A kevesebb több

Pár napja nézegettem, hogy nemsokára lehet szedni a bodzát, de tegnapelőtt észrevettem, hogy termetes mezei poloskák dézsmálják a termést. Egész fürtöket tettek aszalt kinézetűvé.
Már említettem többször, hogy a kölcsönkertben É. szomszédasszony nem hajlandó semmilyen permetet használni, biot se, mondván, hogy méreg. Így igazából csak pusztul nála minden, még a féltve dédelgetett burgundi szőlője is, azt éppen most rózsabogarak zabálják.
Hiába próbáltam rávenni mindenféle környezetkímélő módszerre, semmit nem fogad el. Azt is hiába magyaráztuk neki, hogy ebben az évben azért elég rendkívüli időjárási viszonyok voltak, amelyek ha tetszik, ha nem, befolyásolják a növények és a kártevők viszonyát. Lehet, hogy az eddigi években nem volt ekkora pusztítás, de most ez van, ehhez kéne alkalmazkodni. Ja, és a madarakat is eteti dióval egész nyáron. Azt sem hajlandó elfogadni, hogy legalább azt ne tegye, mert akkor egy rakat bogár, csiga, kukac és hernyó nem a termést zabálná. Ma nem is tudom, hány csigapárt láttam boldogan kufircolni mindenfelé.
Így nem lehet hasznosítani a gyönyörű ringlóját, a málnáját, egresét, és még sorolhatnám, mi minden megy még gajra nála.
Ma átmentem, hogy legalább egy kevés bodzát tudjak szedni, na meg szedret. A szeder is ott penészedik az ágon, pedig állítólag a férje is imádja, nem értem, miért nem lehet leszedni vagy legalább szólni, hogy akkor én szedjem le. Szívesen megtenném, aztán rakhatná a mélyhűtőbe vagy befőzhetné ő is.
Nem tudom, de nekem fáj a szívem, amikor ilyen szintű pazarlást látok. Főleg, amikor igen kis energiaráfordítással lehet elég nagy haszonhoz jutni. Vagy akkor például nem akarom hallani a vekengést, hogy milyen drága a gyümölcs.
Például azt is nagyon sajnálom, hogy nincs pénzünk megvenni a szomszéd telket. Van rajta egy kis kulipintyó, viszont van fúrt kút is, ami nagy kincs. S. ugyan kitalálta, hogy ilyen életjáradék alapon havi részletekben kéne, de kiderült, hogy sajnos nem egy tulaj van, viszont mindenki el akarná adni, kivéve azt, aki itt is lakik. Ezt meg mondjuk megértem, mert nem kapna egyedül annyit, amiből akár egy kis lakást is tudna magának venni.
Ez a szomszédunk gyakorlatilag állandóan otthon van, de a teleknek vannak olyan részei, amelyeket mióta itt lakunk, soha meg nem látogatott, nem még füvet nyírt volna. Úgy sejtem, mielőtt ideköltöztünk, sem volt ez másképp.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nekünk dupla energia a körülöttünk levő rumli miatt rendben tartani a kertet.

Most visszatérnék a bodzához meg a szederhez. Szederből csak egy kisebb tállal tudtam szedni, bodzából is csak pár fürtöt, de valami eszméletlen finom dzsemet sikerült főzni belőlük. Úgy döntöttem, hogy nem variálom halálba, elég lesz egy kis cukor meg vanília, és kész

BODZÁS SZEDERDZSEM

1,4 kg szeder

500 g bodza

2 ½ csésze cukor

1 ek vaníliapaszta

1½ tasak Haas Quittin 3:1

100 ml Crème de Cassis

A bodzát leszemeztem – amelyik szem nem jön le könnyen a szárról, azzal nem is érdemes küzdeni, mert nem elég érett – és a szederrel együtt szűrőben lemostam. A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba borítottam, rászórtam 2 csésze cukrot, hozzáadtam a vaníliát és elkezdtem főzni. Nagyjából ½ órát főztem, majd hozzáadtam a maradék cukorral elkevert pektint, forraltam további 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, belekevertem a likőrt. A forró dzsemet kis üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítottam.

