Bodza megfázásra

Nagyjából mindenem szervízben van/volt. Autó, gép stb. Kicsit elegem is van. Bosszúság, szervezés, időtöltés, olyanra pénzköltés, amit nem lehet és nem is nagyon szeret az ember betervezni.

De a befőzés nem állhat meg, főleg hogy a kertből azért kerül egy-két dolog, bár eső nélkül eléggé gyöszös minden a paradicsomokat kivéve, hiába locsolunk apenta ásványvízzel. Igen, az jön a szomszédunk kútjából, úgyhogy a növényeknek egy szava sem lehetne, na.

Még tavaly lettem odáig James Wongért, illetve nem is érte, hanem amiket összekotyvaszt különféle bajokra, de tényleg szinte minden nyavalyára van megoldása, ahogy az egy rendes botanikushoz illik. Vannak műsorai és könyvei is, a könyveket persze még mindig nem szereztem be.

A kertben van bodza is, a bodzapezsgő már sehol nincs, de a bogyók most érnek – a nyomi zöldpoloskák is szeretik családalapítás közben a nedvüket szívogatni, a szemérmetlen banda. Már évek óta tervezzük a bodzapálinkát, de sose jön össze, el kéne menni valami jó lelőhelyre rengeteg bogyóért. Ami a kerben megtermett, pont James megfázás és influenza elleni dzsemjére volt elég, mondjuk még lesz, de egyszerre kb. 1 kg-ot lehetett leszedni, kísérletnek éppen megfelelő mennyiség. Mondjuk ő szerintem brutál mennyiségű cukrot adott a dzsemjéhez, de mi sem egyszerűbb.

Miután nagy hirtelen nem tudtam sehonnan eukaliptusz leveleket szerezni, az nincs benne, és barmley alma helyett fekete szedret raktam hozzá meg zacskós pektint.

 

SZEDRES BODZAZSELÉ MEGFÁZÁS ELLEN
1 kg bodzabogyó
450 g szeder
2 db piros chili
1 db lime leve
250 g cukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak 3:1-ben zselésítő

 

A megmosott bodzát és a szedret egy lábosban tűzre tesszük, hozzáadjuk a chilit és 15 percig forraljuk, közben a főzőkanállal össze is törjük.
Levesszük a tűzről, a chilit kivesszük belőle és az egészet sűrű szitán áttörjük, ehhez nincs szükség a magokra. Lehetőleg az utolsó cseppet is nyomkodjuk ki belőle, a szűrőről pedig kapargassuk le a gyümölcshúst is.
Ezután visszatesszük a tűzre, a cukrot elkeverjük a zselésítővel és a folyadékhoz keverjük a vaníliával és a lime levével együtt, ha nem elég csípős, tegyük bele vissza a chiliket is, majd 30 pecig forraljuk közepes tűzön.
Ezután kis üvegekbe töltjük, és gyorsan el is rakjuk, hogy ne járjunk rá azon nyomban, megfázás, influenza még sehol, aztán már nincs is a szuper kis gyógyzselénkből.
Ugyanis marha finom krémsajttal pl. Persze James clotted creammel ette, mi mással, és nyilván scone-on.
Egyébként azt nem árt tudni – mert elég meglepő –, hogy amíg a bodzához nem rakunk cukrot, csak úgy a maga valójában főzzük, hát ki kell mondani, meglehetősen büdös. De ahogy érintkezik a cukorral, az illata igen finom lesz, az íze is, mert magában az sem jó, kifejezetten semmitmondó. Még szerencse, hogy a színe bármiért tud kárpótolni, na jó, egy ideig.

Advertisements

Zselé

Sajnos vannak olyan dolgok, amelyek még csak katasztrofálisnak sem nevezhetők, simán csak langyosan bénán sikerülnek. Mondjuk, szerintem ennél nagyon rosszabb nincs is, amikor valami olyan közepesen rossz, elmegy stb. Az alábbi zselével egyébként ízben semmi probléma. Sőt. Na, de ahogy kinéz! Botrányosan amatőr.

