Répatorta kesukrémmel

Régóta keresek igazi jó GF/DF répatortát, de nem voltam eddig sikeres. Az az igazság, hogy ha nem liszt- és tejmenteset akarunk találni, akkor sincs olyan könnyű dolgunk.
Nem akartam diófélével teletömöttet, úgyhogy ez a darab egy kis krompromisszum eredménye, elvégre van benne rizs- és zabpehelyliszt, viszont tökéletesen szaftos, nem morzsálódó legalább. És ha ügyelünk, honnan van a zabpehely vagy a -liszt, akkor még gluténmentes is lehet az egész.

A krém az én ízlésemnek túlságosan nehézkes lett, legközelebb több kókusztej és kevesebb kesudió vagy mandula kerül bele, inkább használok majd zselatint vagy agart. A vegán mivolt egyáltalán nem volt követelmény, csak ki akartam próbálni, hogy működik ebben az összetételben a lenmag a tojás helyettesítésére.
A cukor helyett persze lehet használni más édesítőt, akár valamilyen szirupot is, de ne tévedjünk, azok is csak cukrok. Szóval a lényeg, hogyha nem cukrot használunk, akkor nyilván át kell alakítani a száraz anyagok arányát, mert különben csak egy ragacsos massza – ami sosem sül meg – lesz a végeredmény.

carrot2

RÉPATORTA KESUKRÉMMEL

A tortához:
35 g barnarizsliszt
43 g zabpehelyliszt (zabpehelyből is őrölhetjük)
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk fahéj
20 g durvára vágott dió
25 g aszalt vörös áfonya
50 g nyers nádcukor
75 g reszelt sárgarépa
1/2 ek almaborecet
90 g sűrű kókusztej
1 ek aranylen + 3 ek víz

A krémhez:
100 g kesudió legalább 4 órára beáztatva
60 ml kókusztej
1 ek juharszirup
1/8 tk fahéj
1/4 tk vaníliakivonat

1 ek összevágott dió és vörösáfonya keveréke

carrot3

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy 10 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikenünk kókuszolajjal.
A lenmagot a vízzel robotgépben pűrésítjük, hagyjuk állni 5 percet, míg besűrűsödik.
A liszteket a fahéjjal, a dióval, az áfonyával és a szódabikarbónával összekeverjük egy tálban.
A répát a cukorral, a kókusztejjel, az ecettel, valamint a lenpéppel elkeverjük, aztán a lisztes keverékhez adjuk.
A masszát a formába öntjük, az alját párszor ütögessük hozzá a pulthoz, hogy ne legyen benne buborék.
Betoljuk a sütőbe, sütjük kb. 30 percet, a beleszúrt tű nagyjából tisztán és könnyedén jöjjön ki belőle, akkor van kész.
A krém hozzávalóit egy jó mixerben dolgozzuk teljesen simára, a kihűlt tortát vágjuk keresztben ketté, a krém felével kenjük meg, szórjuk meg egy kevés összevágott dióval és áfonyával, majd a krém másik felét kenjük a torta tetejére, erre pedig a többi dió-áfonya kerül.

Fordított körtetorta

Ősz van, körte van mindenütt. Ezt a szomszédból kaptam azzal, hogy tél közepére érik be, de a szomszédom saját bevallása szerint sosem éri meg azt az időt, ugyanis addigra megromlik, szóval nem kísérleteztem vele, most használjuk fel. Egyébként sem nagyon szeretem az ilyen utánérős gyümölcsöket, leszedjük a fáról, frissen felhasználjuk, annak van értelme. Nézegessem a szekrény tetején, meg persze…

GYÖMBÉRES KÖRTETORTA

A körteréteghez:
3 db nagyobb körte
60 g vaj
⅓ csésze nádcukor
2 db kandírozott gyömbér

A tésztához:
85 g vaj
1 csésze nádcukor
2 db tojás
⅓ tk vaníliapaszta
¼ csésze kókusztej
1 csésze liszt
½ csésze kókuszreszelék
1 tk sütőpor
1 csipet só

A sütőt előmelegítjük 165 °C-ra, egy 23 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A vajat a formába tesszük és így betesszük a sütőbe, míg elolvad. Kivesszük rászórjuk a cukrot, aztán a körtéket meghámozzuk, felszeleteljük és elrendezzük a formában a hajszálvékonyra szeletelt gyömbérrel együtt.
A tésztához nagyon puha vajat habosra verjük a cukorral, belekeverjük a tojásokat a vaníliával együtt, majd tovább verjük. Hozzákeverjük a kókusztejet.
Egy másik tálban elegyítjük a lisztet a kókuszereszelékkel és a sütőporral meg a sóval, a tojásos krémhez adjuk, simára keverjük. A masszát a körtére simítjuk és a formát betoljuk a sütőbe 1 ½ órára, 1 óra után ellenőrizzük, hogy a tű tisztán jön-e ki a sütiből, ha nem, visszatoljuk (nekem vissza kellett). Különben meg direkt jót tesz neki, ha minél tovább sül és karamellizálódni tud a cukros-vajas körte a forma alján.
Miután megsült, a formában hagyjuk hűlni 20-30 percet, majd tálra borítjuk és lehúzzuk róla óvatosan a sütőpapírt.
Tálaláskor lehet hozzá adni a gyömbér szirupjával felvert tejszínhabot is.

