A csoki, a chili meg a hideg

Végre normális az időjárás, értsd tél van, mínuszok meg minden. Szóval itt az ideje a jó kis csokoládés tortáknak, miegyebeknek. Végül is kit érdekel, hogy nemrég még itt voltak az ünnepek. Mondjuk nekünk nem szokásunk halálba kajálni magunkat csak azért, mert pl. dec. 25-ét meg 31-ét írunk, az ember szervezete arra a pár napra nem változik át, a gyomorkapacitás ugyanakkora, mint más egyéb napokon. Így nincs csömör meg semmi ilyesmi, ezért aztán direkt ezekre a hideg napokra való chilis-kávés-csokis cucc került elénk, hogy hogy nem.
És hát ez a torta pont olyan, ami ilyenkor szinte kötelező, nagyon csokis, nagyon krémes – a belseje is, nemcsak a teteje, és pont annyira chilis, amennyire kell.

És bár a receptek állandóan arról szólnak, hogy hagyjunk mindent teljesen kihűlni, én mégis azt mondom, hogy eszünkbe se jusson. Tegyük ki még a formában a hidegre a teraszra (erkélyre, ablakba), hadd hűljön le hirtelen a külseje, tegyük a tálra és bátran rakjuk rá a krémet a tetejére – nem fog leolvadni róla, ígérem, aztán még akkor kezdjünk hozzá, amikor a torta belseje langyos-krémes jóság.

KÁVÉS-CHILIS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:
250 g étcsokoládé (min. 70%-os, nekem éppen csak 81%-os volt)
250 g vaj
2 db madárszem chili
⅛ tk chilipor
⅛ tk só
1 ek nescafé
6 db tojás
4 ek barna cukor
175 g cukor
½ tk borkő
7 ek mandulaliszt

A tetejére:
250 g mascarpone
200 ml tejszín
1 ek nescafé
3 ek cukor
¼ db tonkabab
½ tk vaníliaaroma
¼ tk kakaópor

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 23 cm-es kerek tortaforma aljára sütőpapírt teszünk, majd az egészet kikenjük vajjal.
A csokoládét és a vajat összeolvasztjuk vízgőz felett, simára keverjük, hagyjuk kicsit hűlni. A chiliket kimagozzuk, finomra aprítjuk és a chiliporral, a sóval meg a nescaféval együtt a csokoládés vajhoz keverjük.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a borkővel habbá verjük, majd a sárgákat a cukorral alaposan felhabosítjuk, keverjük addig, míg a cukor nagyjából elolvad benne.
A tojássárgájához keverjük a csokoládés cuccot, beleszitáljuk a mandulalisztet és spatulával simára keverjük. Ezután hozzáadjuk a fehérjehab kb. ⅓-át, fellazítjuk a masszát, majd a többi habot óvatosan beleforgatjuk.
A masszát a formába simítjuk, betoljuk a sütőbe 40-45 percre. Ne süssük túl, akkor jó, ha a közepe még remegős, szóval ne vergődjünk a tűpróbán még véletlenül se.
Ha készen van, kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában hűlni, aztán egy spatula segítségével meglazítjuk a szélét, kivesszük a formából, lehúzzuk róla a sütőpapírt és egy szép tálra tesszük.
A mascarponét kikeverjük a cukorral, a vaníliával és a reszelt tonkababbal, a tejszínben elkeverjük a nescafét, majd habbá verjük, aztán a krémbe forgatjuk, végül az egészet a torta tetejére halmozzuk és megszórjuk kevés kakaóporral.

kaveschilis

Fordított fügés torta

A klasszikus kevert tésztával bármilyen sütit tudunk sütni, lehet nem fordítottra is alkalmazni, bár akkor le kell mondanunk a szuper kis szirupos gyümölcsrétegről a tetején. A gyümölcsök és a fűszerek is szabadon variálhatók.

 
FORDÍTOTT FÜGÉS TORTA
A fügés réteghez:
15-16 db füge
50 g vaj
3 ek méz (selyemfű)
3 ek kókuszvirágcukor
¼ tk fahéj
¼ tk őrölt gyömbér
1 csipet őrölt chili
A süteményhez:
185 g vaj
¾ csésze nádcukor
½ tk vaníliakivonat
2 db tojás
¼ csésze tejföl
2 csésze liszt
1 tk sütőpor
1 csipet só
¼ tk fahéj
¼ tk őrölt gyömbér
⅛ tk chili

 

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy 23 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A fügés réteghez a vajat összeolvasztjuk a mézzel és a cukorral, hozzáadjuk a fűszereket és a kibélelt forma aljár öntjük.
A fügéket vastagabb szeletekre vágjuk, elrendezzük a vajas szirupban.
A süteményhez a puha vajat a cukorral, a vaníliával habosra verjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, utoljára a tejföllel keverjük simára.
A lisztet összekeverjük a sütőporral, sóval és fűszerekkel, majd a vajas-tojásos krémhez keverjük.
A masszát elsimítjuk a fügeszeleteken, a formát betoljuk a sütőbe.
Kb. 45-50 percig sütjük, amíg a tű tisztán jön ki belőle.
Ha kész, 10 percig hagyjuk hűlni a formában, majd egy tálra borítjuk, óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt.