Advertisements

Nincs mese, ha érik a barack

Nem úsztam meg a hőséget úgy, hogy ne kelljen befőznöm. Anyu csütörtökön hazahozott 8 kiló sárgabarackot és egyébként is meg volt indulva, hogy menjünk el szeddmagadozni, merthogy a hordóba is kell. Szerinte korán reggel jó lett volna. Amikor egyébként 28 fok volt már. Mondjuk, mi nem lelkesedtünk a fák közötti kóválygásért.
De aztán ránkmosolygott a szerencse egy hirdetési újság képében, amelyben apu talált egy elég közel levő hűtőházat, ahol mindenféle gyümölcsöket lehet venni, oda hordják sokan a helyi termelők közül a terményeiket tárolás céljából. Ja, és jóval olcsóbb volt így, mint szeddmagadéknál.
Plusz végre találkozhattunk az ezer éve nem látott kedvenc unokatesómmal is. Szegénykém éppen ezt a döglesztő hetet tudta kifogni arra, hogy hazalátogasson Angliából, ahol egyébként 6 éve él. Kérdezte is folyton, hogy most meleg van-e, vagy csak ő szokott el az itteni időjárástól. Megnyugtattam, hogy kegyetlen meleg van, ne aggódjon, nem az ő hibája, ha úgy érzi, elolvad.
Egyébként innentől kezdve fel fogok rakni egy csomó olyan receptet, amelyek a gasztroblogger-társadalom és a recepteket keresők számára valószínűleg alapvetések, de miatta lesznek ilyen posztok, mert szeretne megtanulni főzni, kicsit unja a szendvicsezést, és a hazai ízek is hiányoznak neki.

Apropó elolvad. Innen is szeretném üzenni a Volánbusznak, hogy menjenek a jó fenébe! Van pofájuk a Népligetben található nemzetközi pályaudvaron az üvegkalitkában nem működtetni ebben a 40 fokban a légkondit. Ráadásul még huzat sem bírna lenni, mert az ajtókon – azon a kettőn (!) – légfüggöny zárja el a levegő útját. Amely légfüggönynek ugye csak akkor van létjogosultsága, ha működik a befúvás, nyáron a hideg, télen pedig a meleg.
Különben a nemzetközi pályaudvaron az összes kiírás kizárólag magyarul van és kézzel, az is, hogy nemzetközi pénztár, meg hogy hol lehet sorszámot kérni a becsekkoláshoz a nemzetközi járatokhoz.
Egyszerűen embertelen és felháborító, amilyen állapotokat ott tapasztalni lehet. Azon csodálkoztam, hogy nem hullottak sorra a nyomorú utasok. Mondjuk, az unokatesóm is megfogadta, hogy ezt sose többet, csak most el akart vinni magával egy csomó cuccot, és nem kívánt a repülőn nagy összegű pótdíjat fizetni. És így aztán cserébe az ajándékaiért, meg nyilván azért, hogy örüljön neki, bepakoltam  egy rakat dzsemet, kolbászt, sonkát, miután kiderült, hogy Londonban kijönnek érte a buszhoz, nem kell neki cipelni.
Kaptunk tőle például cidert, sört, és Marmite-ot is.

A családban még csak nekem vannak tapasztalataim a Marmite-tal kapcsolatban, azt mondtam mindenkinek, hogy finom és egészséges, tessenek csak kenni a vajas pirítósra szép vékonyan. Próbáltam nagyon-nagyon őszintének látszani. Mondjuk, nekem tényleg ízlik, de ismerem a népeket itthon.
Bevallom, én még cidert csak most ittam először, nem rossz, nem rossz, számomra túlságosan borszerű, és én nem szeretem a bort, de ettől persze még lehetek fan idővel. Viszont a bubissága miatt tényleg nagyon üdítő.

Megbeszéltük, hogy legközelebb zöldségmagokat meg ilyesmiket fogok tőle kérni, hogy ne kelljen cipekedni. Merthogy jövőre lesz saját kis konyhakertem.

De visszatérve a befőzéshez. Gondolkodtam azon, hogy az előző este cukorral leszórásos és másnap hosszabban főzéses módszerrel készítem a dzsemeket, de nem voltam hajlandó. Ugyan én is próbálok minél kevesebb adalékanyagot használni a főzés során, de valahogy ezekkel a zselésítőkkel nincs bajom.