Először is kiderült, hogy rendkívül hiányos a háztartás, nincs zselékhez megfelelő méretű poharam. Amiben jól mutatna, az vagy kicsi vagy nagy. A klasszik Y koktélosba kevés fér – érdekes, ez eddig nem tűnt fel, valószínűleg az utántöltögetések miatt… A beaujolais-s pohárba meg nagyjából háromszemélyes adag megy bele. Tehát maradt a pezsgős pohár megoldásnak. Nem olyan kényelmes belőle enni, de megoldható.
Az, hogy opálos lett a zselé, nem is zavar, ezt tudtam előre, a bodzavirág miatt sosem lehet ugye teljesen átlátszó.
A koncepció az volt egyébként, hogy kb. félig töltöm a poharakat a zselével, hagyom megdermedni, majd rárakom a gyümölcsöket és jön rá még zselé, a gyümölcsök meg középtájon maradnak, mintha lebegnének. Persze.
Egyébként nem tudom, miért gondoltam, hogy a csak fél adag még folyékony zselében nem fognak kissé alattomosan felkúszni a cucc tetejére a piszok gyümölcsök. Mert nem rögvest történt ám ez. Elvégre az egész adaggal ugyanezt csinálják. Bár azért bíztam az anyagsűrűségben meg a felhajtó erőben, hátha mégsincs akkora. Meg ilyenek.
Egyébként meg lehetett volna csinálni, de csak utólag jutott eszembe: másodszorra kevés cuccot kellett volna ráönteni, abban úszhatnak a gyümölcsök úgy, hogy még kilógjanak belőle, majd a hűtőben jól beledermedtek volna és jöhetett volna a többi zselé. De őszintén szólva nekem ilyenekhez már nincs idegrendszerem. Már ez a két részletbeni eljárás is karcolgatja a türelmem határait. Elég sok dologra hajlandó vagyok egyébként, de a minimálkonyha híve vagyok a gyakorlatban.

BODZAZSELÉ GYÜMÖLCSÖKKEL

1 liter víz
12 db bodzavirág
1 db lime
4-5 ek méz
2 ek fehér rum
8 lap zselatin
6 szem szeder
6 ek piros ribizli

A vízben a bodzavirágokat a mézzel és a lime kifacsart levével meg a lime-mal felforraltam, majd azonnal lehúztam a tűzről. Sűrű szitán leszűrtem, kicsit kinyomkodtam a virágokat.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztattam, míg megpuhultak.
A még forró folyadékba kevertem a rumot és a kinyomkodott zselatint, simára kevertem. Hagytam kihűlni.
Pezsgőspoharakat megtöltöttem nagyjából félig a folyadékkal, betettem a hűtőbe, hagytam megdermedni. Ráraaktam a gyümölcsöket, aztán feltöltöttem a poharakat a maradék zselével, visszatettem a hűtőbe. De a fent leírtak miatt ezt a lépést nyugodtan kihatjuk. Vagy pepecselünk, lehet választani.
Érdemes előző nap elkészíteni, mert elég sok idő, mire megdermed, sosem lesz olyan kemény ez a zselé ezekkel az arányokkal, hogy visszapattanjon, ha leejtjük az asztalra.