 

Fűszeres lazacfasírt

Itt az újabb fasírt, mert a fasírt jó, a fasírt egyszerű. És el lehet vele tüntetni az összes maradékot. Most éppen a lazac volt a maradék, de a legtöbbször a rizs az.

LAZACOS RIZSFASÍRT

1 csésze rizs
2 csésze víz
250-300 g sült lazac
1 tk reszelt gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1 ek apróra vágott snidling
1 db piros chili
1 db tojás
2 ek szezámmag
½ db lime leve
só, bors

 

A rizst megfőzzük sós vízben, majd hagyjuk kihűlni.
Közben a lazacot felaprítjuk, tálba tesszük. Hozzáadjuk a finomra vágott chilit, snidlinget és fokhagymát, beletesszük a gyömbért, a lime levét és a szezámmagot is.
Ha a rizs teljesen kihűlt, összekeverjük fűszeres lazaccal és a tojással, sózzuk és borsozzuk, a masszából vizes kézzel kis fasírtokat formázunk.
Serpenyőben kevés olajat hevítünk és a fasírtok mindkét oldalát pirosra sütjük.

 

lazacrizs

Bodza megfázásra

Nagyjából mindenem szervízben van/volt. Autó, gép stb. Kicsit elegem is van. Bosszúság, szervezés, időtöltés, olyanra pénzköltés, amit nem lehet és nem is nagyon szeret az ember betervezni.

De a befőzés nem állhat meg, főleg hogy a kertből azért kerül egy-két dolog, bár eső nélkül eléggé gyöszös minden a paradicsomokat kivéve, hiába locsolunk apenta ásványvízzel. Igen, az jön a szomszédunk kútjából, úgyhogy a növényeknek egy szava sem lehetne, na.

Még tavaly lettem odáig James Wongért, illetve nem is érte, hanem amiket összekotyvaszt különféle bajokra, de tényleg szinte minden nyavalyára van megoldása, ahogy az egy rendes botanikushoz illik. Vannak műsorai és könyvei is, a könyveket persze még mindig nem szereztem be.

A kertben van bodza is, a bodzapezsgő már sehol nincs, de a bogyók most érnek – a nyomi zöldpoloskák is szeretik családalapítás közben a nedvüket szívogatni, a szemérmetlen banda. Már évek óta tervezzük a bodzapálinkát, de sose jön össze, el kéne menni valami jó lelőhelyre rengeteg bogyóért. Ami a kerben megtermett, pont James megfázás és influenza elleni dzsemjére volt elég, mondjuk még lesz, de egyszerre kb. 1 kg-ot lehetett leszedni, kísérletnek éppen megfelelő mennyiség. Mondjuk ő szerintem brutál mennyiségű cukrot adott a dzsemjéhez, de mi sem egyszerűbb.

Miután nagy hirtelen nem tudtam sehonnan eukaliptusz leveleket szerezni, az nincs benne, és barmley alma helyett fekete szedret raktam hozzá meg zacskós pektint.

 

SZEDRES BODZAZSELÉ MEGFÁZÁS ELLEN
1 kg bodzabogyó
450 g szeder
2 db piros chili
1 db lime leve
250 g cukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak 3:1-ben zselésítő

 