KAJSZIDZSEM AMARETTÓVAL
5 kg kajszibarack
1,5 kg cukor
3 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
150 ml Amaretto

A barackokat megmostam és kimagoztam, egy nagyobb fazékba szórtam. Feltettem a tűzre, rászórtam a cukor nagy részét, hozzáadtam a vaníliás cukrot, és addig forraltam, míg a fél barackok nagyjából szétfőttek – 20-25 perc. Ezután belekevertem a maradék cukorral elkevert zselésítőt, forraltam még 1-2 percig, lehúztam a tűzről. Beleöntöttem az Amarettót és sterilizált dzsemesüvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.


KARDAMOMOS-CSOKOLÁDÉS KAJSZIDZSEM

3 kg kajszibarack
750 g cukor
250 g nádcukor
2 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk kardamommag
1½ tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
100 g Côte d’Or csokoládé 86%
100 ml sötét rum
A barackokat mosás és magozás után fazékba raktam, rászórtam a cukor nagy részét, a vaníliás cukrot és a mozsárban porrá tört kardamomot. Addig főztem, míg a gyümölcs szétfőtt, ez kb. 20-25 perc volt. Ekkor kivettem belőle kb. 300 ml-nyit egy fagyihoz – recept később.
A zselésítőt elkevertem a maradék cukorral, a dzsemhez adtam és forraltam még 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, elkevertem benne az összetördelt csokoládét és a rumot, majd dzsemes üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

Eperdömping

Tegnap reggel kimentem a helyi piacra, és elájultam az eperáraktól, bár igazából illúzióim nem voltak, de akkor is. Így aztán délután felkerekedtünk és szeddmagadoztunk egy eperföldön, egy óra alatt szedtünk majdnem 10 kg epret – egészen pontosan 9,7 kilónyit.
Készült négyféle dzsem és egy desszert.

És még nincs vége a terveknek, ugyanis szerdán visszamegyünk, de akkor egy nagyobb mennyiséggel fogunk hazatérni. De az a cucc már nem az én felelősségem lesz…

EPERDZSEM BODZAVIRÁGGAL ÉS COINTREAU-VAL
500 g eper
150 g cukor
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
6 nagyobb bodzavirág
50 ml Cointreau

Az epret tisztítás után feldaraboltam, kisebb lábosban feltettem főni. Ahogy levet eresztett, hozzákevertem a cukor nagy részét, összekevertem és belecsipkedtem a bodzavirágokat.
A maradék cukorba kevertem a pektint. Kb. 10 perc forralás után beleszórtam a pektines cukrot és alapos kavarás után magas hőmérsékleten forraltam 1 percig. Levettem a tűzről, belekevertem a likőrt, kiforrázott üvegbe (1 db 500 ml-es) töltöttem és 5 percre a tetjére állítottam.

EPERDZSEM RÓZSABORSSAL ÉS KONYAKKAL
1 kg eper
300 g cukor
1 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
1 tk rózsabors
1 tk vaníliapaszta
100 ml konyak

Az epret daraboltam, egy lábosban a tűzre tettem, felforraltam. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliapasztát és a mozsárban durvára tört borsot. Forraltam nagyjából 15 percig, majd hozzáadtam a kevés cukorral elkevert zselésítőt, magas lángon 1 percig továbbforraltam. Levettem a tűzről, belekevertem a konyakot, üvegekbe töltöttem, fejre állítottam őket 5 percre.

RUMOS-CSOKOLÁDÉS EPERDZSEM
500 g eper
200 g cukor
60 g Côte d’Or 86%-os étcsokoládé
½ tk vaníliapaszta
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
50 ml sötét rum

A metódus a fent leírtakkal azonos, a csokoládét a végén tördeltem bele és amikor elolvadt, akkor vettem le a tűzről majd ment bele a rum.

