Rapid desszert

Valamelyik nap kaptunk levelet a cafeblogtól, hogy milyen nagyszerűen személyre lehet szabni a blogokat. Na most nekem egyelőre ennyi sikerült. Illetve még csak az sem, mert csak próbálgattam valamit az admin felületen, erre így maradt, pedig istenuccse nem nyomigáltam a mentés/save gombot. Mindenesetre elcsesztem azt a meglehetősen minimalista (erős eufemizmus ez itt) kinézetet is, ami volt.
Jó, nem foglalkoztam vele túl sokat az igaz. De szerintem amivel annyit kell szöszölni, mint ezzel, hogy valahogy kinézzen, hááát, vannak kérdéseim.

Nem vagyok édesszájú, bármennyire is úgy tűnik abból, hogy folyton sütik meg desszertek vannak a blogon. Jó, nem azt mondom, hogy nem eszem ezekből, de a szívem a fagyié.
Viszont mostanában, mióta diéta van, sokkal többször kívánom a csokoládét konkrétan. Nem hiába, édes íz, krémes – cukor, zsír – ha tetszik, ha nem, genetikus. Mindenkinél, lássuk be és vegyük észre.

Na most ennél biztosan van még könnyebben elkészíthető csokis desszert, de nekünk most ez jutott. Nehéz sors, szokta mondani S.

CSOKOLÁDÉS TÁPIÓKA PUDING

50 g tápiókagyöngy
½ csésze kókuszkrém
375 ml víz
1½ ek kakaópor
1½ ek méz
¼ tk őrölt kardamom
½ tk vaníliapaszta
½ ek narancsvirágvíz
fehér csokoládé a tetejére

 

A tápiókagyöngyöt beáztatjuk hideg vízbe 10 percre.

Közben a kókuszkrémet kis habverővel simára keverjük a vízzel, a kakaóval és a mézzel. Ha a tápiókagyöngyök elég jól megduzzadtak a vízben, leszűrjük és a kakaós-kókuszos tejhez adjuk, belekeverjük a vaníliát is.

Feltesszük a tűzre és állandó kevergetés mellett kb. 10-15 perc alatt megfőzzök, míg puding sűrűségű lesz és a tápióka teljesen megpuhul.

Hagyjuk kihűlni, belekeverjük a narancsvirágvizet, poharakba vagy tálkákba töltjük és fehér csokit reszeleünk a tetejére.

Sajnossajnos nem látszanak a képen a kis átlátszó tápiókagyöngyök, inkább még sötétebb pontoknak tűnnek a pudingban. Mondjuk nem tudom, mégis mire számítottam. Egyébként meg pont arra, hogyha a lemenő nap átvilágít (nem világít át szinte semmi a sűrű csokipudingon) a poháron, akkor majd látszanak.

Keserű csokit is reszeltem a tetejére, de az elolvadt, miután szokás szerint már megint nem voltam képes kivárni, míg teljesen kihűl a cucc.. Az látszik a puding tetején, nem valami baja van. Szóval annyira mégsem rapid desszert.

 

csokitapioka

Advertisements

Meggy, miegyéb

A kölcsönkertünkben vannak meggyfák többek között, nem is egyszerre érnek, ami persze tök jó, mert belátható mennyiségű meggy van egyszerre, nem kell megőszülni a magozásban. Szombaton leszedtük az éppen megérő adagot.

Van egyébként sárgabarack is, arról egy marha nagy ágat letört az egyik vihar, de még így is maradt rajta rengeteg. A diófa szegény nem olyan szép, viszont egészen sok van rajta ahhoz képest, milyen fákat látok mindenfelé, és lesz mandula is jócskán.

Sajnos ez a később érő megy nem olyan ízes, mint a két héttel ezelőtti, de azért ezzel-azzal fel lehet javítani. Pl. balzsamecettel, vörösbor ehhez a meglehetősen fanyar és kissé még talán kesernyés gyümölcshöz nem jó. A tonkabab a meggyhez szerintem kötelező, nem maradhatott ki az sem.
Lett torta meg dzsem is.