A megmosott bodzát és a szedret egy lábosban tűzre tesszük, hozzáadjuk a chilit és 15 percig forraljuk, közben a főzőkanállal össze is törjük.
Levesszük a tűzről, a chilit kivesszük belőle és az egészet sűrű szitán áttörjük, ehhez nincs szükség a magokra. Lehetőleg az utolsó cseppet is nyomkodjuk ki belőle, a szűrőről pedig kapargassuk le a gyümölcshúst is.
Ezután visszatesszük a tűzre, a cukrot elkeverjük a zselésítővel és a folyadékhoz keverjük a vaníliával és a lime levével együtt, ha nem elég csípős, tegyük bele vissza a chiliket is, majd 30 pecig forraljuk közepes tűzön.
Ezután kis üvegekbe töltjük, és gyorsan el is rakjuk, hogy ne járjunk rá azon nyomban, megfázás, influenza még sehol, aztán már nincs is a szuper kis gyógyzselénkből.
Ugyanis marha finom krémsajttal pl. Persze James clotted creammel ette, mi mással, és nyilván scone-on.
Egyébként azt nem árt tudni – mert elég meglepő –, hogy amíg a bodzához nem rakunk cukrot, csak úgy a maga valójában főzzük, hát ki kell mondani, meglehetősen büdös. De ahogy érintkezik a cukorral, az illata igen finom lesz, az íze is, mert magában az sem jó, kifejezetten semmitmondó. Még szerencse, hogy a színe bármiért tud kárpótolni, na jó, egy ideig.

Két hete

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él…
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)
1 tk mustármag
1 tk zellermag
1 tk koriandermag
½ tk egész bors
4 szem szegfűbors
2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)
¼ tk egész bors
½ tk szecsuáni bors
¼ tk barna mustármag
¼ tk koriandermag
1 db szárított chili

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.

 

Füge chutney

Tegnap nagyüzemet rendeztem a konyhában, reggel 9-től délután 5-ig ki sem jöttem onnét.
Készült a vaníliás mintájára fokhagymás chili zselé is, nyilván mínusz vanília, plusz fokhagyma. Aztán főztem paradicsomlekvárt, végre sikerült eltalálni a cukor mennyiségét.
Aztán készült még füge chutney is. Azt hiszem, nagyjából erre az évre ennyi volt a füge, nincs olyan meleg, hogy ami még rajta van, az beérhessen. Meglehetősen picik a gyümölcsök a hosszú esőmentes időszak miatt.

FÜGE CHUTNEY
1 kg füge
2 ek szőlőmagolaj
2 fej lilahagyma
4 db kandírozott gyömbér
2 db piros chili
220 g nádcukor
250 ml almaecet
2 db lime reszelt héja és kifacsart leve
1 marék mazsola
1 marék aszalt vörös áfonya
3 tk mustármag
1 rúd fahéj
1 rúd vanília (a magjait kikapartam a paradicsomlekvárhoz)
½ tk őrölt szegfűbors
½ tk só
¼ tk őrölt szegfűszeg

Az olajat felforrósítjuk egy edényben, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadunk mindent a füge kivételével és lassú tűzön forraljuk 10-15 percig.
Közben éppen van idő a füge kis kockákra való felaprítására. Beletesszük az edénybe, elkeverjük, lefedjük és lassú tűzön főzzük 10 percig, vagy amíg a füge megpuhul. Ezután levesszük a fedőt és lekvársűrűségűre beforraljuk.

 

 

Piros

Az utóbbi idők legjobban sikerült cucca, nem is kell szerintem hozzáfűzni semmit. Nigella az alap, ahogy nagyon sokszor. Akárki akármit mond, az a nő szerintem zseniális.
Édes és savanyú elsőre, aztán jön az erő, amit a szín is ígér. Azért is szuper, mert meglepően könnyen és gyorsan elkészíthető, az erre fordított idő igazán nem áll arányban a nagyszerűséggel.
VANÍLIÁS CHILI ZSELÉ
300 g kápia paprika
12 db piros chili
500 ml almaecet
100 ml víz
450 g cukor
1 tasak Haas 3:1 lekvárzselésítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
A kápiákat félbevágjuk, kiszedjük a csumáját és az összes magját, feldaraboljuk, aprítógépbe tesszük. A chilik zöld szárát letörjük, egy mozdulattal el lehet intézni, kimagozni csak akkor érdemes őket, ha félünk, túl csípős lesz a végeredmény. Én nem molyoltam ezzel, az aprítógép elintézi a magok nagyját, nem lesz gond a látvánnyal sem.
Tehát a chiliket is az aprítógépbe tesszük a kápiához, majd meglehetősen egynemű masszává dolgozzuk az egészet. Hozzákeverjük a kevés cukorral elkevert pektint.
Egy rozsdamentes edényben lassan melegítjük az ecetet a maradék cukorral és a vaníliás cukorral, míg elolvad. Hozzárakjuk a paprikát és a vizet, majd kb. a ⅔-ára forraljuk.
Pici üvegekbe töltjük.
Húsokhoz, mindenféle sajthoz jó, de simán lehet vajas rozskenyérre is kenni nagyon vékonyan, aztán vékony körteszeleteket rátenni, meg sonkát… Óh!