarna cukor
3 tk fahéj
½ tonkabab

 

A sütőt bekapcsoljuk 150 °C-ra. Két kisebb kuglóf formát kikenünk vajjal.

A puha vajat habosra verjük a nádcukorral, egyenként beleütjük a tojást, simára keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a tejfölt.

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a szódabikarbónával, majd az egészet a vajas-tejfölös krémhez adjuk, simára dolgozzuk.

A diós réteghez egy kisebb tálban elkeverjük a barna cukrot a fahéjjal és a reszelt tonkababbal.

Az előkészített formába rétegezzük a hozzávalókat: sütimassza, fahájas-tonkababos cukor, dió. Ezt addig folytatjuk, míg van a hozzávalókból. A tetejére kerüljön a dióból és a fűszeres cukorból.

Berakjuk a sütőbe és 35-40 percig sütjük, vagy addig, míg a beleszúrt tű tisztán jön ki belőle. Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni a formában, majd tálra borítjuk.

A délutáni teázáshoz vagy kávézáshoz langyosan a lefinomabb.

 

dioskuglof

Habos tortácskák

Tudom, hogy divat utálni a Valentin-napot, de én kifejezettem szeretem. Kedves ünnep, jól lehet giccseskedni is, mi kell még. Eggyel több lehetőség az ajándékkapásra ajándékozásra. Én pl. valami ilyesmit szeretnék újabban. (Van más színben is, nem kell itt leragadni.)

Ahogy minden ünnepnek, ennek is van több rétege, nemcsak a szerelmesek napja lehet ez, persze ahhoz valahol máshol kell ünnepelni, nem feltétlenül Európában. A japánok már megint tudják, mitől döglik a légy, ugyanis náluk a nők csokoládéval halmozzák el a férfiakat, nemcsak a szerelmüket, hanem akár a kollégáikat is, na de aztán 1 hónappal később a White Day-en fehér csokit kapnak viszonzásul. Az sem marad ténykedés nélkül, aki nem kapott semmikor semmit, mert van Black Day is, akkor a csoki nélkül maradtak április 14-én jajagmyeont (자장면) esznek, egy fekete szósszal készített tésztát.

Na de pl. Finnországban is mindenki üdvözlő kártyákat ad a neki szimpatikus népeknek, és itt semmi szexuális töltete nincs az egésznek.

Alapból különben Szent Bálint (Valentin, Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje.

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is. Ez a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.
A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerű nép (plebeius) ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta a kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a Madarak parlamentje (Parlement of Fowls) című költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon első alkalommal adtak elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.
A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.
Shakespeare Hamlet című drámájában a megőrült Ophelia „illetlen” énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle.

Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot.
A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin-nap idejére esik az úgynevezett madár esküvő ünnepe.

Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyűlik így össze nagy csomóban.

Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt, gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. Töttös közelében, Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.
Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint.
Az ország magyar lakói is számon tartották a szentet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.

 

valentinhabos

 

VALENTIN-NAPI HABOS TORTÁCSKÁK

A süteményhez:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml víz
100 g nádcukor
50 g lágy barnacukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaó
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna

A habhoz:
3 db tojásfehérje
¾ csésze nádcukor
95 ml világos melasz
45 ml víz
¼ tonkabab
1 ek rózsavíz
1 tk vaníliapaszta
¼ tk borkő

 

valentinhabos2

 

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük, a kis szívformákat (8 db kb. 10 cm-es) kikenjük vajjal.

A sütihez egy edényben a vajat, az olajat összeolvasztjuk, hozzáadjuk a vizet és a cukrot, majd addig kevergetjük, míg a cukor teljesen elolvad. Ezután hagyjuk hűlni, belekeverjük a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.

Közben a lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütőporral és a szódabikarbónával, ezt a keveréket a vajas krémhez adjuk, simára dolgozzuk.

A formákat a ⅔-ig megtöltjük, betesszük a sütőbe és kb. 25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni kicsit. Ezután kiborítjuk a sütiket és a fejjel lefelé tesszük tálra, mert sütés közben úgyis felpúposodik, így sima lesz az alja is meg a teteje is, könnyebb rákenni a krémet.

A habhoz a cukrot, a melaszt és a vizet felforraljuk egy magas falú edényben, majd mérsékelt tűzön 15 percig forraljuk. Akkor jó, ha a szirup már szálat húz.