A kevesebb több

Pár napja nézegettem, hogy nemsokára lehet szedni a bodzát, de tegnapelőtt észrevettem, hogy termetes mezei poloskák dézsmálják a termést. Egész fürtöket tettek aszalt kinézetűvé.
Már említettem többször, hogy a kölcsönkertben É. szomszédasszony nem hajlandó semmilyen permetet használni, biot se, mondván, hogy méreg. Így igazából csak pusztul nála minden, még a féltve dédelgetett burgundi szőlője is, azt éppen most rózsabogarak zabálják.
Hiába próbáltam rávenni mindenféle környezetkímélő módszerre, semmit nem fogad el. Azt is hiába magyaráztuk neki, hogy ebben az évben azért elég rendkívüli időjárási viszonyok voltak, amelyek ha tetszik, ha nem, befolyásolják a növények és a kártevők viszonyát. Lehet, hogy az eddigi években nem volt ekkora pusztítás, de most ez van, ehhez kéne alkalmazkodni. Ja, és a madarakat is eteti dióval egész nyáron. Azt sem hajlandó elfogadni, hogy legalább azt ne tegye, mert akkor egy rakat bogár, csiga, kukac és hernyó nem a termést zabálná. Ma nem is tudom, hány csigapárt láttam boldogan kufircolni mindenfelé.
Így nem lehet hasznosítani a gyönyörű ringlóját, a málnáját, egresét, és még sorolhatnám, mi minden megy még gajra nála.
Ma átmentem, hogy legalább egy kevés bodzát tudjak szedni, na meg szedret. A szeder is ott penészedik az ágon, pedig állítólag a férje is imádja, nem értem, miért nem lehet leszedni vagy legalább szólni, hogy akkor én szedjem le. Szívesen megtenném, aztán rakhatná a mélyhűtőbe vagy befőzhetné ő is.
Nem tudom, de nekem fáj a szívem, amikor ilyen szintű pazarlást látok. Főleg, amikor igen kis energiaráfordítással lehet elég nagy haszonhoz jutni. Vagy akkor például nem akarom hallani a vekengést, hogy milyen drága a gyümölcs.
Például azt is nagyon sajnálom, hogy nincs pénzünk megvenni a szomszéd telket. Van rajta egy kis kulipintyó, viszont van fúrt kút is, ami nagy kincs. S. ugyan kitalálta, hogy ilyen életjáradék alapon havi részletekben kéne, de kiderült, hogy sajnos nem egy tulaj van, viszont mindenki el akarná adni, kivéve azt, aki itt is lakik. Ezt meg mondjuk megértem, mert nem kapna egyedül annyit, amiből akár egy kis lakást is tudna magának venni.
Ez a szomszédunk gyakorlatilag állandóan otthon van, de a teleknek vannak olyan részei, amelyeket mióta itt lakunk, soha meg nem látogatott, nem még füvet nyírt volna. Úgy sejtem, mielőtt ideköltöztünk, sem volt ez másképp.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nekünk dupla energia a körülöttünk levő rumli miatt rendben tartani a kertet.

Most visszatérnék a bodzához meg a szederhez. Szederből csak egy kisebb tállal tudtam szedni, bodzából is csak pár fürtöt, de valami eszméletlen finom dzsemet sikerült főzni belőlük. Úgy döntöttem, hogy nem variálom halálba, elég lesz egy kis cukor meg vanília, és kész

BODZÁS SZEDERDZSEM

1,4 kg szeder

500 g bodza

2 ½ csésze cukor

1 ek vaníliapaszta

1½ tasak Haas Quittin 3:1

100 ml Crème de Cassis

A bodzát leszemeztem – amelyik szem nem jön le könnyen a szárról, azzal nem is érdemes küzdeni, mert nem elég érett – és a szederrel együtt szűrőben lemostam. A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba borítottam, rászórtam 2 csésze cukrot, hozzáadtam a vaníliát és elkezdtem főzni. Nagyjából ½ órát főztem, majd hozzáadtam a maradék cukorral elkevert pektint, forraltam további 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, belekevertem a likőrt. A forró dzsemet kis üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítottam.

Bodzapezsgő és kérdés

Kérdésem van azokhoz a kedves olvasóimhoz, akik már maguk is elkészítették a bodzapezsgőt Hugh útmutatásai alapján.
Először is a megadott linken jóval kevesebb cukorral szerepel a recept, mint a River Cottage honlapján. Én a River Cottage-on szereplő recept alapján jártam el.

Még van elvétve bodzavirág a bokrokon, egyébként már lassan kékül a bogyója.
BODZAPEZSGŐ
50-55 db bodzavirág
2 kg cukor
4 liter forrásban levő víz
2 ek bodzás fehérborecet
2 db citrom
1-2 csipet szárított élesztő

