A favágó ebédje

Ma kivágtam egy fát.
Az egyik bazi nagy tujánk megsárgult, kidöglött, így kivágtam. Még az aprítás hátravan, de már eléggé kezdtem unni a fűrészelést meg a metszőollóval való ügyeskedést, plusz tuti megint bedurran a kezem, de a végére kell ma járni az ügynek, mert holnap viszik a szemetet és nem szeretném, ha itt henteregnének a teli zsákok még egy hétig.

Egyébként sajnos azért voltak hátsó gondolataim is. Merthogy a fát már régen ki lehetett volna vágni, vagy akár rá is érhetett volna.
Történt ugyanis, hogy tegnap reggel felhívott a szembeszomszéd, miszerint le fog esni az állunk, a közvetlen szomszédunk közölte, olyan takarítást fog végezni a házában és a kertjében is, hogy eláll a szavunk. Miután ő áthívta kávézni, ami nyilván egy fedőakció volt a részéről, hogy lecseszhesse a botrányos állapotok miatt.
És hát ezt kénytelen voltam figyelemmel kísérni, ugyanis a fa közvetlenül a kerítés mellett volt.
A kertes cuccot jobban vártam volna, mint a tegnap elkezdett kipakolást. Ugyanis úgy hagyta – mondjuk, sejtettem, hogy ez lesz. Most már nemcsak állat gazos a kertje, hanem tele lett igen büdös lomokkal is. Speciel tényleg elállt a szavam a szagtól.
Mint kiderült, az anyukája halála óta – ami húsz éve volt – ki semmit nem hozott a házból, csak bevitt. És úgy érzem, azóta nem is takarított. Bleeh.
Az kétségtelen, hogy a higiéniára nem sokat ad, „mosni” úgy szokott, hogy kiteríti a napra a cuccait. Nem is ecsetelném tovább az ügyet.
Pedig egyébként egy tök normális, csendes fószer, csak hát ez a neglect ne lenne. Jó, nyilván az ő állapotával/betegségével függ ez össze.

Még azért reggel favágás előtt átmentem a kölcsönkertbe mángoldért, itthon szedtem egy pár szem koktélparadicsomot, és ezt sikerült készíteni belőle:

MÁKKAL SZÓRT PARADICSOM PIRÍTOTT MÁNGOLDÁGYON

600 g mángold
6 szelet bacon
1 ek vaj
2 gerezd fokhagyma
½ marék dió
frissen őrölt bors
½ ek mák
12 szem koktélparadicsom
50 g gorgonzola piccante

A mángoldot többször váltott vízben áztattam, majd folyó víz alatt alaposan lemostam, szűrőbe raktam lecsepegni.
A diót durvára vágtam és egy kisebb serpenyőben szárazon pirítottam, míg felszállt az illata. Kiszórtam egy tányérra, és a mákot is megpirítottam kissé, majd azt is tányérra raktam.
A bacont magyon finom csíkokra vágtam, elkezdtem egy serpenyőben pirítani. Amikor kis színt kapott, hozzáadtam a vajat és a finomra vágott fokhagymát. Ezzel együtt is átpirítottam.
Felvettem a hőmérsékletet, mielőtt a szélesebb csíkokra vágott mángoldot a fokhagymás baconhöz adtam, átkevertem. Ahogy összesett, hozzáadtam a pirított diót, elkevertem, megborsoztam.
A mángoldot egy tányérra raktam, rászórtam a negyedekre vágott paradicsomot, durva reszelőn ráreszeltem a sajtot és megszórtam a mákkal.


Szerintem eddig ez volt a legfinomabb mángoldos kaja, amit készítettem. Só nem kell bele, mert a bacon és a sajt is sós.

Advertisements

„Vadat és halat, s mi jó falat”

Pár hete elég nagy örülés van bizonyos szempontból folyamatosan (éljen Egerszalók!), így gyakorlatilag minden este lehetne ünnepi vacsora, de ki győzi azt ugye ötletekkel.
Az ünnepi kaja mivolt nemcsak a hozzávalók különlegességén múlik, hanem azon is, hogy az ember külön készül rá. Ilyesmikre kifejezetten alkalmasak a vadhúsok, nem esszük mindennap és nem lehet csak úgy nekiugrani az elkészítésüknek.
A szarvashúst kifejezetten szeretem elkészíteni is, mert bármennyire is úgy tűnik, nincs semmi zsírtartalma, sosem szárad ki, omlós és puha lesz.

SÜLT SZARVASCOMB ZÖLD SPÁRGÁVAL ÉS SZILVAKETCHUPPAL (4 személyre)

1,3 kg szarvascomb
100 ml szőlőmagolaj
1-1 tk friss kakukkfű-, zsálya-, borsikafű- és rozmaringlevél
6 szem borókabogyó
1 tk zöldbors
4 szem szegfűbors
5 gerezd fokhagyma
1 tk durva só
16 szelet bacon
150 ml vörösbor