MEGGYES TORTA
A tortához:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml hideg víz
125 g nádcukor
50 g kókuszvirágcukot
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejfol
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaópor
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 csipet só
A krémhez:
250 g kimagozott meggy
100 g nádcukor
1 db tonkabab
½ tk vaníliapaszta
2 ek balzsamecet
100 ml víz
2 ek zselatinpor
250 g mascarpone
250 ml tejszín
jó adag csokoládéforgács a tetejére
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 23 cm-es kapcsos kerek tortaformát kikenünk vajjal.
A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk az olajat, a vizet, a cukrot és a vaníliát, majd habverővel simára keverjük, a cukor olvadjon el.
Hozzáadjuk a tojásokat és a tejfölt, ezekkel is simára keverjük.
Egy tálba szitáljuk a lisztet és a kakaóport, hozzáadjuk a sütőport, a szódabikarbónát és a sót, majd a vajas-olajos krémhez keverjük.
A masszát az előkészített tortaformába öntjük, betesszük a meleg sütőbe és 45 perc alatt készre sütjük (tűpróba).
Ha a torta kész, kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában kb. 10 percig hűlni, majd tálra tesszük, kihűtjük, két lapba vágjuk.
A krémhez egy edényben összekeverjük a meggyet a cukorral, de a cukorból előbb vegyünk el 2 ek-lal.
Hagyjuk állni a meggyet legalább 20 percig, majd reszeljük bele a tonkababot, adjuk hozzá a vaníliát és tegyük a tűzre, forraljuk fel, ekkor adjuk hozzá a balzsamecetet, rottyantsunk rajta párat, míg az ecet ereje elmegy, aztán húzzuk le a tűzről.
Közben a vízbe áztassuk be a zselatint pár percre, aztán adjuk a még meleg meggyhez, keverjük el alaposan, hűtsük ki. Aztán tegyük a hűtőbe, ellenőrizzük időről időre, hogy elkezdett-e már megdermedni, mindig keverjük át, hogy majd a krémben ne legyenek kis piros csomók.
A mascarponét keverjük ki 1 ek cukorral, a tejszínbe szintén keverjünk 1 ek cukrot és verjük nem túl kemény habbá, majd óvatosan keverjük a mascarponéhoz. Ha a meggyes cucc kihűlt és elkezd zselésedni, adjuk a mascarponés krémhez, keverjük simára.
Állítsuk össze a tortát: az alsó tésztalap köré tegyünk egy tortakarikát, simítsuk rá a krém felét, rakjuk rá a másik tésztalapot, erre pedig a krém másik felét tegyük. Tegyük be a hűtőbe legalább 2 órára.
Ezután vegyük ki, távolítsuk el a tortakarikát, és a torta tetejét bőven szórjuk meg étcsokoládéból készül forgácsokkal.
És sikerült az év legbénább fotóját is megcsinálni, botrányosan fújt a szél, vitt mindent, a csokiforgácsot is.
A dzsemhez a meggyet kimagozzuk, tisztán kimérünk 3 kg-ot egy nagyobb edényben lecukrozzuk 750 g cukorral, hagyjuk jó 1/2 órát állni, aztán feltesszük a tűzre, beleteszünk 1 db felhasított vaníliát és belereszelünk 2 db tonkababot, felforraljuk.
Két tasak 3:1-ben zselésítőt kevés cukorral elkeverünk, majd a gyümölcshöz adjuk állandó kevergetés mellett. Hagyjuk a dzsemet forrni kb 20 percig, hozzáadunk 60-75 ml balzsamecetet, forraljuk még pár percig, míg az ecet ereje elmegy.
Forrón kis üvegekbe töltjük, az üvegeket lezárjuk és pár percre a tetejükre állítjuk.

Koszorú vagy kuglóf?

Annyi baj van ezzel az ide-oda fordítással folyton, a bundt a hivatalos források szerint kuglóf, szerintem meg koszorú. Plusz vicces, hogy az ausztráloknál a német kiejtést szorgalmazzák. Speciel én is, mégiscsak német eredetű. De sajnos a kuglóf is.
A kuglóf magasabb és kisebb átmérőjű, igaz, annak is van lyuk a közepén. Csonkakúp alakú, tehát semmi köze a bundthoz.
Jó, a kalács meg milk loaf lenne. És ha nem hosszúkás kenyér formájú?

Ilyesmikkel csak nekem van egyébként bajom?