EPERLEKVÁR
4 kg eper
1, 5 kg cukor
3 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
200 ml Crème de Cassis

Erről kép nem készült, mert már meglehetősen elegem volt az eprezésből, ugyanis közben elkészült a desszert is.
Meg ennél a mennyiségnél azért már bedurvultam, nem késsel vagdostam majdnem egyforma kis kockákra a gyümölcsöt, hanem beleraktam a robotgépbe és ahogy esik, úgy puffan alapon párszor megnyomkodtam a pulse gombot, legyen rusztikus majd az a lekvár.
Egy jó nagy fazékba öntöttem az egyáltalán nem egyenletesen felaprított gyümölcsöt, hozzáadtam a cukor nagy részét és jó 35-40 percig forraltam, elég jól lefőtt és a habja is eltűnt. A maradék cukorral elkevertem a zselésítőt, azt is a lekvárhoz adtam, kevergetve magas hőmérsékleten forraltam még 1-2 percig. Levettem a tűzről és belekevertem a likőrt, majd üvegekbe töltöttem.

Mint alább majd kiderül, a desszert elnevezésével nem bíbelődtem sokat (az ilyen meg olyan krémes álom elnevezésektől frászt kapok) és képet sem csináltam, ugyanis valami végtelen módon nem fotogén cucc, de nagyon finom.

EPRES-MASCARPONÉS DESSZERT
Az alaphoz:
120 g amaretti
Az epres öntethez:
600 g eper
4 ek Amaretto
3 ek cukor
A krémhez:
3 db tojás
3 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
250 g mascarpone
200 g tejszín

Rettentő egyszerű módon egy tál aljára szórtam az amarettit és ráöntöttem a likőrrel meg a cukorral összeturmixolt epret.
A krémhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját fehérre vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mascarponét, simára dolgoztam.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a krémbe forgattam, ahogy a nem túl kemény habbá vert tejszínt is. Majd az egészet az epres cucc tetjére simítottam. Két órát a hűtőben hagytam, hogy a keksz felszívja az epres öntetet és jól összeérjen.

Itt meg hirtelen nyár lett

Mégis mit tehet az ember, ha kap egy nagy vödör éppenhogy kiolvadt fagyasztott málnát a szomszédjától (eredeti forrás a cukrászda)?
Szomszéd becsönget, hogy beszélt apámmal, mert azt gondolta, mi tuti örülnénk egy nagyobb mennyiségű málnának, viszont apu közölte vele, hogy ő nincs itthon, én igen, és különben is én vagyok a konyhatündér.
Valóban, mit lehet tenni? Először is örülni, aztán kutakodni a kedvelt gasztroblogokon valami jó ötlet után, amely kifejezetten 5 kg málna felhasználására utal, de ilyen dimenzióban csak lekvárok és dzsemek fellelhetők. Tehát befőzni váratlanul. A család és a szomszédság örömére. Vajon Egerszalókon milyenek lehetnek a szomszédok?

TAVASZI RÓZSABORSOS MÁLNALEKVÁR

5 kg málna – szigorúan fagyasztott, ami már kiolvadt
1,5 kg cukor
1 ek vaníliapaszta
1 ek rózsabors
200 ml akácszirup
100 ml Crème de Cassis



A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba öntöttem, hozzáadtam a cukrot, a mozsárban porrá tört borsot és a vaníliát meg a szirupot is. Kb. a ¾-ére forraltam be addig, míg már bőrösödött. A végén hozzáadtam a likőrt – málnapálinka híján – majd kiforrázott üvegekbe töltöttem.

Mára az egyik kedvencemből – Purcell Dido és Aeneas című operájából egy részlet. Egyik este éppen azt az előadást néztem meg a Mezzón, amelyből a részlet van. Stéphanie D’Oustrac volt látható Dido szerepében, a Les Arts Florissants zenekart William Christie vezette.
Stéphanie D’Oustrac-ot szeretem, a hangját is, de ebben az előadásban néha olyan egzaltált tekintettel nézett a világba, hogy sokszor inkább Ophélia jutott eszembe, attól tartottam, mindjárt befekszik itt nekem a vízbe. Ezzel együtt azért elég sokat adnék, ha egyszer élőben láthatnám a zenekart és a Christie-vel dolgozó énekeseket.

Dido panasza

Az én fülemben inkább a Janet Baker-féle előadás van lévén, hogy az volt az első barokk operalemez, amit valaha vettem. Nem mondom, nem a legújabb cucc a barokk piacon.