A tojások fehérjét közben a vaníliával, a reszelt tonkababbal és a borkővel kemény habbá verjük. Először csak nagyon kevés szirupot öntünk bele, miközben a habverő magas fokozaton működik. Ha elkeveredett, apránként, vékony sugárban csorgatjuk bele a szirupot, közben verjük tovább. Így a forró szirup tulajdonképpen megfőzi a tojáshabot, sokkal nagyobb lesz a térfogata és sima fényes hab lesz belőle. Belekeverjük a rózsavizet is. Ezután hagyjuk a krémet kihűlni.

A habot zsákba töltjük vagy szilikon díszítőbe, és kis halmokat nyomunk belőle a sütik tetejére. Vagy megszórjuk kakaóval, vagy karamellizáló pisztollyal kicsit megszínesítjük.

 

valentinhabos3

 

Az angyalok eledele

ez a süti, legalábbis az amerikaiak szerint, akik körében a 19. században lett igazán népszerű ez a fajta főleg tojásfehérjét tartalmazó sütemény. Lágy, könnyű és szinte hófehér, innen ered az elnevezés.

Van egy-két szabály, amit be kell tartani a siker érdekében. Pl. a cukormennyiség felét a liszthez kell adagolni, aztán a formát nem szabad kikenni. Amikor belesimítottuk a masszát a formába, egy késsel a tésztát meg kell vágni körben, hogy ne maradjanak benne buborékok. Ha megsült, a formát lefelé kell borítani anélkül, hogy a sütemény kiesne belőle, így kell kihűteni teljesen. Mondjuk ez utóbbival nincs gond, elég ragaszkodó egy cucc, nem könnyű épségben kipiszkálni a formából. Az utolsó szabály pedig az, hogy recés élű kenyérszeletelő késsel kell felvágni.

A Pavlova mellett a másik legjobb mód a keletkező tojásfehérjék eltüntetésére.

 

KÓKUSZOS ANGYALKUGLÓF

A süteményhez:
6 db tojásfehérje
1 tk borkő
¼ tk só
¾ csésze cukor
½ tk vaníliapaszta
½ tk mandulakivonat
½ csésze liszt
½ csésze kókuszreszelék

A tetejére:
1 csésze görög joghurt
½ csésze porcukor
½ tk vaníliapaszta
világosra pirított kókuszpehely
gránátalma

 

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.

Egy tálba tesszük a tojásfehérjéket, hozzáadjuk a sót és a borkövet, félig felverjük. Ezután apránként hozzáadjuk a cukor felét, a vaníliát, a mandulakivonatot és kemény habbá verjük.

Egy másik tálban összekeverjük a cukor másik felét, az átszitált lisztet és a kókuszreszeléket, majd egy spatulával óvatosn a tojáshabba forgatjuk.

A masszát egy kuglófformába simítjuk, egy késsel „körbevágjuk”, hogy a buborékokat eltávolítsuk belőle.

Betesszük a sütőbe és kb. 25 perc alatt készre sütjük (tűpróba), a tetejének száraznak kell lennie.

Kivesszük, a formát megfordítjuk – ezért nem kell kikenni, hogy ne ugorjon ki belőle a még meleg süti – és hagyjuk az egészet teljesen kihűlni, ez legalább 1 óra. Ha még melegen szedjük ki a formából, lelapul a sütemény.

Ezután a szélét meglazítjuk és egy tálra borítjuk. A joghurtot kikeverjük a cukorral és a vaníliával, a sütemény tetejére halmozzuk, megszórjuk a gránátalma magjával és a pirított kókuszpehellyel.

 

kokuszosangyal

Meyer citrom, mákolaj és ismeretterjesztés csésze ügyben

Azt hiszem, ez a recept/bejegyzés nem lesz olyan népszerű, mint az előző kettő gluténmentes, na de szerencsére számunkra szabad választás, hogy mit eszünk, mit nem, nem vagyunk rákényszerítve semmire és semminek az elhagyására sem valamilyen betegség vagy allergia stb. folytán.

Épp tegnap beszélgettem egy nagyon jó barátnőmmel, akinek most kellett szembesülnie azzal, hogy valószínűleg nagyon hosszú ideig/soha nem ihat tejet és nem ehet tejterméket, mert – ha szerencséje van, akkor csak – laktózérzékeny lett. És hát nyilván szereti a tejet, a sajtokat és főleg a tejfölt, eddig nem is volt semmi baja tőlük. Szóval tényleg sajnálom, mert egycsapásra kell átalakítania az egész étekezését, nem lehet fokozatosan hozzászoktatnia magát az egészhez. Ami ugye marha nehéz elsőre és külön energia meg minden. Nem mintha lehetetlen lenne, de tényleg nem egyszerű.