A tálaláshoz:
vajon párolt zöldspárga
hagymás szilvaketchup

      A húsról leszedtem minden hártyát – kivételesen nagyon szép darabot sikerült venni, nem kellett vele sokat foglalkozni.
      A fokhagymát mozsárban összezúztam a sóval, hozzáadtam az egész borsot, szegfűborsot és a borókabogyót, azokat is összezúztam. Következtek a zöldfűszerek, majd az olaj. A fűszeres olajjal bepácoltam a húst, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Általában az ilyen pácokban több napig hagyom állni a vadakat, de most nem volt rá idő.
      Másnap kivettem a húst a pácból, betekertem a baconszeletekkel úgy, hogy félig fedjék egymást a szalonnaszeletek. A fűszeres olajat a húsra csorgattam, aláöntöttem a bort és fóliával lefedve 2 órát sütöttem 180 °C-on. Majd levettem róla a fóliát, és sült további 1 órát.
      A spárgát (500 g) kevés barnított vajon megpároltam, sóztam és borsoztam.
      Tálaláskor a húst meglocsoltam a saját szaftjával, melléraktam a még forró spárgát és egy kevés szilvaketchupot.
      Egyébként most elgondolkodtam, hogy én mindig csak mellérakok. Nem tudom, engem kifejezetten zavar a tornyozásos tálalás. Abban az esetben kizárólag csak úgy lehet nekikezdeni az evésnek, ha előbb széttúrja az ételt az ember. Nem mondom, nyilván van, amikor kifejezetten jól néz ki, például saláták esetében.
      Az meg a másik, hogy a legtöbb esetben nincs nagyon időm sem a komponálásra a tányéron, ha meg akarom örökíteni a blog számára az ételeket, gyorsan kell cselekedni.

      Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

      Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
      Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
      Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
      És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

      De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
      Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt – pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

      Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
      Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
      Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
      Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

      GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

      400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
      1 db nagyobb cukkini
      6 szelet bacon
      4 szelet sonka
      1 ek szőlőmagolaj
      só, bors
      3-4 ág citromillatú kakukkfű
      4-5 tárkonylevél
      2-3 ág borsikafű
      1 ek citromlé
      8-10 levél medvehagyma

        Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.
        A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam.
        A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.

        Folytatódnak a narancsos napok

        Vannak kifejezetten férfias ételek, és szerintem ilyen a májpástétom is. Nem a májkrém, arról mindig az jut eszembe, hogy egészen biztosan valami gyíkalkatrészeket dolgoznak fel és gyömöszölnek azokba a kis bádogdobozokba. Nem, a pástétom, azaz a paté. Kávé, konyak és szivar dukál utána.
        A. W. Thompson Narancsos kacsamájpástétoma alapján csináltam ma egyet. Elég népszerű volt, de mint az majd a képek alapján kiderül, győzött a mértéktelen konzervativizmus az elfogyasztás módját illetően, pedig én apróra vágott snidlinggel és pár szem áfonyával akartam tálalni. Se kávé, se konyak, se szivar nem került a képbe…
         
        (Én nem tudom, mi baja a Bloggernek, de alig lehet mostanában képeket feltölteni, a szerver valahogy folyton válaszképtelen, de amit a legjobban sérelmezek, hogy az annak idején nagy nehezen megoldott faviconom nem látszik a címben már jó egy hete. Állítólag van valami rejtett frame, jelentsen ez akármit – még mindig nem vagyok egy honlapépítő-mester – és csak az eredeti blogger favicon van. Pedig minden ugyanúgy van a html-kódban, mint eddig, amikor még látszott a sajátom. Illetve egy fenét, mert a blogger favicon nem látszik a html-kódban, ellenben a forrásban igen. Ehh.)
         
         
        NARANCSOS KACSAMÁJPÁSTÉTOM (8-12 személyre)
        • 450 g pecsenyekacsamáj
        • 200 g vaj
        • 6 szelet bacon
        • 1 fej lilahagyma
        • 2 gerezd fokhagyma
        • 1 ek friss kakukkfűlevélke
        • 2 kk borsfűlevél
        • 2 tk narancslé
        • 2 tk reszelt narancshéj
        • 4 ek konyak
        • só, frissen őrölt bors
        A májat megtisztítom az esetleges hártyáktól, nem túl kis darabokra vágom. A bacont vékony csíkokra, a hagymát, a fokhagymát és a borsikafüvet finomra aprítom.
        A serpenyőben egy kis vajra dobom a felcsíkozott bacont, megpirítom. Elképesztő finom illata van így. Rádobom a hagymát, megpárolom. Aztán jön a máj és a zöldfűszerek. 4-5 percig pirítom, hogy a májdarabok külseje pirult legyen, de a belsejük még rózsaszín. Ezután rárakom a narancshéjat és a levet, hagyom kissé elpárologni. Ráöntöm a konyakot, alaposan megborsozom, és most már csak annyit sütöm, hogy a konyakkal összerottyantsam. Azután sózom, amikor levettem a tűzről.
         
         


         
        Robotgépbe teszem a maradék vajjal (nem szoktam egyszerre beletenni az összes vajat, mert nem mindig ugyanannyi kell, függ a máj zsírosságától), és simára dolgozom.
        Ha nem használjuk fel egyszerre az egészet – amire azért elég nagy esély van, mert laktató nagyon –, akkor olvasztott vajat öntök a tetejére, miután a tárolóedénybe raktam, vigyázva, hogy az alján se legyenek levegőbuborékok. De egyébként jól bírja a fagyasztást, kis adagokban érdemes eltenni.
         

        Íme a már emlegetett konzervatív fogyasztási megoldás, mire kimentem a teraszra, hogy vágjak pár szál snidlinget és a kamrából a hűtőből előhoztam az áfonyát, így nézett ki a cucc. 


        Nesze neked erős paprika, ha már kiejtettem a számon, hogy férfias étel…