Egy jó nagy fazékban a forrásban levő vízben elkevertem a cukrot, míg feloldódott. Belekevertem a citrom kifacsart levét, kiegészítettem a folyadékot 6 literre. Beledobtam a citromokat és hozzákevertem az ecetet és az élesztőt. Beledobtam a virágokat, megkevertem. Egy tiszta konyharuhával letakartam és beraktam a kamrába. Két nap múlva ellenőriztem, már barnult a teteje, innen tudtam, hogy jó úton haladunk.
Négy nap múlva leszűrtem és csatos üvegekbe töltöttem (a csatos üveg vásárlása miatt majdnem agyonvert egyébként a jégeső), beraktam a hűtőbe 10 napra.
És most jönne a kérdésem, volt-e valaki, akinek sikerült úgy felbontania egy ilyen üveget, hogy ne kelljen utána megfürdeni és átöltözni valamint konyhát takarítani és étkezőasztalt mosni. Ugyanis olyan szinten spriccel és fut ki az üvegből, hogy nincs az a villámkezű konyhatündér, aki pohárba tudná tölteni az egyébként igen finom nedűt balesetek nélkül.
Mostmár egyébként csak a kertben bontjuk ki. És szerintem nagyon jót tesz neki sokkal több érés a hűtőben. Legközelebb jóval kevesebb cukorral fogom kipróbálni, bár ahogy telik az idő, egyre kevésbé édes.

Azt hiszem, rájöttem, miért csak zárt palackokat örökít meg mindenki…

Eperdömping

Tegnap reggel kimentem a helyi piacra, és elájultam az eperáraktól, bár igazából illúzióim nem voltak, de akkor is. Így aztán délután felkerekedtünk és szeddmagadoztunk egy eperföldön, egy óra alatt szedtünk majdnem 10 kg epret – egészen pontosan 9,7 kilónyit.
Készült négyféle dzsem és egy desszert.

És még nincs vége a terveknek, ugyanis szerdán visszamegyünk, de akkor egy nagyobb mennyiséggel fogunk hazatérni. De az a cucc már nem az én felelősségem lesz…

EPERDZSEM BODZAVIRÁGGAL ÉS COINTREAU-VAL
500 g eper
150 g cukor
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
6 nagyobb bodzavirág
50 ml Cointreau

Az epret tisztítás után feldaraboltam, kisebb lábosban feltettem főni. Ahogy levet eresztett, hozzákevertem a cukor nagy részét, összekevertem és belecsipkedtem a bodzavirágokat.
A maradék cukorba kevertem a pektint. Kb. 10 perc forralás után beleszórtam a pektines cukrot és alapos kavarás után magas hőmérsékleten forraltam 1 percig. Levettem a tűzről, belekevertem a likőrt, kiforrázott üvegbe (1 db 500 ml-es) töltöttem és 5 percre a tetjére állítottam.

EPERDZSEM RÓZSABORSSAL ÉS KONYAKKAL
1 kg eper
300 g cukor
1 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
1 tk rózsabors
1 tk vaníliapaszta
100 ml konyak

Az epret daraboltam, egy lábosban a tűzre tettem, felforraltam. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliapasztát és a mozsárban durvára tört borsot. Forraltam nagyjából 15 percig, majd hozzáadtam a kevés cukorral elkevert zselésítőt, magas lángon 1 percig továbbforraltam. Levettem a tűzről, belekevertem a konyakot, üvegekbe töltöttem, fejre állítottam őket 5 percre.

RUMOS-CSOKOLÁDÉS EPERDZSEM
500 g eper
200 g cukor
60 g Côte d’Or 86%-os étcsokoládé
½ tk vaníliapaszta
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
50 ml sötét rum

A metódus a fent leírtakkal azonos, a csokoládét a végén tördeltem bele és amikor elolvadt, akkor vettem le a tűzről majd ment bele a rum.

EPERLEKVÁR
4 kg eper
1, 5 kg cukor
3 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
200 ml Crème de Cassis

Erről kép nem készült, mert már meglehetősen elegem volt az eprezésből, ugyanis közben elkészült a desszert is.
Meg ennél a mennyiségnél azért már bedurvultam, nem késsel vagdostam majdnem egyforma kis kockákra a gyümölcsöt, hanem beleraktam a robotgépbe és ahogy esik, úgy puffan alapon párszor megnyomkodtam a pulse gombot, legyen rusztikus majd az a lekvár.
Egy jó nagy fazékba öntöttem az egyáltalán nem egyenletesen felaprított gyümölcsöt, hozzáadtam a cukor nagy részét és jó 35-40 percig forraltam, elég jól lefőtt és a habja is eltűnt. A maradék cukorral elkevertem a zselésítőt, azt is a lekvárhoz adtam, kevergetve magas hőmérsékleten forraltam még 1-2 percig. Levettem a tűzről és belekevertem a likőrt, majd üvegekbe töltöttem.