korte_fotor_collage

Céklaleves

Tegnap egy nagyon kedves barátnőmmel többek között arról beszélgettünk, hogy vajon miért esznek az emberek zacskós levest, amikor akár 5-10 perc alatt is lehet igazán jó tartalmas leveseket főzni. És ez tényleg nem ilyen gasztronáciság. Mondjuk én nem vagyok egy paradicsomleveses típus, de tényleg vesz az ember egy üveg natúr passatát, edénybe önti, hozzászórja az éppen választott fűszereket, rak bele kis mascarponét, felforralja és már ott is van a paradicsomkrém-leves kb. 3 perc alatt. Ez a barátnőm gyorsleves receptje.

Ezt nagyjából mindennel el lehet játszani, a mirelit zöldségek szerintem mindenki rendelkezésére állnak, úgy még tisztítani, hámozgatni sem kell. Azokból is készen van egy sűrű krémleves nagyjából 10 perc alatt turmixolással együtt.

És ezeket a leveseket úgy alakítjuk, ahogy akarjuk, laktóz- és gluténmentesre, nincsen bennük semmilyen nemkívánatos adalékanyag.

Az alábbi leves is elkészíthető ennyi idő alatt, ha natúr előre főzött vákumcsomagolt céklát veszünk pl. az L betűs közértben. De biztos máshol is van. Nekem egy kicsit több időbe telt, mert friss céklából csináltam, viszont volt időnk kivárni azt a ¾ órát.

 

KORIANDERES CÉKLAKRÉM-LEVES

650-700 g cékla
1 ek kókuszzsír
½ ek koriandermag
¼ tk kömény
¼ tk római kömény
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek bio balzsamecet
450 ml víz
400 ml sűrű kókusztej
só, bors

 

A céklát meghámozzuk, kis kockára vágjuk. Nem kell aggódni, a friss cékla megfogja az ember kezét ugyan, de nem annyira, mint a főtt, egy-két kézmosás után teljesen eltűnik.

Egy nagyobb edényben (gondoljunk a turmixolásra) felforrósítjuk a kókuszzsírt, hozzáadjuk a tisztított és szeletelt lilahagymát és fokhagymát, kicsit pároljuk.

Közben egy mozsárban összetörjük a fűszereket. Ha nem felejtjük el, szárazon meg is piríthatjuk a mozsár előtt őket, de anélkül is jó lesz. Az összetört fűszereket a hagymához adjuk, összepirítjuk.

A céklát a forró fűszeres kókuszzsírhoz adjuk, kevergetve átpirítjuk, hozzáadjuk a balzsamecetet, hagyjuk kissé elpárologni, majd felöntjük az egészet a vízzel, lefedjük az edényt és puhára főzzük a céklát, kb. 35 percig közepes lángon. Ezután beleöntjük a kókusztejet, sózzuk, borsozzuk, majd még 5 percig forraljuk, azonnal simára turmixoljuk.

Ha van otthon (nem volt), friss összevágott korianderzöldet szórunk tálaláskor a tetejére. Esetleg kókuszkrémből vert habbal tálalhatjuk.

 

koriandercekla
Végre esik a hó is.

Újévi detox desszert

Újév első napján sem lehet desszert nélkül maradni. Kell valami detoxikáló, nem mintha vedelés folyt volna, de azért kaja fronton adtunk az ünnepnek, ez kétségtelen.

A malachoz lencsesalátát akartam csinálni, de miután sikerült nem csinosra szétfőzni a lencsét, lett hozzá narancsos édesköménysaláta. Ezzel egyébként szerintem jobban jártunk. Így aztán a lencseleveshez – merthogy az lett belőle – külön kellett a zöldségeket félig párolni, hogy a lencse még majd felismerhető legyen a levesben. Mindegy, akkora katasztrófa nem történt, igazából tök jó lett az a leves. Desszert meg nem volt a vacsorához, ez a karácsony-szilveszter kombó így hatásosan leszoktatja az embert az édességről.