Mondjuk nem ezért, hanem mert nem volt itthon vaj, átalakítottam az egyik kuglóf receptemet vaj nélkülire. Márcsak azért is, mert tartottam tőle, hogy a jó drágán megvásárolt mákolajnak valami baja lesz még a végén. Plusz mostanában szerencsére minden spárban Meyer citromot lehetett kapni, tényleg fogalmuk nincs róla, mit árulnak. Kifejezetten vicces volt az egyikben, ahol a bio részlegen a citromok igen nagy eltérést mutattak. Volt átlag kis gyöszös és hatalmas, egy megszokott citromhoz képest nagyon sárga másik. Így egyben a ládában. Ugyanannyiért. Sőt egy másik helyen előre csomagolva is Meyer citromot árultak, szóval jól bevásároltam.

Ha valaki nem biztos abban, hogy Meyer citromot tart-e a kezében, dörzsölje meg kissé a héját, egészen más, fűszeres illata van a megszokott citromillathoz képest.

Úgyis akarok majd venni fát, hogy legyen mindig, de ezek pl. tele voltak magokkal, megpróbálok nevelni is, bár az interneteken nem kecsegtetnek marha nagy eredménnyel a magról nevelt citrusfélék tekintetében. Mármint hogy hamar lesz termés. Vagy úgy egyáltalán.

A másik bejelentenivaló pedig az, hogy lett egy oldal a mértékegységeknek, mert múltkor valaki megpróbálta reprodukálni az egyik kekszet és elfolyt neki a sütőben. Állítólag a mennyiségek megadásával volt gond, na de szerintem utána lehet nézni, hogy mit takar az 1 csésze/bögre/cup. Jó, nem mondom, hogy tök egyértelmű, de nem egyszer írtam már le, hogy én az angoloknál használatos 1 csésze/cup = 250 ml mennyiséget használom. Mindegy, most külön is kigyűjtöttem, és a lista majd folytatódik tovább, hátha hasznosnak ítélik némelyek. Meg mondjuk szerintem elég akkurátusan írok receptet úgy nagy átlagban, elvégre Delia Smith-től próbáltam ellesni a receptírás mikéntjét, de az biztos, hogy azt a szintet nem értem még el, majd akkor, ha én is szakácskönyvet írok, itt a blogon lehet kérdezni, ha valami nem világos.

 

CITROMOS-MÁKOLAJOS KOSZORÚ

A tésztához:
1 ½ csésze liszt
2 tk sütőpor
½ tk só
3 ek pirított mák
¼ tk frissen őrölt fekete bors
3 db tojás
1 csésze nádcukor
½ rúd vanília kikapart magjai
1 db nagy Meyer citrom reszelt héja
1 db narancs reszelt héja
100 ml hidegen sajtolt mákolaj
150 ml hidegen sajtolt napraforgóolaj

A sziruphoz:
1 db Meyer citrom leve
1 db narancs leve
5-6 ek porcukor
1 ek barackpálinka

 

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. Egy kb. 25 cm-es koszorú/bundt formát kikenünk kevés olajjal.

Na ez lesz a következő, hogy egy NW koszorú formát fogok beszerezni, mert ez a csíbós kiborít. Most mondom, a NW formákat nem kell kikenni  és kilisztezni, ahogy az a Lucinda nőszemély mutogatja.

Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, a sót, a szárazon megpirított mákot és a borsot. A bors felerősíti a mákolaj szintén kissé borsos aromáját.

Egy másik tálban a tojásokat a cukorral és a vaníliával habosra verjük. Addig verjük, míg sűrű és sápadt krémet kapunk, kb. 4-5 perc. Belereszeljük a citrom és a narancs héját. Ez a citrom, amit használtam, akkora volt, mint a narancs, szóval ha átlag citromunk van, akár kettőre is szükség lehet. Belerakjuk a vaníliát is, és miközben a habverő folyamatosan működik, vékony sugárban belecsorgatjuk az összekevert olajokat.

Ezután a krémbe keverjük a lisztet, simára dolgozzuk, majd a formába öntjük. Betesszük a sütőbe és 35 perc alatt készre sütjük.

Miközben sül a süti, elkészítjük a szirupot. A citrom és a narancs levét összekeverjük a cukorral, lassan forralva kb. a ⅔-ára sűrítjük, amikor langyosra hűlt, belekeverjük a pálinkát.

Ha kész van (tűpróba), kivesszük a sütőből a koszorút, pár perc hűlés után tálra borítjuk, megszurkáljuk, majd meglocsoljuk a sziruppal.

 

meyermakolaj