Leveles kel, quinoa

Vasárnap kint voltunk a kertben, hogy előkészítsük az ültetnivalóknak a helyet, de persze inkább csak rendrakás volt, favágás, tüzelés. Meg mielőtt kiszedtem a tavaly ültetett leveles kelt meg a brokkolit, még azért leszedtem róla, amit lehetett.

Ma megint ment a vekengés, hogy mit együnk ebédre. Merthogy kinek a kell a leveles kel. Mondjuk nekem igen, de például apukám annyira nem örült a kilátásoknak. Mondtam neki, hogy szerintem ki tudok olyat találni, amit szívesen megeszik, csak ne nézzen oda, miből van.

Amíg csináltam és ettük a jó kis lepényeket, eszembe se jutott, hogy már tart a húsvét előtti böjt, és hogy ez az étel is böjtinek számít. Még aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy halló, szerintem a tojást nem engedik böjtkor. Mivel érintettség híján nem szoktam üzemszerűen ezzel foglalkozni, gyanús volt az egész, szóval inkább kicsit kutakodtam.

Tehát csak a 11. századig volt ez a hardcore böjt, amikor a hús mellett a tojás és a tejtermékek is tiltottak voltak, aztán megenyhültek az egyházak.

A nagyböjt (latinul Quadragesima, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt) a keresztény közösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés kiengesztelődés és lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is.
A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám (Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában; 40 napig tartott a vízözön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot; Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, a város lakói  aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek.)
A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét.
A nagyböjt kezdetét megelőző háromhetes időszak a böjtelő, vasárnapjainak neve (húsvéttól számított hozzávetőleges távolságukról): hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá. A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A lila a 13. század óta számít a bűnbánat színének.
A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek.
Régen a hittanulók (katekumenok) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliáján (nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumenokat, s az ókorban minden évben csak ezen a napon kereszteltek.
A katolikus egyház a régebbi szigorú szabályokon mára enyhített: szigorú böjtöt hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő (ekkor a 18 és 60 év közötti hívek a nap folyamán háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól), valamint ezeken a napokon és a nagyböjt többi péntekjén arra kéri 14 évnél idősebb tagjait, hogy ne fogyasszanak húst.
Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila. Sok keresztény közösségben – így a katolikus egyházban – az egész időszakban nem hangzik fel az istentiszteleteken az örömöt kifejező alleluja. A templomokat nem díszíti virág. A katolikus egyházban ennek az időszaknak egy sajátos szertartása a keresztúti ájtatosság, Jézus szenvedéstörténetének megjelenítése.

 

KEL-QUINOA LEPÉNYEK

1 csésze quinoa
2 csésze zöldségalaplé
350-400 g kellevél
2 gerezd fokhagyma
¼ tk Pimentón de la Vera
¼ tk őrölt koriander
½ tk őrölt kömény
só, bors
2 db tojás
1 ½ ek rizsliszt
olaj a sütéshez

 

kel-quinoa3

 

 

A quinoát alaposan lemossuk szűrőben majd egy edénybe tesszük, ráöntjük a zöldségalaplevet és fedő nélkül kb. 15 perc alatt puhára főzzük. Azért nem kell fedő, hogy ne legyen folyadék a kész quinoa alatt. Hagyjuk kihűlni.

A kellevelek középső vastag erét kiszedjük, simán le kell húzni a levelet róla. Majd a leveleket összetépkedjük, aprítógépbe tesszük, hozzáadjuk az összevágott fokhagymát meg a fűszereket és apróra vágatjuk a géppel. Tálba tesszük, belekeverjük a már kihűlt quinoát, a tojásokat és a lisztet, simára keverjük.

Egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk és 1-1 ek-nyi masszát elterítünk nem túl vékonyra. Oldalanként kb. 5-6 percig sütjük, hogy szép piros legyen.

Apukám egész jól elvolt vele, de azért a végén megjegyezte, hogy azt az időt, amit ezzel töltöttem, igazán fordíthattam volna egy jó kis pogácsa sütésére is. Meg hogy szerinte annak még az illata is jobb. Persze, a sülő káposztafélék nem ibolyaillatúak, ez kétségtelen. Azt hiszem, holnap kap pogit, márcsak azért is, mert lemosta az autómat.

 

kel-quiona2

Céklaleves

Tegnap egy nagyon kedves barátnőmmel többek között arról beszélgettünk, hogy vajon miért esznek az emberek zacskós levest, amikor akár 5-10 perc alatt is lehet igazán jó tartalmas leveseket főzni. És ez tényleg nem ilyen gasztronáciság. Mondjuk én nem vagyok egy paradicsomleveses típus, de tényleg vesz az ember egy üveg natúr passatát, edénybe önti, hozzászórja az éppen választott fűszereket, rak bele kis mascarponét, felforralja és már ott is van a paradicsomkrém-leves kb. 3 perc alatt. Ez a barátnőm gyorsleves receptje.

