A 10 perces főzelék

Ilyen gyorsan elkészülő kajához nem illik semmi hadoválás.

ÁNIZSKAPROS CUKKINIFŐZELÉK

1 db cukkini (kb. 23-25 cm-es)
2 gerezd fokhagyma
1 tk kókuszolaj
só, bors
1 ek ánizskapor
250 ml viz
250 ml kesutej
1 tk tápiókakeményítő

cukkinifozelek-600x448

 

A cukkinit kb. 1 cm-es kockákra vágjuk, közben egy edényben felforrósítjuk a kókuszolajat, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát és megprároljuk. Rátesszük a cukkinit, átpirítjuk, megszórjuk az összevágott ánizskaporral, sóval és borssal, majd felöntjük a vízzel. Addig főzzük, míg a cukkini elkezd opálossá válni, tovább nagyon nem kell, hogy ne essen majd szét.

A keményítőt kikeverjük a kesutejjel és besűrítjük vele a főzeléket, még kb. 2 percig forraljuk.

Dió, cukkini, mángold – sós palacsinta

A kertben már elültettem az új adag mángoldot, de persze még várni kell rá. A tavalyi – ahogy ez a mángoldnál szokás – azzal kezdte, hogy felvirágzott, de azért még lehet róla leveleket szedni. Viszont ugye nem túl sokat egyszerre. Ezért kiegészítésre szorul bármi készüljön belőle. Így, hogy cukkiniből is csak egy darab volt – ami szintén nem nagyon elég magában, viszont töltelékanyagnak kiváló – lett egy szinte fasírt. Mert ne mondjuk, hogy az ilyesféle lepények/palacsinták nem fasírtszerűek, azaz mindent elbírnak, mindent össze lehet pakolni és mégis jó lesz. Ellenben csinosak általában nem lesznek az ilyen kaják. Ez van.

DIÓS CUKKINI-MÁNGOLD PALACSINTA

1 db cukkini (kb. 20-22 cm)
250-300 g mángold
2 db tojás
3 ek rizsliszt
¼ tk citrombors
15-20 friss mentalevél
½ marék dió
2 gerezd fokhagyma
1 ½ tk tahini

kókuszolaj a sütéshez

A cukkinit durvára reszeljük egy tálba, megsózzuk. Hagyjuk kicsit állni. Nem kell túl sok só, mert nem fogjuk lecsöpögtetni, a cukkiniből kijövő folyadék elég lesz a tészta palacsintasűrűségéhez.
A mángoldot alapos mosás és szárítás után nagyobb darabokra tépjük és robotgépbe tesszük a fokhagymával, mentával és a dióval együtt, felaprítjuk, a cukkinihez tesszük.
Belekeverjük a tahinit, a borsot, a tojásokat és a lisztet. Egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát kell kapnunk.
Egy serpenyőben kókuszolajat forrósítunk és kissé vastagabb kisebb méretű palacsintákat sütünk – mindkét oldalukat pirosra.

cukkinimagoldpali2

Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt – pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
1 db nagyobb cukkini
6 szelet bacon
4 szelet sonka
1 ek szőlőmagolaj
só, bors
3-4 ág citromillatú kakukkfű
4-5 tárkonylevél
2-3 ág borsikafű
1 ek citromlé
8-10 levél medvehagyma

    Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.
    A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam.
    A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.

    Mínusz szénhidrát

    Mostanában szénhidrátmentesen étkezem. A kenyér elhagyása egyáltalán nem okoz veszteséget, eddig sem ettem belőle sokat, annál inkább a tésztáé, na meg a fagyié. A csokoládé, a cukor, a rizs, a krumpli meg a sütemények sem hiányoznak, bár az is igaz, hogy egy-két évvel ezelőttig tőlem simán elvoltak a csokoládék táblaszámra a szekrényben hosszú időkig – amíg S. rájuk nem lelt és kérdezte meg, hogy ugyan kinek tartogatom ezeket, mert ha senkinek, akkor ő rávetné magát a hesszanyagra – viszont mostanában simán felbontom. Ahonnan ugye nincs visszaút.
    Egyszer egy héten fogok enni szénhidrátot, igen, tésztát, fagyit és süteményt is. A tésztákat majd nem szottyos-tejszínes mártásokkal.
    Sajnos Csupi szerint a pattogatott kukorica, 0%-os zsíros is szénhidrát, pedig szerintem nem is eledel.
    Ez az egész egyébként arra is jó, hogy nem kell mindig főtt ételt ennem, amire egyáltalán nem vágyom, elvagyok nélküle akár hetekig is. Tök jól elvagyok 2-3 hasábokra vágott répával és fűszeres sajtkrémmel. Különben a répa remekül tömít, nemcsak azért, mert sokat kell rágni, hanem az édessége miatt is.

    Tegnap a mínusz szénhidrát jegyében tofut készítettem. Egyébként már jó pár hete motoszkál bennem a tofuevés, régebben elég sokat vettem belőle. De folyton elfeljetettem megnézni vásárlások alkalmával. Tegnap a hentes mellett kéznél levő bioboltba viszon kifejezetten ezért mentem be. Nem, nem vagyok biomániákus és vega meg vegán sem. Nem is értem pl. azt, hogy ha valaki elkötelezte magát a vegán étkezés mellett, akkor mit kepeszt a húsvéti sonka illúziója után. Hol van az előírva, hogy húsvétkor sonka vagy sonkaszerű cucc legyen az asztalon? Mondjuk, én szeretem, ha minden az, ami. Nem valami szerű, mert az nem az.

    TOFU PIRÍTOTT ZÖLDSÉGEKKEL

    300 g tofu
    2 kisebb cukkini
    ½ padlizsán
    ¼ piros kaliforniai paprika
    1 piros chili
    2 cm gyömbér
    1 fej lilahagyma
    2 gerezd fokhagyma
    2 ek szójaszósz
    ¼ tk rizsborecet
    3-4 ek szójaolaj
    só, bors

      A tofut kb. 1 cm-es kockákra vágtam és a wokban felforrósított olajban kissé megsózva pirosra sütöttem. Ezt azért érdemes így csinálni, mert ebben az állapotában a tofu már nem törékeny, szépen megtartja a formáját, nem fog eltűnni a kevergetés közben. Különben úgy is nagyon finom, ha bő forró olajban pirosra sütjük – eközben kissé pufi lesz – kiszedve lecsöpögtetjük és úgy adjuk az ételhez. Szerencsére olyan szerkezete van, hogy ezek után a kezelések után is képes magába szívni minden ízanyagot igen hamar.
      Ezután rádobtam a finomra vágott lilahagymát, a fokhagymát, a chilit és a gyömbért, összekevertem, hagytam kissé továbbpirulni.
      A zöldségeket is kockára vágtam, a tofuhoz adtam. Hagytam pirulni őket állandó kevergetés közben. Majd kissé sóztam, elég sok borsot tekertem rá. Ráöntöttem a szójaszószt és a rizsborecetet (elég jó ropogósan tartja a zöldségeket, bár ez a padlizsánra nem igaz), hozzáadtam a szintén kockákra vágott paprikát. A színe és a kissé édeskés íze miatt tettem bele.
      Ha lett volna itthon korianderzöld, raktam volna rá azt is. És ha éppen szénhidrátos nap lett volna, rizstésztával eszem.