 

KÓKUSZOS TÁPIÓKA PUDING

100 g tápiókagyöngy
400 ml kókusztej*
300 ml víz
2 ek méz
1/2 rúd vanília felhasítva
2-3 ek kókuszforgács
kakaó

A tápióka gyöngyöt kétszeres vízben beáztatjuk 15 percre, majd leszűrjük és edénybe tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, a vizet, hozzáadjuk a felhasított vaníliát és addig főzzük, míg a gyöngyök megdagadnak és átlátszók lesznek. Nem néztem az időt, de kb. olyan 15 perc volt. Nagyjából puding sűrűségű lesz, lehet azonnal poharakba vagy tálakba kanalazni és lehűteni, a vaníliarudat előbb vegyük ki.
Míg hűl, a kókuszforgácsot szárazon világos színűre pirítjuk, megszórjuk vele minden adag tetejét, és díszítésképpen hintünk rá kakaót is.

*Az a kókusztej inkább krém volt.

 

kokuszostapioka

Komfort kaja

Kéne egyébként csinálni valamit ezzel a comfort fooddal, mert még nincs jó fordítása. A szívmelengetésre ott van a heartwarming. A lélekmelegítést egy az egyben megmondják, tehát a comfort food még mindig lóg a levegőben. Szerintem nem én fogom megoldani a problémát, egyfelől mást kellene kitalálnom, de az sem megy, másfelől sosem volt túl sok tehetségem a műfordításhoz. Egyszer találtam ki a crinkles nevét, és így visszagondolva igen nagy hülyeség. Ehhez képest mindenki azt használja.

Tisztára meg fogunk egészségesedni, mondta anyukám, amikor meghallotta, mit kell megenni. Igazából a kókusztej miatt volt a szarkazmus. Pedig abban a mocsok időben, ami volt a hét elején, pont ilyesmire volt szükség.

Különben meg az van, hogy ez a kókusz- meg kesudiótej magában és összekeverve is nagyon jó kávénak is, de forró csokinak meg aztán pláne. Egy kis mézes-fűszeres whiskyvel ja. A forró csoki.

Viszont sajnos egyelőre túl messze van a bolt, ahonnan be lehet ezeket szerezni. Nem mintha nem még messzebre mentünk volna érte, amikor megvettük. Majd keresek itt a közelben valami boltot, ahol fellépek az igénnyel. Kíváncsi leszek.

 

ÉDESBURGONYAKRÉM-LEVES

600 g édesburgonya
1 ek kókuszzsír
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
200 ml kókusztej
350 ml zöldségalaplé
só, bors
1/2 tk Pimentón de la Vera
1-2 tk mandarinos olívaolaj

  1. A kókuszzsírt felforrósítjuk egy edényben, hozzáadjuk a finomra szeletelt hagymát és fokhagymát, majd pár perc alatt üvegesre pároljuk.
  2. Ezután rádobjuk a meghámozott és kis kockára vágott édesburgonyát, kissé átpirítjuk, fűszerezzük sóval, borssal és a füstölt paprikával.
  3. Felöntjük a zöldségalaplével és a kókusztejjel, majd fedő alatt főzzük kb. 15 percig, vagy amíg az édesburgonya megpuhul.
  4. Aztán mixerrel pürésítjük, tálaláskor meglocsoljuk kevés mandarinos olívaolajjal.

 

kokuszos edesburgonya

 