Ezt nagyjából mindennel el lehet játszani, a mirelit zöldségek szerintem mindenki rendelkezésére állnak, úgy még tisztítani, hámozgatni sem kell. Azokból is készen van egy sűrű krémleves nagyjából 10 perc alatt turmixolással együtt.

És ezeket a leveseket úgy alakítjuk, ahogy akarjuk, laktóz- és gluténmentesre, nincsen bennük semmilyen nemkívánatos adalékanyag.

Az alábbi leves is elkészíthető ennyi idő alatt, ha natúr előre főzött vákumcsomagolt céklát veszünk pl. az L betűs közértben. De biztos máshol is van. Nekem egy kicsit több időbe telt, mert friss céklából csináltam, viszont volt időnk kivárni azt a ¾ órát.

 

KORIANDERES CÉKLAKRÉM-LEVES

650-700 g cékla
1 ek kókuszzsír
½ ek koriandermag
¼ tk kömény
¼ tk római kömény
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek bio balzsamecet
450 ml víz
400 ml sűrű kókusztej
só, bors

 

A céklát meghámozzuk, kis kockára vágjuk. Nem kell aggódni, a friss cékla megfogja az ember kezét ugyan, de nem annyira, mint a főtt, egy-két kézmosás után teljesen eltűnik.

Egy nagyobb edényben (gondoljunk a turmixolásra) felforrósítjuk a kókuszzsírt, hozzáadjuk a tisztított és szeletelt lilahagymát és fokhagymát, kicsit pároljuk.

Közben egy mozsárban összetörjük a fűszereket. Ha nem felejtjük el, szárazon meg is piríthatjuk a mozsár előtt őket, de anélkül is jó lesz. Az összetört fűszereket a hagymához adjuk, összepirítjuk.

A céklát a forró fűszeres kókuszzsírhoz adjuk, kevergetve átpirítjuk, hozzáadjuk a balzsamecetet, hagyjuk kissé elpárologni, majd felöntjük az egészet a vízzel, lefedjük az edényt és puhára főzzük a céklát, kb. 35 percig közepes lángon. Ezután beleöntjük a kókusztejet, sózzuk, borsozzuk, majd még 5 percig forraljuk, azonnal simára turmixoljuk.

Ha van otthon (nem volt), friss összevágott korianderzöldet szórunk tálaláskor a tetejére. Esetleg kókuszkrémből vert habbal tálalhatjuk.

 

koriandercekla
Végre esik a hó is.

AMikor a sárgarépa nem unalmas

Sárgarépa szinte mindig mindenben van. Meghúzódik valahol a háttérben, azt se tudjuk, hogy létezik, csak csendben teszi a dolgát. De azért néha főszereplő lesz, jól is tud kinézni.

Be kell vallanom, nem vagyok oda az indiai konyháért a túl erős aromájú fűszerek miatt. Pl. a curry íze és illata mindent beterít és egy idő után inkább zavaró, egyszerűen túl sok.

Jamie salátája azonban a répát izgalmassá, az indiai fűszerkeveréket szerénnyé teszi.

RÉPASALÁTA ÉS DARÁLT HÚS INDIAI STÍLBEN

600 g alacsony zsírtartalmú darált hús
2 tk garam masala

500 g sárgarépa
1 ek szezámmag
1 kis csokor korianderzöld
1 marék mentalevél

Az öntethez:
1 tk köménymag
1 fej lilahagyma
1 db citrom reszelt héja és kifacsart leve
1 tk reszelt gyömbér
extra szűz olívaolaj

Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat forrósítunk rátesszük a darált húst, spatulával jól szétnyomkodjuk, hogy kis morzsás ropogós darabok legyenek majd. Pirosra sütjük, megszórjuk a garam masalával, sóval, kicsit tovább pirítjuk.

Közben a répát megtisztítjuk, zöldséghámozóval szalagokra vágjuk, egy tálba tesszük. A hagymát vékonyra szeleteljük, a répához keverjük.

A köménymagot – a fele lehet édeskömény mag is – szárazon megpirítjuk, majd mozsárban megtörjük, a sárgarépára szórjuk az összevágott mentával és korianderrel együtt. Meglocsoljuk a citromlével és az olívaolajjal, hozzátesszük a reszelt citromhéjat, az egészet összeforgatjuk.

Tányérokra teszünk egy-egy adag ropogósra sült húst, ráhalmozunk a sárgarépából, majd megszórjuk a szárazon világosra pirított szezámmaggal.

repasalata

Két hete

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él…
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)
1 tk mustármag
1 tk zellermag
1 tk koriandermag
½ tk egész bors
4 szem szegfűbors
2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.