 
ÖRDÖGI CSOKIS KOSZORÚ
A tésztához:
110 g keserű csokoládé (68-70%-os)
1¼ csésze forrásban levő víz
¼ csésze kakaó
1½ csésze fehér tönkölyliszt
1 tk szódabikarbóna
½ tk só
225 g vaj
1½ csésze nádcukor
3 db tojás
1 tk vaníliapaszta
½ csésze görög joghurt
A ganache-hoz:
50 g vaj
100 g keserű csokoládé (70%-os)
50 g tejcsokoládé
¼ csésze víz
2½ tk nescafé
1 tk vaníliapaszta
1 db tonkabab
⅓ csésze porcukor

 

Egy koszorúformát kikenünk vajjal és kilisztezzük. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A forrásban levő vizet az összetört csokoládéra öntjük, simára keverjük.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a szódabikarbónával és a sóval.
A nagyon puha vajat habverővel felverjük, fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot. Belekeverjük a vaníliát és egyenként a tojásokat, majd a joghurtot.
A krémhez adjuk a lisztes keveréket és a feloldott csokoládét, habverővel alacsony fokozaton simára keverjük.
Az egészet az előkészített formába öntjük és 50 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni 10 percig, majd tálra borítjuk.
A ganache-hoz a vajat összeolvasztjuk a csokoládéval, a vizet felforrósítjuk, a nescafét elkeverjük benne, majd a csokoládéhoz adjuk a vaníliával és a lereszelt tonkabbabl együtt. A porcukrot beleszitáljuk, majd az egészet simára keverjük és a teljesen kihűlt süteményre csorgatjuk.

Mondjuk én ezt a kihűlést sosem tudom kivárni, ettől kicsit több kenőcs folyik le a süteményről, mint az kívánatos lenne. Viszont úgy lehet még éppenhogy langyosan enni belőle, ami azért hozzátartozik az ördögi mivolthoz.

 

 

A receptet ezen a blogon olvastam, de gyanús, hogy nem a sajátja volt, elég sokfelé látni szinte ugyanezt.

Nigella hónapja

Nigella honlapja a hónap elején megújult és egy újabb ötlettel állt elő. Cookalong címmel minden hónapban megjelenik egy recept, amelynek az elkészítése után nagyon szeretnék, ha véleményt írnánk az adott ételről. Hogy sikerült megvalósítani, nem hiányzik-e belőle valami, ízlett-e stb.
Most szeptemberben az új könyvében megjelent egyik új tortareceptjét tesztelhetjük. A torta érdekessége és egyik nagy erénye, hogy liszt nélkül készül, így azok is örülhetnek neki, akik gluténmentesen étkeznek.
Egyébként meg valami állati finom. Igaz, engem inkább a krém nyűgözött le. Persze nyilván azért, mert szeretem a tequilát. Meg a Margaritát is.
Ha nincsenek jelen a családtagok, simán megeszem süti nélkül. Mondjuk, már vannak ötleteim, hogy milyen édességet fogok készíteni ennek alapján. Sütés nem lesz benne, ezt elárulom.
A szeptember a Gasztrotippen is Nigella hónapja. Érdemes olvasgatni a feltöltött recepteket, teljes menük is szerepelnek.

CSOKOLÁDÉTORTA MARGARITA-KRÉMMEL

A tortához:
150 g jó minőségű étcsokoládé
150 g vaj
6 db tojás
250 g kristálycukor
100 g őrölt mandula
4 tk jó minőségű kakaópor
1 lime reszelt héja
porcukor a szóráshoz

A krémhez:
1 ek tequila
1 ek Cointreau
4 ek limelé
75 g porcukor
250 ml tejszín – dupla tejszín, ha tudunk szerezni