Kiscsillagom, manióka

Kezd fellendülni a szociális életünk a kertben és a környékén. Igen aktív szomszédaink vannak, főleg az egyik, F. szomszéd. Újabban kiscsallagom lettem neki, aminek nem tudok maradéktalanul örülni, ezt be kell vallanom. Nem mondhatnám, hogy nem szeretem a társaságot, de csak módjával, és hát kevésbé agilis emberekkel, na.
Viszont F. szomszéd térül-fordul, kerül vödör 8 db, létra 2 db, reggel szedett friss csiperke vagy 2,5 kg. Az ígéretek között van szilvapálinka, előző lakó által elcseszett kiskert miatt garázs ázásának kijavítása, és tartok tőle, hogy nem tudok olyat kiejteni a számon, amire ne tudna azonnal megoldást. Ezért aztán jól meggondolom, mit beszélek, mert hát ugye mit kérnek majd cserébe… Nem szeretem én ezt, bármennyire is nyavíkolásnak tűnik.
Jó, mondjuk a gomba ellenében van sárgabarack, remélem, le is van tudva, leszedte az adagját a fánkról.
A szilvapálinkát kifizetjük, nincs ugyanhagydmár meg ilyenek.
Ellenben a kiskert téma rázósabb. Eleve az otthon van nálunk. Meg mi úgy gondoltuk, kifizetjük a munkát, ahogy azt ugye illik. De gyanús nekem, hogy barátilag gondolja kisebb mulatozás fejében: ebéd, vacsora, sörök stb. Amivel olyan sok baj nincs is, de a satöbbi, amivel nem vagyok kibékülve. Mindenesetre majd próbálok nem jelen lenni az akciónál.
A fentieknek egyébként egyáltalán nincs köze a poszt további részéhez.
Gyerekkoromban, amikor Molnár Gábor könyveit olvastam és fújtam kívülről szinte az összes Amazonas mentén fellelhető kígyó nevét latinul is, az emlősök nevét latinul már nem, de azért azok is nagyon mentek, még a madarakkal is megbékéltem. Szóval akkoriban sosem gondoltam volna, hogy majd egyszer eszem maniókát, hacsak el nem utazom arra a vidékre én is. Aminek egy ideig megvolt az esélye, mert feltétlenül biológus vagy valami hasonló akartam lenni, pl. óvodás koromban sebészet vagy fogászat, ami persze elég távoli asszociációkat kíván, de azért még sincs olyan messze a biológiától. De aztán ezzel valahogy felhagytam, pedig apukám elmondása szerint nyertem én biológia versenyt is, budapestit, de ez az emlék nekem például egyáltalán nincs meg, ami mindenképpen fura. Arra emlékszem, hogy jártam szakkörre és boncoltam bikaszemet, ilyenek.
De egyébként azért sem gondoltam, hogy fogok valaha enni maniókát, mert Molnár Gábornak igencsak tele volt a hócipője vele, lévén szinte az egyetlen táplálék, amit magával tudott vinni és tárolgatni a párás melegben a dzsungelben, és persze folyton ezt enni. Nyilván ha az általam annyira csodált vadász és gyűjtő nincs vele megbékélve, akkor én minek ennék ilyesmit.
Egyébként is tök veszélyes cucc, van vele elég macera, hogy kiválasszák belőle a hidrogén cinaidot, amit bizony tartalmaz a gyökere. A gyökerekből készül a gyöngy, a liszt és a pehely is, amit olyan előszeretettel használunk sűrítésre és pudingnak a magas keményítőtartalma miatt. Van még benne ez-az: vitaminok, ásványi anyagok is, de ezek inkább a leveleiben lelhetők fel nagyobb mennyiségben, azokat lehet enni csak úgy is, mint a spenótot.
A gumókat fáradságos munkával lereszelik a bennszülött asszonyok spéci reszelőn, aztán kinyomkodják, főzik, a hevítéssel válik ki a cianid, a visszamaradó keményítő meg lesz maga a cucc, amit mi pl. tápióka gyöngyként ismerünk.
Most, hogy már teljesen világos, soha nem megyek az Amazonas környékére semmilyen tudományos útra és egyben gasztrotúrára, gondoltam, ha már lehet itthon is kapni tápiókát, mégiscsak csinálnék pudingot.
De ez sem volt egy rövid projekt, merthogy folyton elfelejtettem venni, amikor olyan helyen jártam, amikor meg eszembe jutott és tök elveim ellenére átmentem a szemben  levő paleolit boltba, nem is ismerték, tehát vissza kellett zarándokolnom máshova.
Aztán tegnap Kati barátném jött (ő is élvezhette F. szomszéd kalandjait, mégis van összeköttetés a poszt első és második fele között), gondoltam, ez a legjobb alkalom, hogy tápióka pudingot csináljak, jobban el tudom adni a családnak a cuccot vendéggel, mint csak úgy magában.
Egyébként amikor ekkora feneket kerítek valami új kajának, akkor simán veszik az akadályt, sőt ezt kifejezetten szerették.
TÁPIÓKA PUDING EPRES-MEGGYES SZÓSSZAL
A pudinghoz:
100 g tápióka gyöngy
400 ml kókusztej
300 ml víz
2 ek méz
½ rúd vanília felhasítva
A szószhoz:
200 g meggy magozva
150 g eper
2 ek méz
½ tk vaníliapaszta
½ tonkabab
2 tekerésnyi bors
1 ek rózsavíz
100 ml víz
1 tk keményítő
A tápióka gyöngyöt kétszeres vízben beáztatjuk 15 percre, majd leszűrjük és edénybe tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, a vizet, hozzáadjuk a felhasított vaníliát és addig főzzük, míg a gyöngyök megdagadnak és átlátszók lesznek. Nem néztem az időt, de kb. olyan 15 perc volt. Nagyjából puding sűrűségű lesz, lehet azonnal poharakba vagy tálakba kanalazni és lehűteni, a vaníliarudat előbb vegyük ki.
A szószhoz a gyümölcsöket felforraljuk a mézzel, a vaníliával és a reszelt tonkababbal, a keményítőt kikeverjük a vízzel, ezzel sűrítjük be a szószt. Lehúzzuk a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, belekeverjük a rózsavizet és a puding tetejére öntjük, hűtőbe tesszük tálalásig.