 

ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)
¼ tk egész bors
½ tk szecsuáni bors
¼ tk barna mustármag
¼ tk koriandermag
1 db szárított chili

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.

 

Cékla, meggy, VKF!

Az van, hogy lett egy szuper mixerem. Innentől kezdve nincs megállás a fagyik, sorbet-k és graniták terén. Bár nem mondom, hogy egy jó fagyigépet nem bírnék, de az majd a következő lesz… Vagy nem.
Aztán van itt ez a 43. VKF!, Reni jeges cuccokat vár a nyárra való tekintettel.
És ilyen az, amikor a kereslet és a kínálat találkozik. Mármint egyfelől neki van ilyenekre kereslete, ami nekem meg az inspiráció kínálata. Másfelől meg én kerestem a témát, hogy használhassam az új cuccot.

Volt itthon egy jó nagy darab cékla, amit már régóta nézegettem a hűtőben, hogy mit is kéne kezdeni vele. Miután az egész nagyjából ½ kg volt, alaposan meg kellett fontolni, ugyanis nagyjából mindenhez sok vagy mindenhez kevés volt.
Na de, ha keverem valamivel? Per meggyel? És még így is megmaradt a fele. Nem gond, már úgy nagyjából tudom, mi lesz vele, az a fél is egy kísérlet alanya lesz.

MEGGYES CÉKLAFAGYLALT

250 g főtt cékla
200 g meggy magozva
1 ek koriandermag
⅓ tk fahéj
3 ek narancsvirágméz
150 ml tejszín
1 ek narancsvirágvíz

A céklát megmostam és egyben főztem meg kuktában alacsony hőmérsékleten. Meghámoztam, kis kockákra vágtam, aztán a felét a kimagozott meggyel együtt egy műanyag tálcán szétterítve beraktam a mélyhűtőbe, hogy megfagyjon.
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam – nem is igazán pirítottam, csak addig melegítettem, míg a magok elkezdtek kicsit mocorogni és felszállt az illata. Aztán mozsárban megtörtem.
Egy magas falú edénybe szórtam a fagyott céklát és meggyet, hozzáadtam mindent, majd a mixerrel krémesre törtem-kevertem.
Két evőkanál segítségével formáztam meg a fagyit, úgy tálaltam azonnal, szórtam rá még egy csipet tört koriandert.

 

Csicseriborsókrém-leves – mexikói felhangokkal

Szeretem a leveseket, főleg a krémleveseket. A krémleves azért is jó, mert egytálételként funkcionál számomra. Ezt a csicseriborsóból készültet is azért szeretem, mert fűszeres, sűrű és illatos. Pufimellényben kiültem a teraszra a napsütésre, és ott ettem meg.
 
CSICSERIBORSÓKRÉM-LEVES (4 személyre)
  • 8 oz (225 g) csicseriborsó
  • 2 db piros chili
  • 1 ek koriandermag
  • ½ ek köménymag
  • ½ ek római köménymag
  • 2 oz (50 g) vaj
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 tk kurkuma
  • 1 lime reszelt héja és leve
  • 100 ml tejföl
  • 100 ml tejszín
  • 1 csokor friss petrezselyem, a szára is kell
  • só, bors
A csicseriborsót előző este hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és leöblítem, majd 1,7 liter hideg vízben (nem sósban, hogy a borsó héja ne keményedjen meg) felteszem főni. Amikor felforr, lefedem és addig főzöm, míg teljesen puha nem lesz. Ez legalább 1 óra.
Közben a fűszermagokat száraz serpenyőben addig pirítom, míg az illatuk felszáll és elkezdenek táncikálni. Aztán mozsárban finomra töröm.
 
 


 
A fokhagymagerezdeket megtisztítom és apróra vágom. A chiliket hosszában felhasítom és kimagozom, szintén finomra aprítom.
 


 
A vajat felolvasztom a magpirítós serpenyőben, hozzáadom az összezúzott fűszereket, a fokhagymát, a petrezselyem finomra vágott szárát, a lime reszelt héját és kb. 5-8 percig párolom. Leveszem a tűzről és belekeverem a kurkumát.
Az egészet beleöntöm a fazékba a puha csicseriborsókhoz. Hozzáadom a durvára vágott petrezselyemzöld felét, összeturmixolom, sózom, borsozom és 30 percig fedő nélkül elég magas lángon forralom. Eközben besűrűsödik az egész, amikor már majdnem kész, belerakom a tejszínnel elkevert tejfölt, a petrezselyemzöld másik felét és a lime levét, ezekkel már csak összeforralom. 
Forrón tálalom kevés tejszínnel vagy tejföllel a tetején.
 