Mint alább majd kiderül, a desszert elnevezésével nem bíbelődtem sokat (az ilyen meg olyan krémes álom elnevezésektől frászt kapok) és képet sem csináltam, ugyanis valami végtelen módon nem fotogén cucc, de nagyon finom.

EPRES-MASCARPONÉS DESSZERT
Az alaphoz:
120 g amaretti
Az epres öntethez:
600 g eper
4 ek Amaretto
3 ek cukor
A krémhez:
3 db tojás
3 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
250 g mascarpone
200 g tejszín

Rettentő egyszerű módon egy tál aljára szórtam az amarettit és ráöntöttem a likőrrel meg a cukorral összeturmixolt epret.
A krémhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját fehérre vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mascarponét, simára dolgoztam.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a krémbe forgattam, ahogy a nem túl kemény habbá vert tejszínt is. Majd az egészet az epres cucc tetjére simítottam. Két órát a hűtőben hagytam, hogy a keksz felszívja az epres öntetet és jól összeérjen.

Meleg saláta és pite

Nem fogok az időjárásról vekengeni, főleg most, hogy a javulás egyértelmű jelei mutatkoznak. Végre nem fúj állat módon a szél, nem zuhog az eső és csicseregnek a madarak.
Nem túl gyakran készítek meleg salátát, de tegnap még jólesett a meleg étel. Aztán azon is elgondolkodtam, hogy nem vagyok hajlandó magamat megadni az időjárásnak, az etalon az évszak, azaz a tavasz majdnem vége.
Így született egy sárgarépa saláta és egy túrós pite.

MELEG SÁRGARÉPA SALÁTA DIÓVAL ÉS VIRSLIVEL

1 marék dió
1 ek szójaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
4 szál tömzsi sárgarépa
1 pár frankfurti virsli
só, bors
½ narancs leve és reszelt héja
½ marék petrezselyem

A diót durvára vágtam és szárazon pirítottam egy serpenyőben, míg felszállt az illata. Ráöntöttem az olajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és gyömbért, belereszeltem a narancs héját, összepirítottam. Hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát és virslit, addig pirítottam kevergetve, míg a virsli pirosra sült, a répa pedig éppenhogy elkezdett puhulni. Sóztam, borsoztam, rászórtam a finomra vágott petrezselyem nagy részét, ráfacsartam a narancs levét, összeforgattam.
Tálaláskor hámozóval lehúztam pár csíkot a parmezánból a saláta tetejére és megszórtam a maradék petrezselyemmel.
A pitét meg azért készítettem, mert keddre megrendelésre csináltam tortát egy blogszülinapra, és a család elég szomorkásan nézegette a kész sütit, hogy nem ehetnek belőle. Így kárpótlásul kaptak ők is egyet.
BODZÁS-TÚRÓS PITE
A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek cukor
A bodzás-túrós töltelékhez:
450 g túró
4 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 db tojás
6 bodzavirág
Az alaphoz a nagyon hideg vajat felkockáztam, és az összes többi hozzávalóval a robotgépbe raktam, morzsásra forgattam. Hideg felületre (konyhapult) szórtam és összegyúrtam, majd az enyhén lisztezett konyhapulton kinyújtottam. Egy 22 cm ∅ kapcsos formába raktam a tésztát, eligazgattam, hogy nagyjából egyenletesen legyen az oldalán is.
A sütőt 200 °C-ra melegítettem elő.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját, belekevertem a bodzavirágot is – lecsipkedtem a száráról.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, a többit pedig óvatosan beleforgattam. Az egészet a pitealapba töltöttem és az előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.

Nagyon jól érezni a bodzát a süteményben, üde aromát ad. A túrós töltelék egyébként nagyjából felfújtként viselkedett, szépen megemelkedett, mire kész lett, teljesen kitöltötte a tésztát.