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. egy 24 cm-es kapcsos tortaformát kikentem vajjal.
A tortához a csokoládét és a vajat vízgőz felett összeolvasztottam, félreraktam hűlni.
A mandulát és a kakaóport összekevertem.
A tojásokat a cukorral habosra vertem. Nem érdemes kézi erővel nekiállni, mert a háromszorosára kell nőnie.
Ebbe a tojáskrémbe óvatosan beleforgattam a kakaós mandulát, majd a folyékony csokoládés krémet.
A masszát a formába öntöttem, és a sütőben 50 percig sütöttem. (Az eredeti receptben 40-45 perc szerepel, de az én sütőm elég gyengécske.)
A formában hagytam kihűlni. Amikor már nem volt olyan nagyon meleg, ráterítettem egy tiszta konyharuhát, hogy ne keményedjen meg nagyon a teteje, azért könnyen lehessen szeletelni.
A hűlés közben a torta közepe beesik, nem kell megijedni. Még jól is nézett ki, ahogy beszakadt és repedezett lett. Megszórtam porcukorral.
A krémhez a tequilát, a likőrt, a limelét és a cukrot elkevertem. Addig kevergettem, míg a cukor teljesen elolvadt. Hozzáadtam a tejszínt, aztán addig vertem habverővel, míg puha hab nem lett belőle. Elég hamar megvan, mert a limelétől nagyon hamar besűrűsödik a tejszín.
Megkóstolni tilos, mert különben nem marad a tálaláshoz!

Kis jelentés rokonfrontról meg egy csokitorta

Nem tudom, de szerintem az gáz, ha a 80 éves nagynénémnek nincs mit ennie több napja, mert a két 50 feletti gyereke és a 4 felnőtt unokája csak ígérgeti, hogy visznek neki enni. Állítólag a hét közepén kapott valamit a harmadik menyétől, de abból alig tudott valamit megenni, mert olyan minősíthetetlen minőségű volt, és nem is tudja megmondani, mi volt az. A drága meny nyilván nem ilyesmit ad a saját anyjának. A kedves fia mindeközben meg horgászik.
A lányáék mondjuk éppen Olaszországban vannak, de ott is van két felnőtt gyermek, talán bevásárolni ők is tudnának, ha már főzni nem is.

Mert az én nagynéném sosem állt a helyzet magaslatán – hogy eufemisztikus legyek – fiatal korában sem. Így már évek óta egy nagyon jó barátnője vásárol be neki meg intézi a csekkjeit, ugyanis a nagynéném gyakorlatilag mindentől fél és idegbeteg lesz, ha el kell indulnia otthonról. Nyilván egyébként azért, mert az a mániája, hogy amíg nincs otthon – amíg otthon van és alszik, akkor is – bemászkálnak hozzá és mindenféle dolga eltűnik. Hogy szerinte ki mászkál be hozzá, azt eddigi élete során nem tudta megnevezni. Anyukám a múltkor azt találta neki mondani viccből, hogy esetleg az elhalt férje szelleme… Amit nem kellett volna, mert aztán kitalálta, hogy neki szelleműzőre lenne szüksége.
Egyébként rendkívül vicces dolgai vannak – ő ugyan nem annak szánja ezeket, amikor meséli –, de én gyakorlatilag be szoktam pisilni rajta a nevetéstől. Vagy a falnak megyek, hangulatomtól függően.
Ma mondjuk iszonyúan röhögtem, amikor anyuék mesélték, hogy már nemcsak visznek, hanem hoznak is. Konkrétan koszos befőttes üvegeket rakosgat valaki a spejzébe. Anyu kérdésére, hogy mit csinál velük, azt mondta, elmosogatja őket, de sajnos már túl sok van és alig fér tőlük.

Ha anyu nem telefonál neki tegnap este, nem tudom, meddig nem eszik szegény. Így aztán ma a 71 éves apukám és a 70 éves anyukám gyalog elmentek hozzá Érdről a Váci útra, hogy vigyenek neki kaját.
De azért még anyu jó korán felkelt reggel, hogy főzzön és friss legyen az az étel.
Na hát így nagyjából ezért sem tartom a rokonaimmal a kapcsolatot.

Míg anyuék „kirándultak”, sütöttem egy nagyon durva csokoládés tortát. Már tegnapra ígértem, de miután megettünk egy sült kacsát, az összes családtag kidőlt és nem akartak hallani semmilyen más ételről.
Szerintem talán ez az eddigi legjobb csokitorta, amit sikerült készítenem. Plusz tök jól variálható, mert ha nem kávét raktam volna bele, akkor mondjuk mentaszirupot.

