Desszert Bretagne-ból

Szerencsére, ha desszertekről meg édességekről van szó, a franciákban lehet bízni. A Far breton olyan, mint minden jó dolog: a végeredmény egyszerű és könnyed, semmiképpen nem látszik az erőfeszítés, amivel készült. Gondolom, nem meglepő, Bretagne vidékén készítik ezt a desszertet nem túl sok alapanyagból. Viszont nem árt előző nap hozzákezdeni, ha tényleg igazán jót akarunk. És nyilván azt akarjuk.
Egyébként a clafoutis-ra hajaz téli kiadásban.
Ugyan használnak hozzá mindenféle aszalt gyümölcsöt, de a szilva az autentikus, a mazsolát kéretik mellőzni.

FAR BRETON

A szilvához:
250-280 g magozott aszalt szilva
80 ml jóféle konyak vagy brandy, ajánlott az Armagnac

A tésztához:
500 ml tej
2 db tojás
2 db tojássárgája
100 g cukor
1 tk vaníliakivonat
1 csipet só
60 g vaj olvasztva
90 g liszt

farbreton1

A szilvát és a tésztát is készítsük el előző nap.
A szilvát egy edényben melegítsük fel a konyakkal, néha keverjük meg, tegyük félre. Lehetőleg ne forraljuk ki az alkoholt már most.
A tésztához mindent tegyünk turmixba, keverjük össze és tegyük a hűtőbe.
Másnap a sütőt melegítsük elő 200 °C-ra, egy 30 cm-es kerek formát kenjünk ki elég vastagon vajjal és lisztezzük is ki.
A szilvát – ami már felszívta az összes folyadékot – szórjuk a formába, majd öntsük rá a tésztát és toljuk be a sütőbe 45-50 percre.
Eredetileg szinte feketére sütötték a tetejét, gondolom, a kemencés időkben, de mi megelégedhetünk az aranybarna/barna színnel.
Ha kész van, szórjuk meg kevés porcukorral, hagyjuk hűlni, hogy szépen lehessen szeletelni.

farbreton2

Vasárnap reggel – az első hó és almás pite

Ma reggel ez a látvány fogadott minket. Hó és napsütés, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Nem olyan régen alakítottam át a teraszon a kiskertet, remélem, kibírja az összes újonnan ültetett kis növény. Persze most kissé hiányosnak tűnik, vannak olyanok, amelyeket tövig vissza kellett vágni, hogy tavasszal megint szépek lehessenek.
 
 




A fügefa most így néz ki. Illetve kettő, mert van egy zöld héjú meg egy lilás. Tök vicces, mert ahogy bejön a hideg, szinte egyszerre dobja le az összes levelét, ezzel nem kis mértékben megkönnyítve a levélösszekotrás egyébként elég sziszifuszi munkáját. 
 


Újra esik a hó.
 


 
Szívet melengető volt a mai reggel a hó és a szél ellenére, ugyanis arra keltünk, hogy anyu almás pitét süt. A fahéj és a vanília illata keveredett a párolódó alma illatával és szállt fel egészen a hálószobánkig. 
Valószínűleg minden családnak megvan a saját almás pite receptje. A miénk Margit nagyanyámtól öröklődött, nem tudom, ő honnan vette. Miután nagyon fiatalon (13 évesen) elvesztette a szüleit és aztán egyedül viselt gondot a két fiútestvérére, valószínűleg már felnőtt korában tanulta valahol, de egészen biztosan még jóval azelőtt, hogy házvezetőnő lett volna a tokaji plébánián. Oda ugyanis nem vették volna fel, ha nem olyan kitűnő szakácsnő. 
Sajnos nem túl sok időt tölthettem el vele, ezért aztán szinte minden olyan recept vagy étel, amelyet anyu tőle tanult, számomra nem hozzá kötődik, hanem az anyukámhoz. 
 
ANYU ALMÁS PITÉJE
 
A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 600 g liszt (általában keveri a finom- és réteslisztet, a rétesliszttől omlósabb a tészta)
  • 200 ml tejföl
  • 1 csipet só
  • 150 g cukor
  • 1 csomag sütőpor
Az almatöltelékhez:
  • 1 ½ kg alma
  • 200 g cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tk fahéj
 
 
Anyu először az almatölteléket csinálja meg. Ehhez lereszeli az almát és a cukorral meg a fűszerekkel megpárolja. Amíg az alma párolódik, a tészta is elkészül gyúrással és nyújtással együtt: a lisztet elmorzsolja a vajjal, majd minden további hozzávalóval gyorsan nagyobb gombóccá gyúrja és félbe vágja. Pihentetés nélkül lisztezett nyújtódeszkán két lapot nyújt átlagos tepsi méretűre. A tepsibe sütőpapírt tesz, erre fekteti az első lapot, rákeni a tölteléket, aztán a másik lap következik, amelyet megszurkál egy villával vagy fogpiszkálóval. Majd 190 °C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre süti. A sütőből kivéve még melegen megszórja porcukorral.
A még meleg és ropogós szélekért általában közelharc folyik.