Az eredeti recept a Delia’s Winter Collectionból való. Csináltam már többször is az eredeti recept szerint, a crème fraîche tökéletesen helyettesíthető a tejföl és a tejszín keverékével, viszont a friss koriander tényleg összehasonlíthatatlanul finomabbá és aromásabbá teszi, mint a petrezselyem. Most nem volt itthon, így beértem ezzel a másik zölddel. Plusz szerintem túlzás a tálaláskor a tetejére a chili – pedig én nagyon szeretem a csípős ételeket–, mert így is eléggé csípős lesz.

Veganap – a csicseriborsónak már a nevét is szeretem

Cicer aritenium, avagy még bagolyborsó. Egyéves, pillangós virágú növény. Szára négyszögletes, levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék széle fűrészes. Magános virágai kékesek. Termése 1-2-magvú, felfújt hüvely, kocsánya S-alakúan görbült. Magja gömbölyű, borsó nagyságú, kis csőrszerű nyúlvánnyal. Hazája Délnyugat-Ázsia és a Földközi-tenger melléke.

Képes volt-e megváltoztatni a szerény csicseriborsó a történelem folyását? Mint az ókori Mezopotámia termékeny földjén elsőként termesztett növények egyike, a csicseriborsó táplálkozási előnyeit szokták felhozni az itteni civilizáció kialakulásának egyik okaként.
Zohar Kerem, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója úgy véli, hogy bizonyítékot talált a fenti nézőpont alátámasztására.
Kerem és munkatársai vad csicseriborsót (Cicer reticulatum) gyűjtöttek be, és összehasonlították a tápértékét a termesztett változatokéival. A vad csicseriborsó ritka és nehéz termeszteni, ezért őseinknek minden bizonnyal jó okuk volt arra, miért tartottak ki a termesztése mellett 11000 évvel ezelőtt.
Kerem szerint ez az ok a triptofán aminosav, a szerotonin nevű idegingerület-átvivő anyag előanyaga. A triptofán megnövekedett mennyisége az étrendben valószínűleg javítja a stresszhatás alatt mutatott agyteljesítményt. A triptofán serkenti a peteérést is, ami szintén előny volt az emberi terjeszkedés idején. A temesztett csicseriborsó háromszor annyi triptofánt tartalmaz, mint a vad rokonai.
Kerem úgy okoskodik, hogy a történelem előtti emberek tisztában voltak a csicseriborsó tápláló voltával. „Valószínűleg jól érezték magukat a fogyasztása következtében” – mondja.
(NatGeo)
 
Gondolom, persze hogy jól érezték magukat, jóllaktak és ráadásul az összes kultúrában termesztettek hüvelyeseket pont a tápláló mivoltuk miatt. 
 
Eddig fogalmam sem volt a triptofán áldásos hatásáról, viszont szerettem a csicseriborsót fasírtnak, krémlevesnek, vagy puhára főzve salátában dúsításnak.
Miután éppen herótom van a rengeteg hústól, ma veganapot tartok, csicseriborsó fasírtot csináltam.
 
CSICSERIBORSÓ FASÍRT
 
8 oz (225 g) csicseriborsó
2 db tojás
1 tk kömény
1 tk római kömény
2 tk koriandermag
1 csokor friss koriander (csak petrezselyem volt itthon, elfelejettem koriandert ültetni időben és még nem nőtt ki)
2 db chili
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
 
A csicseriborsót egy éjszakára legalább kétszeres mennyiségű hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm és hideg víz alatt leöblítem. Szintén hideg vízben teszem fel főni. Fedő alatt kell neki legalább 1 óra, hogy puha legyen.
Leszűröm és leöblítem, majd mehet a robotgépbe.
Miközben a csicseriborsó fő, a fűszermagokat szárazon pirítom, míg táncikálni nem kezdenek és felszáll az illatuk. Mozsárban töröm porrá.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítom, felaprítom, a chilit felvágom (én nem magozom ki), a korianderzöldet durvára vágom és minden mehet a robotgépbe a borsókhoz. Beleütöm a tojásokat, sózom, borsozom, beleszórom a porrá zúzott fűszereket. Bekapcsolom az robotgépet, de nem kell tökéletesen simára aprítani, legyen rusztikus a massza (Jamie is folyton ezt hajtogatja). Tálba szedem és belekeverem a lisztet. Állni hagyom, hogy teljesen kihűljön, a hűtőbe is be lehet tenni. Ha nem hideg massza, sütés közben szétesik a cucc.
2-3 ek lisztet kicsit megfűszerezek fűszersóval és a vizes kézzel formázott kis fasírtokat beleforgatom. Forró, nem túl sok olajban mindkét oldalukat pirosra sütöm.
Salátával szeretem enni.