FAHÉJAS-VANÍLIÁS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:

2 csésze liszt

1 csésze kakaó

1 tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

1 tk fahéj

375 g vaj

2½ csésze cukor

1 tk vaníliapaszt

6 db tojás

3 tk nescafé

3 ek forró víz

1 csésze író

A tetejére:

200 g tejcsokoládé

½ csésze tejszín

½ tk fahéj

½ tk vaníliapaszta

1 tk nescafé

A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra.
A tortához egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a kakaót és a fahéjat.
Egy másik tálban a puha vajat habosra vertem a cukorral, a vaníliával, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Mindegyik tojással külön felvertem a krémet.
A forró vízben feloldottam a nescafét és összekevertem az íróval.
Ezután a vajas-tojásos krémet a lisztes keverékhez adtam a kávés íróval együtt, simára kevertem.
Egy 28 cm ∅ kapcsos tortaformába simítottam a masszát és 1 óra alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, hagytam a formában hűlni, majd kivettem a formából és egy tálra raktam.
A tetejére való csokikrémhez a tejszín felforrósítottam a vaníliával, feoldottam benne a kávét. Majd az egészet az apróra vágott csokoládéra önöttem, belekevertem a fahéjat is, és addig kevergettem, míg teljesen sima krém nem lett belőle.
Kihűtöttem, majd az egészet óvatosan a torta tetejére öntöttem – nem baj, ha az oldalán lecsorog – hagytam megszikkadni.

Nincs mese, ha érik a barack

Nem úsztam meg a hőséget úgy, hogy ne kelljen befőznöm. Anyu csütörtökön hazahozott 8 kiló sárgabarackot és egyébként is meg volt indulva, hogy menjünk el szeddmagadozni, merthogy a hordóba is kell. Szerinte korán reggel jó lett volna. Amikor egyébként 28 fok volt már. Mondjuk, mi nem lelkesedtünk a fák közötti kóválygásért.
De aztán ránkmosolygott a szerencse egy hirdetési újság képében, amelyben apu talált egy elég közel levő hűtőházat, ahol mindenféle gyümölcsöket lehet venni, oda hordják sokan a helyi termelők közül a terményeiket tárolás céljából. Ja, és jóval olcsóbb volt így, mint szeddmagadéknál.
Plusz végre találkozhattunk az ezer éve nem látott kedvenc unokatesómmal is. Szegénykém éppen ezt a döglesztő hetet tudta kifogni arra, hogy hazalátogasson Angliából, ahol egyébként 6 éve él. Kérdezte is folyton, hogy most meleg van-e, vagy csak ő szokott el az itteni időjárástól. Megnyugtattam, hogy kegyetlen meleg van, ne aggódjon, nem az ő hibája, ha úgy érzi, elolvad.
Egyébként innentől kezdve fel fogok rakni egy csomó olyan receptet, amelyek a gasztroblogger-társadalom és a recepteket keresők számára valószínűleg alapvetések, de miatta lesznek ilyen posztok, mert szeretne megtanulni főzni, kicsit unja a szendvicsezést, és a hazai ízek is hiányoznak neki.

Apropó elolvad. Innen is szeretném üzenni a Volánbusznak, hogy menjenek a jó fenébe! Van pofájuk a Népligetben található nemzetközi pályaudvaron az üvegkalitkában nem működtetni ebben a 40 fokban a légkondit. Ráadásul még huzat sem bírna lenni, mert az ajtókon – azon a kettőn (!) – légfüggöny zárja el a levegő útját. Amely légfüggönynek ugye csak akkor van létjogosultsága, ha működik a befúvás, nyáron a hideg, télen pedig a meleg.
Különben a nemzetközi pályaudvaron az összes kiírás kizárólag magyarul van és kézzel, az is, hogy nemzetközi pénztár, meg hogy hol lehet sorszámot kérni a becsekkoláshoz a nemzetközi járatokhoz.
Egyszerűen embertelen és felháborító, amilyen állapotokat ott tapasztalni lehet. Azon csodálkoztam, hogy nem hullottak sorra a nyomorú utasok. Mondjuk, az unokatesóm is megfogadta, hogy ezt sose többet, csak most el akart vinni magával egy csomó cuccot, és nem kívánt a repülőn nagy összegű pótdíjat fizetni. És így aztán cserébe az ajándékaiért, meg nyilván azért, hogy örüljön neki, bepakoltam  egy rakat dzsemet, kolbászt, sonkát, miután kiderült, hogy Londonban kijönnek érte a buszhoz, nem kell neki cipelni.
Kaptunk tőle például cidert, sört, és Marmite-ot is.

A családban még csak nekem vannak tapasztalataim a Marmite-tal kapcsolatban, azt mondtam mindenkinek, hogy finom és egészséges, tessenek csak kenni a vajas pirítósra szép vékonyan. Próbáltam nagyon-nagyon őszintének látszani. Mondjuk, nekem tényleg ízlik, de ismerem a népeket itthon.
Bevallom, én még cidert csak most ittam először, nem rossz, nem rossz, számomra túlságosan borszerű, és én nem szeretem a bort, de ettől persze még lehetek fan idővel. Viszont a bubissága miatt tényleg nagyon üdítő.

Megbeszéltük, hogy legközelebb zöldségmagokat meg ilyesmiket fogok tőle kérni, hogy ne kelljen cipekedni. Merthogy jövőre lesz saját kis konyhakertem.

De visszatérve a befőzéshez. Gondolkodtam azon, hogy az előző este cukorral leszórásos és másnap hosszabban főzéses módszerrel készítem a dzsemeket, de nem voltam hajlandó. Ugyan én is próbálok minél kevesebb adalékanyagot használni a főzés során, de valahogy ezekkel a zselésítőkkel nincs bajom.

KAJSZIDZSEM AMARETTÓVAL
5 kg kajszibarack
1,5 kg cukor
3 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
150 ml Amaretto

A barackokat megmostam és kimagoztam, egy nagyobb fazékba szórtam. Feltettem a tűzre, rászórtam a cukor nagy részét, hozzáadtam a vaníliás cukrot, és addig forraltam, míg a fél barackok nagyjából szétfőttek – 20-25 perc. Ezután belekevertem a maradék cukorral elkevert zselésítőt, forraltam még 1-2 percig, lehúztam a tűzről. Beleöntöttem az Amarettót és sterilizált dzsemesüvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.


KARDAMOMOS-CSOKOLÁDÉS KAJSZIDZSEM

3 kg kajszibarack
750 g cukor
250 g nádcukor
2 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk kardamommag
1½ tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
100 g Côte d’Or csokoládé 86%
100 ml sötét rum
A barackokat mosás és magozás után fazékba raktam, rászórtam a cukor nagy részét, a vaníliás cukrot és a mozsárban porrá tört kardamomot. Addig főztem, míg a gyümölcs szétfőtt, ez kb. 20-25 perc volt. Ekkor kivettem belőle kb. 300 ml-nyit egy fagyihoz – recept később.
A zselésítőt elkevertem a maradék cukorral, a dzsemhez adtam és forraltam még 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, elkevertem benne az összetördelt csokoládét és a rumot, majd dzsemes üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

A nagy projekt

Szombaton A Nagy Projektet próbáltuk kidolgozni hárman, nem mondom, hogy ez maradéktalanul sikerült. Nem tudom, hogy jobb.
Én viszont meglehetősen kis projekttel készültem a vendégeskedésre – merthogy az volt. Rendkívül fantáziadúsan rántott csirkét készítettem, ettünk hozzá kovászos uborkát.
És Gabáhnál találtam egy jó kis sütit, amelyet kis változtatással megsütöttem. Mindkét vendégül látott Kati a sütievő népek közé tartozik szerencsére.

EPRES-CSOKOLÁDÉS TORTÁCSKÁK
125 g vaj
160 g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 db tojás
11 g instant élesztő
250 g liszt
1 csipet vaníliás só
110 ml tejszín
125 g fehércsokoládé
125 g tejcsokoládé
32 szem eper

A puha vajat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a tejszínt.
A lisztet elkevertem az élesztővel, a sóval és a finomra aprított csokoládékkal.
A két keveréket simára dolgoztam és muffinsütőbe adagoltam fagylaltos kanállal. Mindegyik tetejébe nyomtam 2-2 szem epret és a 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 35 percig.
Kiügyeskedtem a tortácskákat a formából és meg forrón megszórtam porcukorral.